Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Noha az elmúlt időszakban a koronavírus-járvány okozta krízissel voltunk elfoglalva, ettől még nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a klímaválság az emberiséget fenyegető legnagyobb probléma. Nem túlzás kijelenteni: élet-halál kérdés, hogy a pszichológia milyen módszereket tud letenni az asztalra, amelyek segítségével tömegeket lehet rábírni a viselkedésváltozásra. Ebben jelenthet komoly előrelépést, ha pontosan tudjuk, hogy mely személyiségvonások függnek jobban össze a környezetvédelemmel, és melyek kevésbé.
Pontosan ezt vizsgálta egy új metaanalízis, amely idén májusban jelent meg a Psychological Science nevű szaklapban. Az Edinburgh-i Egyetem kutatói 38 tanulmányt tekintettek át, amelyek 19 országból származó közel 45 ezer résztvevő adatait tartalmazták. A hatalmas merítésből végül olyan eredményeket nyertek ki, amelyek sokszor őket magukat is meglepték. A Research Digest összefoglalója alapján mutatjuk be, hogy mik voltak ezek.
Mi az a személyiségvonás?
A pszichológusokat régóta foglalkoztatja, hogy a különböző személyiségjellemzőink milyen főbb csoportokba sorolhatók. Ezeket a tulajdonságegyütteseket nevezik személyiségvonásoknak (angolul trait), vagy más néven diszpozíciónak. Az egyik legfontosabb ilyen modell, az ún. Big Five szerint – amely ebben a kutatásban is nagy hangsúlyt kapott – az emberek tulajdonságai leírhatók 5 fő faktor mentén. Ezek az extraverzió (valaki mennyire asszertív, társaságkedvelő), a barátságosság (valaki mennyire melegszívű, udvarias, kedves, jó természetű), a lelkiismeretesség (valaki mennyire óvatos, komoly, alapos, szorgalmas, felelősségteljes), az érzelmi stabilitás (valaki mennyire kiegyensúlyozott, ellenálló) és a tapasztalatokra való nyitottság (valaki mennyire intelligens, kíváncsi, kreatív, fantáziadús). A metaanalízisben szereplő tanulmányok egyrészt ezt az 5 faktort mérték, másrészt a HEXACO-modellt alkalmazták, amely nagyon hasonló a Big Five-hoz, de szerepel benne egy olyan személyiségvonás is, amelyet őszinteség-alázat néven emlegetnek (honesty-humility). Ez többek között azt jelzi, hogy az illető mennyire hajlamos együttműködni másokkal, vagy kizsákmányolni őket.
Rengeteget számít, hogy ki milyen személyiség
A tudósoknak izgalmas módszertani kihívást jelentett az, hogy a 38 tanulmányban nagyon eltérő módokon vizsgálták a környezettudatos attitűdöket és viselkedéseket. Volt olyan kutatás például, ahol azt kérdezték meg az emberektől, hogy szerintük valóságos-e a klímaváltozás, míg más esetekben arra voltak kíváncsiak, hogy a résztvevők, mondjuk, adományoznak-e zöldszervezeteknek vagy szelektíven gyűjtik-e a szemetet. Ez a diverzitás ugyanakkor lehetővé tette, hogy sokféle reakcióra kiterjedjenek az eredmények. Az alábbi személyiségvonásokkal találtak összefüggéseket a kutatók:
- Nyitott a tapasztalatokra: ez a faktor mutatta a legszorosabb együttjárást a környezettudatossággal. Nem csoda, hiszen azok, akik magasabb értékeket érnek el ezen a skálán, általában intelligensebbek, tájékozottabbak, így valószínűleg nagyobb tudásuk van arról, hogy az emberi cselekedeteknek milyen következményeik vannak a természetre nézve. Ráadásul ők azok is, akik könnyebben fogadják el az újat, hajlamosabbak kipróbálni dolgokat, így feltételezhetően nem áll tőlük távol, hogy elektromos autót vagy napelemes rendszert vásároljanak, ha anyagilag megtehetik.
- Őszinte és alázatos: ez volt az a másik személyiségvonás, amely a kutatók meglepetésére a nyitottság mellett a legerősebben kapcsolódott a környezettudatossághoz. Ugyanakkor ha azt vesszük, hogy ez a faktor a kizsákmányolás elutasítására utal, akkor érthető, hogy az ezekkel a tulajdonságokkal bíró emberek a természettel is partneribb viszonyt szeretnének.
- Barátságos: ez a diszpozíció szintén kapcsolódott a környezettudatossághoz, de nem annyira szorosan, mint az előző kettő. A barátságossággal jellemezhető emberek empatikusak, így vélhetően azért óvják a természetet, mert együttéreznek az állatokkal, a növényekkel, illetve a jövő tekintetében azokkal a soron következő generációkkal is, akiknek várhatóan még nehezebb lesz az élete a környezetszennyezés következtében.
- Lelkiismeretes: a barátságossághoz hasonlóan szintén közepes együttjárást mutatott a környezettudatossággal. A lelkiismeretes emberek felelősségteljesen követik a társadalmilag elfogadott normákat. Ugyanakkor a túlzott normakövetés veszélyeket is magában hordoz, hiszen ha például az a személy által észlelt norma, hogy mindenkinek sokat kell utazni, és nagy házat építeni, akkor azt fogja megvalósítani, akár annak árán is, hogy ezzel tovább rombolja a természetet.
A többieket is meg kell tudni célozni
A fenti kutatás azért nagyon hasznos, mert ha tudjuk, hogy az eddigi, hagyományosabb környezetvédelmi üzenetek főleg a nyitott, alázatos, barátságos, lelkiismeretes embereket érték el, akkor elkezdhetünk olyan kampányokat megtervezni, amelyekre azok is rezonálni tudnak, akik ezeknek a skáláknak a másik pólusán helyezkednek el. Ha például valaki kevésbé nyitott, akkor könnyen riogatásnak veheti, ha a legfrissebb újdonságokat ajánlgatjuk neki. Ha valakiről tudjuk, hogy a személyiségénél fogva hajlamos gyanakodni a morális szükségszerűséget hangsúlyozó üzenetek hallatán, akkor nem erkölcsi érveléssel kellene meggyőznünk, hanem az anyagi haszon kiemelésével: például azzal, hogy elektromos árammal olcsóbb tölteni az autót, mint benzinnel megtankolni. Ha pedig minél több tényezőt – például életkort, természettel kapcsolatos gyerekkori élményeket, politikai nézeteket – képesek leszünk számításba venni, akkor a jövőben még hatékonyabban fogjuk tudni motiválni az embereket a viselkedésük megváltoztatására.
