Az angol breast implant illness kifejezésből származó nemzetközi rövidítés, a BII világszerte sok százezer nőt érint. A tünetek sokfélék, a fáradtságtól kezdve a depressziós, szorongásos tüneteken át jelentkezhet hidegrázás, mellkasi fájdalom, kiütések, sőt akár hajhullás is.
Egyre több nő dönt mellimplantátuma eltávolítása mellett – és ezzel egyidejűleg pedig megszűnnek a panaszai is. A legtöbb orvos azonban még mindig nincs tisztában a BII létezésével, emiatt pedig eszükbe sem jut, hogy bizonyos tüneteket az implantátum okozhat.
Mennyire biztonságosak az implantátumok?
Egyre inkább azok, de még mindig okozhatnak olyan panaszokat, amelyek közvetlenül nem köthetőek az implantátumhoz – mondja dr. Andrea Pusic, a Harvard professzora. Mivel a páciensek által tapasztalt tüneteket sok más, például menopauza, pajzsmirigyproblémák vagy egyéb autoimmun betegség is okozhatja, ezért az orvosokban sokszor egyáltalán nem merül fel, hogy a baj forrása valójában az implantátum.
A mellnagyobbításon átesett nők mintegy 80 százaléka esztétikai okokból dönt a műtét mellett, csupán 20 százalékuk az, akinek rekonstrukcióra van szüksége. A plasztikai beavatkozások minden esetben technikailag jól felszerelt műtőben, biztonságos közegben történnek. És bár a legtöbb komplikációról előre tájékoztat a sebész, legyen szó gyulladásról, vérrögképződésről, a szövetek elhalásáról vagy az implantátum esetleges kilökődéséről, a mellimplantátum-betegség felismerése egyáltalán nem könnyű. A legtöbb kutatás a témában ugyanis nem egyértelmű, emellett pedig bizonyos implantátumtípusok nagyobb eséllyel okoznak problémát a szervezetben.
ALCL
A texturált implantátumot ugyanis több esetben összefüggésbe hozták az anaplasztikus nagysejtes limfóma kialakulásával (ALCL). A betegség lassan alakul ki, de ha időben észreveszik, gyógyítható. A mellimplantátumot a mellszövet mögé vagy a mellizom alá ültetik be, és idővel az implantátum körül úgynevezett kapszula fejlődik ki, ez választja el a mellkas más részeitől. A betegeknél az implantátum körül folyadék halmozódik fel, a daganat pedig általában a kapszulán belül, az implantátum mellett alakul ki. Van, hogy az implantátum és a kapszula eltávolításával megoldódnak a problémák, de bizonyos esetekben kemoterápiára vagy sugárkezelésre is szükség van. És bár a sebészek már jellemzően nem dolgoznak ilyennel, sok nő mellében még mindig texturált implantátum van. Az ilyen implantátumok ellenőrzésére érdemes fokozott figyelmet fordítani, eltávolításuk azonban csak elváltozás, egészségügyi probléma esetén indokolt.
Mellimplantátum-betegség
Az orvosok még keresik a pontos összefüggést a szilikonmell és a különböző egészségügyi panaszok között, az viszont egyre inkább egyértelműnek tűnik, hogy a BII olyan esetekben alakul ki, amikor a szervezet képtelen befogadni az implantátumot, és a szilikonra egyfajta autoimmun reakcióval válaszol. A tünetek sokfélesége miatt még az orvosok is ritkán ismerik fel a betegségek. Az érintettek beszámolói alapján viszont az implantátum eltávolítását követően megszűnnek a panaszok.
Akkor most mi a teendő?
Ha a mellimplantátum-betegségre jellemző tüneteket tapasztalunk, mindenképp forduljunk orvoshoz. Abban az esetben, ha az implantátum ép, érdemes más betegségeket, például pajzsmirigyproblémákat, allergiákat kizárni. Amennyiben a tünetek nem szűnnek, és a páciens az implantátum eltávolítása mellett dönt, ezt az orvosnak minden esetben tiszteletben kell tartania, az eltávolítással járó esetleges kockázatokra fel kell hívnia a beteg figyelmét. Abban az esetben is érdemes figyelni a melleket, ha nem jelentkeznek tünetek. Ha pedig bármilyen elváltozást tapasztalunk, keressük fel orvosunkat – legyen szó természetes vagy szilikonmellről.
