Nincs húsz éve, hogy az aszexualitást mint önálló szexuális irányultságot azonosították és kutatni kezdték. A jelenség azért meglepő, mert ma már nem sokan kérdőjelezik meg, hogy a tartalmasnak, boldognak megélt élet és a rendszeres szex között szoros összefüggés található.
Mégis vannak olyanok, akiket nem éreznek szexuális vonzalmat, és ezt nemcsak nyíltan és büszkén vállalják, hanem közösséget is szerveznek az irányultság köré. Magyarországon egyetlen ilyen közösség létezik, a Magyar Aszexuális Közösség.
Az aszexuális jelzőt többnyire pejoratív módon használjuk olyanokra, akik körül ritkán sem vibrál csábítóan a levegő, nem érdeklődnek a téma iránt, és ha szóba kerül a szex, csak érdektelenül legyintenek.
Amikor azonosították ezt az orientációt, pszichológusok és szociológusok azonnal kutakodni kezdtek, és meglepő eredményre jutottak:
a nyugati társadalmak egy százaléka nem mutat szexuális vonzalmat.
Ha ránk is igazak az adatok, akkor Magyarországon százezren „szenvednek” aszexualitásban, ami soknak tűnhet, egészen addig, amíg nem értesülünk a japánok 40 százalékos arányáról, na és arról, hogy a szigetországban kiugróan sok oly 40-50 éves ember él, akinek soha életében nem volt semmilyen szexuális élménye.
Értetlenség és döbbenet
A legtöbben értetlenül állnak az egész előtt, és kérdések sorát tették és teszik fel:
Hogyan lehetséges, hogy valakik önszántukból lemondanak a szexről? Netán nem élnek át semmiféle szexuális izgalmat?
A válasz
nem, az aszexuálisok nem éreznek szexuális vonzalmat mások iránt,
ez ugyanis a pontos definíciójuk.
Ám a vonzalom nem teljesen azonos a szexuális izgalommal, vággyal, az ingerekre adott testi reakciókkal, a vonzalomnak ugyanis sokféle fajtája van, magyarázta a Díványnak Sulyok Viktória, a Magyar Aszexuális Közösség ügyvivője, aki már gyerekként érezte, hogy szexuálisan nem vonzódik másokhoz. Először túl válogatósnak gondolta magát, később azt, hogy nem is a férfiak, hanem a nők érdeklik. Végül néhány éve, egy újságcikk hatására hasított belé a felismerés: ő valójában aszexuális.
Most van szex, vagy nincs?
A legtöbb aszex számára nem létszükséglet a szex, nem különösebben vágynak rá, és többnyire jól megvannak nélküle is.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az aszexuálisok egyáltalán nem érezhetnek szexuális vágyat:
- sok aszexnek lehet ugyanis magas a libidója, a megélt vágy azonban nem konkrét személyre irányul,
- sokuk maszturbál, vagy megfelelő partnerrel akár aktív szexuális életet is élhet.
Ráadásul egy aszexnek is számos oka lehet a szexre:
unatkoznak, örömet szeretnének szerezni partnerüknek, netán meg szeretnék élni velük az intimitást. A okok között szerepelhet még az egészséges prosztataműködés vagy a menstruációs görcsök oldása, fejfájás elűzése is.
És meglepő módon az is, hogy
ki akarnak elégülni.
Ki akarnak elégülni? Akkor az már nem is aszexualis, hiszen szexéhes tömegeket motivál ez a nyilvánvaló vágy, értetlenkedünk.
„Olyan ez, mint amikor alkalomszerűen lefekszik valaki valakivel, de nem azért, mert szexuálisan vonzódik hozzá, hanem pusztán azért, mert jólesik neki” – árnyalja az indíttatásukat Sulyok Viktória.
Kérdés kérdés hátán
Nehezen érthető irányultság ez, nem csoda, hogy kérdések özönét generálja egyfolytában.
Egy biztos, az aszexualitás nem tudatos, életmódbeli választás, nem szándékos önmegtartóztatás, mint mondjuk a cölibátus. Egy aszexuálisból egyszerűen hiányzik a szexuális vonzalom.
Azzal, hogy tudják végre, kik is ők, felszabadultak szorongásaik alól, és ettől jól érzik magukat. Csak azt szeretnék, hogy így, aszexuálisként fogadják el őket mások is. Hiszen, ha nekik jó, másnak is jobb lehet.
