klímakatasztrófa - Dívány

Nem lehet minden állat annyira cuki, mint a panda. Ott van szegény mélytengeri bluggyhal, aki úgy néz ki, mint a kocsonya. Vagy a kopasz íbisz, pár meredező fekete tollal, ijesztő gülüszemmel, sebhelyes bőrrel. A véznaujjú makiról ne is beszéljünk, nem sok olyan tulajdonsága van, ami a gyerekek kedvencévé tenné. Bár ezeket a nem túl tetszetős külsejű élőlényeket éppúgy fenyegeti a kihalás veszélye, mint az elefántokat, a tigriseket vagy a bálnákat, mégsem építenek rájuk kampányokat a környezetvédelmi szervezetek.

Szokásokból összegyúrt lények vagyunk. Amikor minden a tervek szerint halad, úgy érezzük, mi irányítjuk a sorsunkat. A nem várt fordulatok azonban nagy fokú stresszt és szorongást okoznak. Ezekből az elmúlt időszakban bőven kijutott. Még fel sem ocsúdtunk a koronavírus-járvány első három hullámából, máris jöttek a nyugtalanítóbbnál nyugtalanítóbb bel- és külpolitikai események, miközben erdőtüzekkel, hurrikánokkal és hőséggel itt van a küszöbön a klímakatasztrófa, a mesterséges intelligencia pedig napról napra ugrásszerűen fejlődik. Mit lehet kezdeni ennyi bizonytalansággal?

Nem újdonság, hogy a klímaváltozás egyre súlyosabban veszélyezteti bolygónk, pontosabban az emberiség jövőjét. Brit szakemberek már arra keresik a választ, hogy vajon mely országokba érdemes menekülni, hogy a legnagyobb eséllyel éljük túl a katasztrófát?

Egy állat, amelynek nincsen mítosza. Dürer lerajzolta, de sohasem látta. Plüssfigurának nem jó, a gyerekek utálják. Pedig a szíve nagy, kb. 11 kilós. Fő jellegzetessége a tülke, porrá zúzva fogyasztják, a tévhitek szerint gyógyítja a merevedési zavarokat. Minden alfaját kihalás fenyegeti. Mi az? Az elefánt utáni második legnagyobb szárazföldi emlős, a rinocérosz, amelyről Schein Gábor írt a közelmúltban felszabadító, vicces és rendkívül szórakoztató verses regényt. Honnan jött az ötlet? Mit tud ez a rinó? Egyáltalán mi közünk nekünk Afrikához? Alternatív Európa-történetről, politikai képzeletről és a diktatúrák nyelvi szétrombolásáról beszélgettünk az Ó, rinocérosz című könyv szerzőjével.

Az emberek többsége manapság szinte teljesen el van vágva a természettől. Sokan az időnk jelentős részét nagyvárosokban töltjük, magas épületek, rengeteg beton és autó között, a kütyüinket nyomkodva. A növény- és az állatvilágtól való elidegenedésünk azonban sem a pszichés jóllétünknek, sem a környezettudatosságunknak nem tesz jót. Hogyan találhatunk rá tartósan a természethez való kapcsolódás érzésére? Bár erre számos Magyarországon is legális és biztonságos módszer létezik, egy új brit kutatás most azt vizsgálta meg, mi történik, ha kirándulás közben pszichedelikus szereket használnak az emberek.

Az emberi elme olyan, mint egy jéghegy. Így vélekedett Sigmund Freud a 19. század második felében, aki szerint a gondolataink, emlékeink, vágyaink csupán töredéke érhető el a tudatos működésünk számára: belső tartalmaink jelentős része a felszín alatt, a tudattalan mélységeiben lappang. Bár nem ismerjük ezeket a késztetéseinket, attól még erőteljesen hatnak az életünkre. Mihez kezdjünk velük? Legújabb sorozatunk nyitó részében összegyűjtöttük, mit érdemes tudnod az elfojtásról.

Mára 76 országból több mint 1500 tudós és szakértő támogatja annak a szervezetnek a munkáját, amelynek tagjai azért fogtak össze, hogy fenntarthatóbb gazdasági, biológiai, környezeti és társadalmi egyensúlyok jöjjenek létre a világban. A fő kérdés az, hogy miként lehet tömegek viselkedésére hatni és újjászervezni az életet úgy, hogy lassítani tudjuk a bolygó pusztulásához vezető folyamatokat. Az IPBC (International Panel on Behavior Change) nevű kezdeményezésről a társaság magyarországi sajtóreferensével, dr. Kovács Ilonával, az MTA levelező tagjával beszélgettünk.

Noha az elmúlt időszakban a koronavírus-járvány okozta krízissel voltunk elfoglalva, ettől még nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a klímaválság az emberiséget fenyegető legnagyobb probléma. Nem túlzás kijelenteni: élet-halál kérdés, hogy a pszichológia milyen módszereket tud letenni az asztalra, amelyek segítségével tömegeket lehet rábírni a viselkedésváltozásra. Ebben jelenthet komoly előrelépést, ha pontosan tudjuk, hogy mely személyiségvonások függnek jobban össze a környezetvédelemmel, és melyek kevésbé.

Úgy tűnik, beléptünk abba a korba, amelynek eljövetelére sokan számítottak, bár tartottak is tőle: mostantól sorra érhetnek minket a globális krízisek, miközben eddig soha nem látott mértékű egyenlőtlenségek, környezeti pusztítás és klímadestabilizáció figyelhető meg a világban. Az eddigi egyensúlyok mára teljesen tarthatatlanná váltak, így az elmúlt évtizedek gazdasági modelljei rendre megkérdőjeleződnek. Milyen lépéseket kellene megtennünk ahhoz, hogy egészségesebb, ellenállóbb és igazságosabb társadalmakat hozhassunk létre?

A dühöt a legtöbb ember megszüntetendő problémának tartja, hiszen a harag képes megmérgezni a hétköznapokat és a társas kapcsolatokat. Ryan Martin dühkutató azonban egy egészen másfajta megközelítését mutatja be ennek az alapvetően lobbanékony érzelemnek. Lehetséges, hogy a pitiáner bosszúságaink inkább rólunk szólnak, az őszinte felháborodásunk viszont arról, hogy valami nagyon félrecsúszott a világban?

Amikor suttogva beszélek hozzá, suttogva válaszol, nehogy felébresszünk valakit. Meg tudom kérdezni tőle, hogy milyen idő lesz másnap, milyen összetevőket tartalmaz egy adott étel, vagy mennyi 36-szor 152. Mindennap a kedvenc dalommal ébreszt. Ha kiteszem a lábam otthonról, vigyáz a házra, és azonnal értesítést küld a gyanús zajokról. Gondolnád, hogy egy nem túl nagy hangszóróról van szó? Egy digitális asszisztensről, amit cirka 20-30 ezer forintért ma már bárki beszerezhet. A kérdés csak az, hogy kell-e nekünk mindez.

Amikor környezetvédelemről beszélgetünk, gyakran merül fel, hogy tekintettel kéne lennünk az utánuk jövő generációkra. Milyen élet vár a gyerekeinkre és az ő gyerekeikre, ha most becsődölünk, és nem tudjuk megfékezni a küszöbönálló katasztrófát? Ez a rémisztő gondolat sok ember számára motiváló lehet, de megvan az a veszélye is, hogy a távoli időkeret nehézzé teszi a probléma jelenben való megragadását. Egy új kutatás szerint azonban nemcsak a jövővel, hanem a múlttal kapcsolatos tudatosság is segíthet minket a megküzdésben.