Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Dohányzol? Bizonyára tisztában vagy vele, hányféle módon tesz tönkre a szenvedélyed. Én is így voltam vele, amikor cigiztem, sőt. Azt, hogy egészségtelen, hogy büdös és marha drága, bőven azelőtt tudtam, hogy életemben először rágyújtottam volna. Aztán mégis rászoktam, és 7-8 évig nem is spóroltam vele: fénykoromban másfél doboz ment el naponta. Hogy mi segített a leszokásban? Hát nem az elrettentő kampányok, a megbélyegzés vagy a riogatás.
Az elrettentés, úgy néz ki, másoknál sem éri el a kívánt hatást. Bár a dohányzók száma az utóbbi 1-2 évtizedben a világ egyes részein csökkent, ez a pozitív változás nem érezhető mindenhol (a legszegényebb közösségekben és a fejlett országok marginalizált csoportjaiban például egyáltalán nem), és nem is olyan mértékű, mint szükséges lenne. Clive Bates közegészségügyi és fenntarthatósági szakértő szerda esti online előadásán a dohányzással összegfüggő ártalmak csökkentésének egy másik lehetséges módjáról beszélt.
Dohányzás és ártalmak
Bár a dohányosok döntő többsége tisztában van azzal, hogy szenvedélye kifejezetten káros, és mindannyian látunk a cigarettás dobozokon vagy a dohányleveles tasakokon egészen elborzasztó ábrákat, mégis hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni ezeket az információkat, és azt gondolni, hogy a baj csak másokat érint majd. Pedig a füstölés okozta károk a társadalom egészére hatnak: részben mert a bagósok családja, környezete, kollégái is érintettek lehetnek, részben pedig azért, mert a dohányzás okozta betegségek kezelése milliárdos összegeket emészt fel, amit szintén a közös kasszából állunk. De legyünk őszinték: ezek az adatok a legtöbbször nem tartják vissza az embert a rágyújtástól.
Clive Bates
Egészségügyi és fenntarthatósági szakértő, 1997 és 2003 között egy angol, dohányzással kapcsolatos akciócsoport vezetője volt, 2003-ban Tony Blair egészségügyi stratégiai egységében dolgozott. 2021. február 10-én a dohányzással kapcsolatos ártalomcsökkentésről tartott online előadásán mi is részt vettünk.
Ha azt halljuk, világszerte évente mintegy ötmillió ember haláláért felelősek a dohányzás okozta betegségek, vagy azt, hogy Nagy-Britanniában a cigi több ember haláléért okolható, mint az alkohol és drogfogyasztás, a közúti balesetek és a HIV egyszerre, talán meghökkenünk egy kicsit. Ha pedig azt, hogy itthon minden órában 3 embert veszítünk el a cigaretta miatt, talán el is gondolkodunk egy pillanatra az élet törékenységén, amikor legközelebb rágyújtunk. Sokkal többet viszont nem teszünk.
És ettől vajon le fogunk szokni?
Sajnos úgy tűnik, hogy a sokkoló adatok nem elegendők, ráadásul a felvilágosító programok sokszor épp ott nem tudnak hatni, ahol ezekre a legnagyobb szükség lenne. Bates hivatkozott adatai szerint a dohányzás napjainkban egyre nagyobb mértékben érinti a szegény, vagy valamilyen szempontból marginalizált csoportokat, akikre az edukáció és a magas szintű orvosi ellátás hiányában még nagyobb veszélyt jelent. És nem kell messzire menni: nemcsak a világ elmaradottabb országaiban, de Nyugat-Európában is így van ez. Míg az Egyesült Királyságban összességében a lakosság mintegy 14 százaléka dohányzik, ez az arány egyes szegényebb régiókban, nagyvárosi kerületekben ennek a kétszerese is lehet. A dohányosok között itthon is egyre nagyobb arányban vannak jelen a kevésbé iskolázott, szegény, munkanélküli, hajléktalan emberek, fizikai munkások (szemben a fehérgallérosok alacsonyabb számával) és azok, akik valamilyen mentális problémával küzdenek. Ha valakiknek, hát nekik biztosan nem elrettentésre és további megbélyegzésre van szükségük.
Mi hozhat megoldást?
Bates szerint nem a megszégyenítés és elrettentés, hanem azoknak az eszközöknek és nikotintartalmú készítményeknek a propagálása, amelyek jóval kevesebb ártalommal járnak. Bates előadásában ugyanis központi gondolat volt, hogy cigizéskor a nikotinra vágyunk, de végül a kátrányba halunk bele. A cigaretta egészségkárosító komponensei nem önmagában a dohányban és az abban található nikotinban, hanem az elfüstöléskor keletkező égéstermékekben vannak, mondja Bates.
Ezzel egyelőre legalább annyian vitatkoznak, mint ahányan egyetértenek.
Nem azzal van a baj, hogy a világon emberek százmilliói élvezik a dohányt és az abban található nikotint, hanem azzal, hogy ezt a lehető legszennyezőbb módon fogyasztják. A nikotin, mint Bates mondja, viszonylag ártalmatlan, bár kétségkívül függőség kialakítására alkalmas anyag, de a rákot, a szív- és érrendszeri betegségeket nem ez, hanem a rákkeltő égéstermék okozza, és azokban az országokban, közösségekben, ahol a dohányzást égetés nélkül élvezik (vagyis akár e-cigiznek, akár rágókat, pasztillákat vagy régimódi módszerrel bagót rágnak), jóval kevesebb a dohányzásból eredő ártalom is.
Az előadáson bemutatott diák egyike Svédországot hozza fel példaként. A dohányt, vagy a nikotint, ha úgy tetszik, ebben az országban az uniós átlaghoz hasonló arányban élvezik, ugyanakkor ezen belül a tagországok átlagánál jóval magasabb az alternatív úton dohányzók aránya, közülük a legtöbben snust, az ajkak alá illesztendő dohányport/pépet használnak. Az eredmény pedig? A dohányzással összefüggő halálozások lényegesen alacsonyabb száma.
Füstmentes dohányzás? Az meg mi?
A dohány füstmentes fogyasztásának itthon is több típusa ismert. Zanzásítva: ahelyett, hogy égetve szívnánk el a dohányt, nikotinhoz juthatunk hevítő és párologtató eljárásokkal, elérhetők szájon át bevehető tabletták, testre ragasztható tapaszok, valamint az oldschool bagórágáshoz legközelebb eső, a ínyhez illesztős verziók is.
Itthon a 2000-es és a 2010-es évek fordulóján jelent meg az egyik legismertebb forma, az e-cigaretta. Népszerűségét valószínűleg annak köszönheti, hogy ezzel az eszközzel a hagyományos dohányzáshoz némiképp hasonló élményt kapunk, csak füst helyett nikotintartalmú párát lélegzünk be. Nemcsak itthon, világszerte is messze vagyunk attól, hogy a dohányzást imitáló készülékek és más nikotintartalmú készítmények leváltsák a füstös cigarettát. Sőt, erős kezdés után a 2010-es évek közepétől némi visszaesés is volt tapasztalható, mert nagyon sok tanulmány jelent meg ezek (elsősorban az e-cigi) káros hatásairól.
Bates határozott és szintén kutatásokkal alátámasztott álláspontja viszont továbbra is az, hogy
az e-cigaretta minden tekintetben kevésbé káros, mint a hagyományos bagó.
Rendkívül ingoványos terepre téved, aki a hagyományos és az e-cigaretta ügyében szeretne valamilyen álláspontot kialakítani, mert sorra jelennek meg az egymásnak teljesen ellentmondó tanulmányok, amik között nem csak laikusként nehéz eligazodni. Közben persze minden cikknek, szakértők megszólalásainak óriási felelőssége van abban, hogy a dohányzás világméretű problémája hova fut ki az elkövetkező néhány évtizedben. Igazságot tenni ebben a cikkben biztosan nem tudunk, de annyit mindenképp megteszünk, hogy Bates gondolatai és az általa hivatkozott kutatások mellett kitérünk az e-cigi ellen felhozott érvekre is.
Kontra és pró, terítéken az e-cigaretta
Lássuk, melyek azok az érvek, amelyek mentén az e-cigi pártolói és ellenzői rendre összecsapnak!
Az e-cigaretta kevésbé ártalmas, mint a sima, de ettől még nem biztonságos
Az e-cigarettával kapcsolatban milliónyi kutatás látott napvilágot az elmúlt években, és különösen éles vita lángolt fel a közelmúltban, amikor több olyan eset került nyilvánosságra, ahol párologtatós cigizés okozott specifikus tüdőrendellenességet.
Mielőtt rátérnénk erre: azt a legtöbb kutatás alátámasztja, hogy e-cigarettázáskor egy sor problémás tényező kiiktatódik a dohányzás folyamatából. Ha nincs füst, nem keletkeznek a rákos megbetegedésekben döntő szerepet játszó karcinogén anyagok. Azt viszont, hogy ettől akkor rögtön biztonságos lenne ez a módszer, már rengetegen vitatják. Főleg mióta egyes kutatások összefüggést láttak egy kóros tüdőállapot és a párologtatva dohányzás között: 2020. január elsejéig 60 ilyen esetet közöltek. Mégis veszélyes lenne az e-cigaretta?
Jelentősen árnyalja a képet Bates kommentárja, amit több egyetemi kutatás is megerősít: ezek az esetek nem elsősorban a sima nikotintartalmú füstöléshez, hanem THC-t tartalmazó keverék fogyasztásához kapcsolódó gőzöléssel függtek össze. Az E-vitamin acetát, ami a párologtatással összefüggő tüdőbajokat okozta, olyan komponens, ami kiadósabbá teszi az egyébként drága THC-tartalmú folyadékot, az ezzel „felütött” keverék főleg a feketepiacon terjedt.
Mi van a szívvel és a tüdővel?
A nikotin, mely a dohányzás élvezetének első számú komponense, függőséget alakít ki, vagyis újra és újra dohányzásra sarkall, elvonás mellett pedig fizikai és lelki tüneteket produkál. Megemeli a vérnyomást, felpumpálja az adrenalint és ezzel veszélyezteti a keringési rendszert, emellett növeli az asztma és a COPD kialakulásának veszélyét – fejtik ki egyes tanulmányok. Egyes szakértők ezért nem javasolják az e-cigarettázást sem.
Bates viszont azzal érvel, hogy bár nikotin valóban van az e-cigarettában is, annak használata (hangsúlyozottan a sima füstölés helyett és nem mellett) már csak a füst kiiktatása miatt is üdvözlendő lehet ezt - már meg sem lepődtem - szinténtanulmányok erősítik meg. Az ártalomcsökkentés legjobb módja persze, ha egyáltalán nem használunk függőséget okozó és izgatószereket, de Bates szerint inkább az lenne fontos, hogy valódi alternatívát nyújtsunk azoknak, akiket eddig csak nyomasztottak. A legjobb elérhető megoldás a kisebb rossz, válasszuk azt.
Minek egy új függőség?
Az e-cigarettázással kapcsolatos egyik legfőbb ellenérv, hogy arra – nikotintartalma miatt – éppúgy rá lehet szokni, és arról legalább olyan nehéz lejönni, mint a füstölős verzióról, így nem helyes azt a leszokás egyik lehetséges útjaként emlegetni. Szakértők aggodalmukat fejezik ki azzal kapcsolatban is, hogy sok felhasználó a vaporálóval több nikotint juttat a szervezetébe, mint sima cigivel tenné, elérhetők ugyanis kiegészítő, nagyobb koncentrációjú pakkok is.
Bates viszont más adatokra fókuszál. Az általa hivatkozott kutatások arra mutatnak, hogy azok, akik leszokási céllal váltanak füstölésről a vaporáló cigarettára vagy más nikotintartalmú készítményre, nagyobb eséllyel szoknak le a cigarettázásról, mint azok, aki nem használnak ilyen eszközt. Ha az e-cigaretta valóban a rendes cigit kiváltó alternatíva, és nem a füstölés kiegészítésére használják, mindenképpen jobb, mint a sima cigi.
Mi lesz a fiatalokkal?
Nagyon sokan fogalmaztak meg aggodalmat azzal kapcsolatban, hogy – amerikai adatok tanúsága szerint – az e-cigaretták a fiatalok között rendkívül népszerűek. Egy 2015-ös adat szerint a középiskolás e-cigizők száma a megelőző években 900 százalékkal nőtt, és az e-cigizők 40 százaléka eleve erre az eszközre szokott rá, ezzel kezdte dohányzást. Kutatók aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban is, hogy a fiatalokra sokkal erősebben hatnak az e-cigarettával kapcsolatos reklámok, hogy számukra vonzó, hogy az e-cigik különféle ízesítésekben kaphatók, és hogy ők vélhetően azért használják ezt az eszközt, mert az egy használatra vetített ár olcsóbb.
Bates adatai viszont arra utalnak, hogy összességében nem mutat emelkedő tendenciát a dohányzó fiatalok száma, vagyis akik az e-cigarettát választják, nem azok közül kerülnek ki, akik egyébként nem gyújtottak volna rá, hanem abból a körből, akik nagy valószínűséggel az e-cigi-korszak előtt is dohányossá váltak volna. Ha ez így van, még mindig jobb, ha füstölés helyett párologtatnak.
Mit kéne tenni?
Az, hogy minél kevesebb ember betegedjen meg a dohányzással összefüggésben, mindannyiunk közös érdeke, de ennek elérésében nem a dohányzás üldözése az egyetlen, de még csak nem is a legjobb megoldás. Éppúgy, mint a környezetvédelemmel, fenntarthatósággal kapcsoltakban, ezen a területen is érdemes lenne előtérbe helyezni a pozitív kommunikációt annak érdekében, hogy akiket leszoktatni szeretnénk, ne érezzék úgy, hogy magukra hagyták őket.
Nem vitás: közös cél, hogy minél kevesebben füstöljenek, viszont az is igaz, hogy jelen pillanatban a dohányzással kapcsolatban csak negatív kommunikációt és a megelőzés negatív, elrettentő, büntető jellegű módszereit látjuk: magas adóterhek, elrettentő csomagolás, a dohányzás tilalma a közterületeken, ezekhez kapcsolódóan kifejezetten magas szabálysértési összeg és megbélyegzés. Bates szerint fontos lenne egy pozitív kampányt is indtani és azt megmutatni a jelenleg füstölőknek, hogy melyek azok a módszerek, amelyek segíthetnek nekik egy kevésbé káros életmód felé vezető úton.
Ha ezzel csökkenthető az ártalom, akkor mi az akadálya annak, hogy beinduljon egy pozitívabb tájékoztatás a kevésbé káros alternatívákról? Füstölsz? Szokj le, segítünk. De addig is, sőt annak érdekében nézd meg azokat a módszereket, amik a ciginél olcsóbbak, amiket nyilvános helyen is használhatsz, és amik – legalább ebben az egyben nincs vita – a füst káros mellékhatásait kiiktatják a rendszerből.
És velünk mi lesz?
Nem tudnám megmondani, mi lenne, ha ma lennék dohányos, hogy az e-cigaretta melletti, vagy az azt ellenző kampány állítana-e a maga oldalára, tulajdonképpen mindegy is. Exdohányosként, kamasz gyerek szülőjeként és dohányos férjéért aggódó feleségként azt szeretném, hogy bármi is lesz a végső ítélet, a téma súlyának megfelelő erővel folytatódjanak tovább a hatást vizsgáló kutatások.
