Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az emberek többsége manapság szinte teljesen el van vágva a természettől. Sokan az időnk jelentős részét nagyvárosokban töltjük, magas épületek, rengeteg beton és autó között, a kütyüinket nyomkodva. A növény- és az állatvilágtól való elidegenedésünk azonban sem a pszichés jóllétünknek, sem a környezettudatosságunknak nem tesz jót. Hogyan találhatunk rá tartósan a természethez való kapcsolódás érzésére? Bár erre számos Magyarországon is legális és biztonságos módszer létezik, egy új brit kutatás most azt vizsgálta meg, mi történik, ha kirándulás közben pszichedelikus szereket használnak az emberek.
A pszichedelikus szerek – mint például az LSD, a meszkalin vagy a pszilocibin (gombákban) – egyik legfőbb hatása, hogy drámaian megváltoztatják az észlelésünket. Ezek a kémiai vegyületek a leginkább tiltott és kriminalizált drogok közé tartoznak világszerte, így Magyarországon is. Ez érthető, hiszen egyes esetekben, illetve magas dózis mellett a személyiség szétesésével, illetve pszichotikus állapotok létrejöttével fenyegethetnek. Használatuk ugyanakkor több évszázados múltra tekint vissza, s a történelem folyamán számos pozitív hatását is leírták. Kutatások például kimutatták azt, hogy fokozhatják az önmagunkhoz, a másokhoz és a világhoz való kapcsolódás érzését. Ez utóbbi pedig különösen fontos lehet a küszöbönálló klímakatasztrófa korában, amikor minden eddiginél sürgetőbbé vált az ember és a természet viszonyának újragondolása, partneri alapokra történő helyezése.
A mentális nehézségek összefüggnek a kapcsolódás hiányával
Különféle mentális nehézségek esetén, mint például a depresszió, PTSD, bipoláris zavar vagy étkezési zavarok, írták le a pszichológiai és társas kapcsolódásra való képtelenség érzését. Amikor viszont azt éljük meg, hogy összetartozunk másokkal vagy a nagy egész részei vagyunk, az komoly szerepet játszik pszichés jóllétünk fenntartásában, valamint a traumákat követő lelki gyógyulásunkban. Mivel a pszichedelikus szerek használata pont az én feloldódásának és a más létezőkkel való egyesülésének élményét adja, így időről időre felmerül ezeknek az anyagoknak a terápiás alkalmazása. A pszichedelikumok kutatása hosszú évtizedekre tekint vissza, az elmúlt években pedig a reneszánszát élte. Ezek a kísérletek kis számú laboratóriumban, szigorúan kontrollált körülmények között zajlanak, hogy a résztvevők biztonságát garantálni tudják. Ez azonban azzal jár, hogy szinte alig létezik olyan tanulmány, amely érdemben tudná vizsgálni a pszichedelikumok természeti környezetben való használatának hatását, köztük azt, hogy az LSD vagy a varázsgomba miként hat a természethez való viszonyulásunkra.
Erősíteni kéne az ökológiai énünket
A valahová tartozás érzésén belül több tanulmány vizsgálta specifikusan a természethez való kapcsolódás jótékony következményeit. Számos kutatás eredményei mutatnak abba az irányba, hogy a természethez való kapcsolódás alacsonyabb szorongással, az élet értelmének fokozott érzésével, nagyobb vitalitással, magasabb szintű pszichológiai működéssel, több pozitív érzelemmel, valamint környezettudatos attitűdökkel és viselkedésekkel jár együtt. Abban a korban, amikor tömegesen pusztulnak ki állatfajok és az éghajlatváltozás következtében hamarosan meg fog szűnni a világ abban a formájában, ahogyan eddig ismertük, a természettel kapcsolatos énrészeink, az ún. ökológiai én kialakítása és erősítése elemi jelentőségű. Ha képesek vagyunk felszámolni a természettől való elidegenedésünket, akkor olyan kötődésünk alakulhat ki a növény- és az állatvilág iránt, amely miatt a bolygó pusztítását egyre inkább az én pusztításának fogjuk megélni. A klímaválság kezelése tehát nemcsak politikai, társadalmi vagy gazdasági kérdés, hanem pszichológiai is, ha úgy tetszik, mélylélektani.
Én vagyok a faleveleken megcsillanó napfény
A kapcsolódás érzésének megtapasztalása gyakori élmény volt egy olyan kutatásban is, ahol depresszióval küzdő emberek kaptak pszilocibin-kezelést. Ahogyan az egyik résztvevő fogalmazott: „Úgy éreztem magam, mint a faleveleken megcsillanó napfény, én voltam a természet.” Másikuk szintén az egyesülés élményét hangsúlyozta: „Azelőtt is élveztem a természetet, most viszont a részének érzem magam. Előtte úgy néztem rá, mint egy külső dologra, mondjuk a tévére vagy egy festményre. Most viszont a része vagyok, nincs szeparáció vagy különbség köztünk – a természet én vagyok.” A tanulmány szerint a természethez való újfajta viszonyulás hónapokkal a kezelést követően is fennállt.
Ha egyszer begombáztál, évekig máshogy fogsz nézni a természetre?
2019 decemberében izgalmas tanulmányt publikált kollégáival a brit Hannes Kettner. Az utánkövetéses vizsgálatba olyan embereket verbuváltak, akik a közeljövőben terveztek pszichedelikumokkal élni. A kutatók maguk persze egyértelműen elhatárolódtak a szerhasználat propagálásától, sem drogokat, sem pénzt nem adtak a résztvevőknek. Azonban így is szép számmal, összesen 654-en jelentkeztek a felhívásukra. A kutatók arra kérték őket, hogy 1 héttel a pszichedelikus élményt megelőzően, illetve 1 nappal, 2 héttel, 4 héttel és 2 évvel utána töltsenek ki különböző kérdőíveket egy erre a célra létrehozott honlapon. A tesztkitöltés esedékességéről e-mailben értesítették a személyeket. Ezek voltak a kutatás legfontosabb eredményei:
- azoknak, akiknek az eddigi életében volt már valaha pszichedelikus élménye, eleve 13-20 százalékkal magasabb volt a természethez való kapcsolódása (nature relatedness) ahhoz képest, mint amit más vizsgálatokban demográfiailag hasonló populációkon mértek;
- a pszichedelikus szerek hatása tartósnak bizonyult: a természethez való kapcsolódás érzése 1 nappal, 2 héttel, 4 héttel, de még 2 évvel az élményt követően is megemelkedett szintet mutatott;
- a résztvevők erősen egyetértettek például az alábbi kijelentésekkel: Egy ideális nyaralás helyszíne számomra egy távoli, vadregényes táj; A természettel való kapcsolatom fontos részét képezi annak, hogy ki vagyok én; Úgy érzem, hogy kapcsolódom a földhöz és annak minden élőlényéhez;
- 2 évvel az élményt követően a természethez való kapcsolódás mértéke nem járt együtt a közben átélt drogos epizódok számával (ettől még persze lehetett hatással az eredmények alakulására az, hogy valaki többször is gombázott, LSD-zett);
- a természethez való kapcsolódás megemelkedett szintje együttjárást mutatott a pszichés jóllét magasabb szintjével;
- a pszichedelikus szerek csak akkor fejtették ki a természethez való viszonyulásra gyakorolt hatásukat, ha a szabadban történt a szerhasználat, és az emberek meg tudták élni az ego feloldódásának (ego-dissolution) élményét.
Lemorzsolódás és más kutatásmódszertani nehézségek
Noha kezdetben több mint 600 fővel indult el a kutatás, 2 évvel a pszichedelikus élményt követően már csak 67 személy töltötte ki a kérdőíveket. Az online kutatás további limitációja, hogy a kutatók nem tudják más forrásból megerősíteni a résztvevők által nyújtott információkat: nem lehetnek biztosak például a drog dózisában és minőségében, vagy abban, hogy valóban a természetben zajlott a szerhasználat. A kísérleti elrendezés azt sem tette lehetővé, hogy kontrollcsoportot vonjanak be a vizsgálatokba. Problémát jelenthet továbbá, hogy a minta már eleve olyan emberekből állhatott, akik pozitívan viszonyultak a pszichedelikus szerekhez, illetve nagy valószínűséggel az új élmények iránti nagyobb nyitottság jellemezte őket. A résztvevők egyébként javarészben magasan iskolázott férfiak voltak. Az itt felsorolt korlátokkal együtt a kutatás nagyon izgalmas eredményeket hozott, és első ízben mutatta ki azt, hogy a természethez való kapcsolódás növekedését a pszichedelikus szerek használata okozza, és nem fordítva.
Nem kell drogokhoz nyúlnod, hogy kapcsolódni tudj. Sőt!
Bár egyre növekvő számú kutatási adatok igazolják, hogy a pszichedelikumok mind a proszociális (önzetlen), mind az ökotudatos viselkedések számát fokozni tudják, fontos hangsúlyozni, hogy a természetközeli érzések megéléséhez egyáltalán nem szükséges drogokhoz nyúlni. Ehhez az is elég, ha rendszeresen sétálunk, kirándulunk, kertészkedünk, vagy a szabadban jógázunk, relaxálunk, netán erdőfürdőzünk. Ezek a módszerek legálisak, többnyire olcsóbbak és gyakorlatilag nincs ismert mellékhatásuk.
Aki mégis gombázásra, LSD-zésre vagy más szerek kipróbálására adja a fejét, tudnia kell, hogy olyan intenzív, eddig még soha nem tapasztalt élményeknek teszi ki magát, amelyek könnyen ún. bad tripbe fordulhatnak, amikor is különböző negatív érzéseket, gyászt, paranoiát, félelmeket élhet meg a drogélmény során. A pszichés sérülékenység különösen magas, ha az illető amúgy is mentális nehézségekkel küzd vagy a közelmúltban krízis(ek)en ment keresztül – ha ilyenkor használ szereket, az az egész személyisége szétesésével fenyeget. Ha mégis győz a kíváncsiság, akkor fontos lenne, hogy pár szempontot szem előtt tartson. Ilyen az alacsony dózis használata, illetve az előre tervezés: a biztonságos közeg megteremtése, ahol szerető barátokkal van körülvéve, köztük olyan személlyel is, aki szerektől mentes, tiszta tudatállapotban van jelen, hogy vigyázni tudjon rá.
Tisztában kell ugyanakkor lenni azzal, hogy egyrészt ezeknek a drogoknak a többsége addiktív hatású, azaz könnyen függőség kialakulásához vezethet. Másrészt a kipróbálásuk a Magyarországon hatályos jogi szabályozás alapján illegális, a beszerzésük, a birtoklásuk vagy az előállításuk is bűncselekménynek minősül.
