Senkinek nem újdonság, hogy az élet nehéz és stresszes lehet, de az, hogy hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket, gyakran meghatározza, hogy milyen eredményeket érünk el. Ha nem vagyunk képesek megbirkózni azzal, amit az élet elénk sodor, akkor számos pszichés tünettől szenvedhetünk, és végül depresszióba eshetünk.
A depresszió már önmagában sem jó dolog, de ha ehhez még nagy fokú cinizmus is társul, akkor az egyenesen elviselhetetlen. Akár mi leszünk ilyenek, akár a környezetünkben él valaki cinikus depresszióval, fel kell ismerni, és tenni kell ellene.
Manapság egyre gyakoribb az úgynevezett cinikus depresszió, amely egyfajta krónikus neheztelés, ami mellé párosul a harag, a felfújt egó és az irigység is. Egyáltalán nem hangzik jól, pláne, ha egy olyan emberrel élsz együtt, aki ezekkel a negatív tulajdonságokkal rendelkezik. Ráadásul a cinikus depresszióra utaló jeleket nem is olyan egyszerű felismerni.
Akik szerint kizárólag önös érdekek mozgatják az embereket
A cinikus szó jelentését jól ismerjük: olyan személy, aki nem hisz az emberi jóságban és őszinteségben, kiábrándult, és ezért bizalmatlan. A cinizmus eredetileg az ókori görög cinikusok filozófiai iskoláját jelentette. Jelenleg viszont a szó olyan személyek nézeteire utal, akik szerint kizárólag önös érdekek mozgatják az embereket.
A cinikus ember csak a saját érdekeivel foglalkozik, és jellemzően figyelmen kívül hagyja az elfogadott vagy megfelelő normákat. Ehhez kapcsolódóan a cinikus depresszió sem egy kellemes jelenség. Az orvostudomány szerint a gyógyszeres kezelés sokak számára hatástalan, sőt, sokan még gúnyolódnak is azon, hogy ezen a gyógyszer képes lenne segíteni. A pszichológusok szerint, ha ezek az emberek egyáltalán elkezdenek terápiára járni, az sem őszinte, és főleg nem a mögöttes depresszió miatt teszik.
A cinikus depresszióban szenvedők nem is érzik magukat depressziósnak, hatalmas mennyiségű adrenalin dolgozik bennük, ami átmenetileg energiát és önbizalmat ad, de ez csak az arckifejezéseikben és a testbeszédükben nyilvánul meg.
Az adrenalin hatása hasonló az amfetaminhoz. Először energiát ad, majd összeomlanak tőle, és rosszabbul érzik magukat, mint előtte. Az összeomlás fokozza a további adrenalin utáni keresést, hogy kiemelje őket az érzelmi gödörből.
A depresszió emberek millióit érinti
Az amerikai szakmai szervezet (ADAA) szerint „az összes amerikai felnőtt körülbelül 18 százaléka szenved valamilyen szorongásos rendellenességtől vagy depressziótól”. A szorongásos zavarok, a depresszió és a kapcsolódó mentális zavarok sikeresen kezelhetők, de a legtöbb ilyen betegségben szenvedő ember nem kér olyan orvosi kezelést, amely segítene depressziómentes életet elérni.
A depresszió emberek millióit érinti, a cinizmussal társuló depresszió azért kevesebbet. Sokszor előfordul, hogy egy olyan személy, akinél már diagnosztizáltak depressziót, azt tapasztalhatja, hogy mentális egészségi állapota cinikus gondolkodásmódot okoz. Egy, a Psychiatric Newsban megjelent tanulmány megállapította, hogy a cinikus személyiségeknél ötször nagyobb volt a depresszió kialakulásának kockázata, mint azoknál, akiknél nem volt ilyen személyiségjegy.
A cinikus gondolkodásmód különböző módon jelenhet meg
A cinikusság lényegében azt jelenti, hogy nem tudsz megbízni a körülötted lévők szándékaiban. Például, ha valaki valami pozitívat tesz érted, akkor azt gondolhatod, hogy valójában önzőbb cél áll a tettei mögött.
Egy amerikai szatirikus egyszer azt írta: „A cinikus az az ember, aki, ha virágszagot érez, körülnéz, hogy lát-e koporsót.”
Hát így valahogy… A cinikus gondolkodásmód különböző módon jelenhet meg, és a tünetek is nagyon változóak. Hogy miből ismerheted fel mégis? Csak néhány példa:
- a közösségi hálózatokon közzétett fotók, amelyeket általában aranyosnak találnak az emberek, a cinikus embernek felháborítónak tűnhet
- a cinikus depresszióban szenvedő nem viseli el a bókot, azt gondolja, hogy amit mondanak neki kedvességből, az mind hamis
- mindig a legrosszabb eredményre számít, ha nehéz helyzettel vagy körülményekkel szembesül
Álarc mögé rejtik magukat
Az ilyen emberek viszont képesek felvenni egy nyugodt álarcot. Ezzel átmenetileg elnyomják a depresszió fájdalmát. A betegségben szenvedők általában felfújt egójukkal vagy önigazságukkal kompenzálják a csalódottságukat, ami lehetővé teszi számukra, hogy lenézzenek másokat.
A feltételezett felsőbbrendűség elméjük szerint igazolja a manipulációt vagy a kizsákmányolást.
Minél nagyobb az egó, annál kevésbé érzik magukat hitelesnek, ami gyakran arra készteti őket, hogy az alkoholhoz vagy a drogokhoz nyúljanak. Ezek nélkül az álarcok nélkül a betegek képtelenek megnyugtatni magukat, ha idegesek, felvidítani magukat, amikor levertek, és növelni önértékelésüket, amikor az alacsony. Mivel a legtöbb érzelemszabályozás megszokott, új szokásokat kell kialakítaniuk.
A cinikusan depressziós ritkán vallja be, hogy depressziós. A kudarcaikért és rossz érzéseikért inkább mást valaki hibáztat.
Viszont ahhoz, hogy ezt legyőzze, nemcsak sok időre, de a szerettei támogatására, önmagába vetett hitére és persze szakember segítségére is szükség van.
