Ki ne szeretne kevesebb hibát elkövetni, a kérdés már csak az, hogyan kerüljük el a látszólag elkerülhetetlent? Lehetne a kérdés akár költői is, ha a tudomány nem talált volna rá egy remek választ egy kutatás során.
Hogyan segíthet a meditáció kevesebb hibát elkövetni – erről szól a Michigan Állami Egyetem kutatóinak tanulmánya, akik bizonyítani tudják, hogy a meditáció látványos változásokat hozhat a döntéseink hatékonyabb és gyorsabb meghozatalában, illetőleg korrigálásában.
Az új kutatás azt vizsgálta, hogy a megfigyelő meditáció hogyan változtatta meg az agyi aktivitást oly módon, hogy ez a hibafelismerés javulását hozta magával. A hibák bekövetkezésük előtt vagy közvetlenül az után történő felismerése sokszor még időben korrigálható, így jobban járnak azok, akik felismerik a bajt, mint azok, akiknek egyáltalán nem esik le, mi történt.
Ha épp sietsz, akkor könnyebben hibázol, aminek kapcsán a Michigan Állami Egyetem új tanulmánya – amely a maga nemében a mai napig a legnagyobb – megállapította, hogy a meditáció segíthet abban, hogy kevesebb rossz döntést hozz.
A Brain Sciencesben megjelent kutatás azt vizsgálta, hogy a nyitott megfigyelő meditáció – az a meditáció, amely az érzésekre, gondolatokra vagy érzésekre összpontosítja a figyelmet, amint azok kibontakoznak az elmében és a testben – hogyan változtatta meg az agyi tevékenységet oly módon, hogy az végül fokozott hibafelismerést hozott magával.
„Az emberek érdeklődése a meditáció és az éberség iránt meghaladja azt, amit a tudomány bizonyítani tud a hatások és előnyök tekintetében”
– mondta Jeff Lin, az MSU pszichológia doktorandusza és a tanulmány társszerzője.
„Ugyanakkor elképesztő számomra, hogy most beleláthattunk, hogy egy irányított meditáció hogyan képes változásokat előidézni az agyi tevékenységben.”
Az eredmények azt sugallják, hogy a meditáció különböző formái eltérő neurokognitív hatást fejtenek ki. Lin elmondta, hogy kevés kutatás létezik arról, hogy a nyílt megfigyelő meditáció hogyan befolyásolja a hibafelismerést.
„A meditáció bizonyos formái egyetlen tárgyra összpontosítanak, általában a lélegzetre, de a nyílt megfigyelő meditáció egy kicsit más” – világította meg Lin.
„Arra késztet, hogy befelé hangolódj, és figyelj mindenre, ami az elmédben és a testedben történik. A cél az, hogy csendben ülj, és nagyon figyelj arra, merre halad az elme anélkül, hogy túlságosan elragadna a környezet.”
Lin és MSU-társszerzői – William Eckerle, Ling Peng és Jason Moser – több mint 200 résztvevőt toboroztak, hogy teszteljék, hogyan befolyásolja a nyílt megfigyelő meditáció azt, hogy az emberek miként észlelik a hibákat, és hogyan reagálnak rájuk.
Azok a résztvevők, akik korábban soha nem meditáltak, 20 perces nyílt megfigyelő meditációs gyakorlaton vettek részt, míg a kutatók elektroenkefalográfiával (EEG) mérték az agyi aktivitást. Ezután elvégeztek egy számítógépes figyelemelterelési tesztet.
„Az EEG ezredmásodperces szinten képes mérni az agyi aktivitást, így pontos méréseket kaptunk az idegi aktivitásról közvetlenül a hibák után, összehasonlítva a helyes válaszokkal” – magyarázta Lin.
„Egy bizonyos neurális jel körülbelül fél másodperccel a hiba után jelentkezik, így a tudatos hibafelismeréshez kapcsolódik. Azt találtuk, hogy ennek a jelnek az erőssége megnő a meditálókban a kontrollcsoport tagjaihoz képest” – fejtette ki a kutató.
A szakemberek eredményei ígéretes ablakot nyitnak a tartós meditációban rejlő lehetőségekre.
„Ezek az eredmények erősen demonstrálják, hogy mindössze 20 perc meditáció mit tehet az agy azon képességének javításában, hogy az ember észrevegye a hibákat, és figyeljen rájuk”
– emelte ki Moser. „A módszer meggyőzött minket arról, hogy a mindfulness meditáció valójában mennyit képes hozzáadni a teljesítményhez” – fűzte hozzá.
Míg a meditációt és az éber figyelmet az elmúlt években egyre nagyobb érdeklődést övezi, Lin a kutatók azon viszonylag kis csoportjába tartozik, akik idegtudományi megközelítést alkalmaznak pszichológiai és teljesítményre gyakorolt hatásuk felmérésére.
A jövőre nézve Lin elmondta, hogy a kutatás következő fázisa a résztvevők szélesebb csoportjának bevonása, a meditáció különböző formáinak tesztelése és annak meghatározása lesz, hogy az agyi aktivitás változásai hosszabb távú gyakorlással viselkedésbeli változásokat is eredményezhetnek-e.
„Nagyszerű látni a közvélemény lelkesedését a téma iránt, de tudományos szempontból még rengeteg munka vár ránk, hogy megértsük, milyen előnyei lehetnek a módszernek, de ugyanilyen fontos annak pontos megértése, hogy hogyan is működik valójában” – jegyezte meg Lin.
„Itt az ideje, hogy szigorúbban és részletesebben is górcső alá vegyük” – zárta beszámolóját.
