Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A végtelen és állandó boldogság hatalmas iparággá nőtte ki magát, erősítve azt az elképzelést, miszerint reális cél elérni ezt az állapotot. Pedig sokszor még akkor sem érezzük magunkat maradéktalanul boldognak, ha a szükségleteinket sikerült kielégíteni.
Az embert nem arra tervezték, hogy boldog vagy akár csak elégedett legyen. Minden más élőlényhez hasonlóan a létünk célja elsősorban a túlélés és a szaporodás, az elégedettség érzése pedig evolúciós szempontból sokszor veszélyt jelenthet – írja a The Conversation.
Evolúció, biológia és erkölcs
Agyunk különböző területei neurológiai és intellektuális funkciókért felelősek, ám a boldogság neurológiai alap nélküli konstrukció, így a kulcsa nem található meg az emberi agyban. A terület szakértői szerint az evolúció során nem alakult ki olyan képességünk, amelynek segítségével hatékonyan ki tudnánk mászni például a depresszióból, ugyanis a depresszió mint adaptáció hasznos lehet a nehezebb helyzetekben, hiszen segíti az egyén kockázatos vagy reménytelen helyzetből történő kiszakadását.
A jelenlegi globális boldogságipar alapját sok esetben a keresztény erkölcs alkotja, hiszen az magyarázatot próbál adni az esetleges boldogtalanságunkra. Nem ritka, hogy a keresztény emberek bizonyos erkölcsi hiányosságoknak, önzésnek és materializmusnak tulajdonítják a boldogtalanság érzését. De valójában ezek a stratégiák csak arra ösztönöznek, hogy elhiggyük: a boldogtalanság nem a mi hibánk. Sokak szerint a boldogság már csak azért sem lehet természetes állapot, mert ki kell érdemelni.
Aldous Huxley Szép új világ című könyvének szereplői számára a kiegyensúlyozott állapotot a „szóma” tartja fenn, amely a különböző drogokat hivatott pótolni. Regényében Huxley azt sugallja, hogy az ember szabadságának megőrzéséhez a negatív érzelmekkel is szembe kell tudnia nézni. A szóma azonban szerencsére nem létezik, a boldogság droggal, gyógyszerekkel való elérése pedig igazából lehetetlen, mivel az állapot nem kapcsolódik egy adott agyi mintához, így kémiai eszközökkel nem tudjuk előidézni.
Egyszerre boldog és boldogtalan? Simán!
Érzelmeink vegyesek, rendezetlenek, sőt időnként ellentmondásosak, mint az életünkben a legtöbb dolog. Kutatások szerint a pozitív és negatív érzelmek és hatások az agyban egymástól viszonylag függetlenül léteznek egymás mellett, hiszen agyunk jobb féltekéje elsősorban a negatív, míg a bal oldal a pozitív érzelmek kezeléséért felelős. Nem árt, ha időnként emlékeztetjük magunkat arra, hogy az embert nem arra tervezték, hogy állandóan boldog legyen, hanem arra, hogy túléljen.
Ez sokszor nehéz feladat, tehát harcra, erőfeszítésekre, biztonságra és a fájdalom elkerülésére törekszünk. Sokkal inkább megfelel a valóságnak, ha elfogadjuk, hogy az öröm és a fájdalom egyszerre is jelen lehet, ezért nem érdemes az állandó és kizárólagos boldogságra összpontosítani, hiszen ezt nagy eséllyel sosem fogjuk tudni elérni. Valójában az a feltételezés, miszerint bármilyen fokú fájdalom természetellenes, csak elősegíti az elégedetlenség és a frusztráció kialakulását.
Félreértés ne essék, boldogság igenis létezik. Ehhez viszont el kell tudnunk fogadni a negatív érzéseinket, hiszen az elégedetlenség nem a mi kudarcunk. Ha időnként nem érezzük magunkat boldognak, nem magunkban kell keresni a hibát, hiszen éppen ez a tökéletlenség az, ami emberré tesz minket.
