Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mintha csak egy kémfilm díszlete volna, de a Century Camp nagyon is valóságos. A Grönland jege alatt megbújó, 1960-as években létesített kutatóállomás egy nagyszabású amerikai katonai projekt titkos tesztterülete volt a hidegháború idején. Ma már csupán emlék, bár meglehetősen veszélyes.
A Camp Century mintegy 2 kilométerrel a tengerszint felett épült Észak-Grönlandon, több mint 200 kilométerre a parttól. Noha ezen az elszigetelt területen a hőmérséklet gyakran közelíti meg a mínusz 60 Celsius-fokot, és az erős szelek miatt élhetetlenek a körülmények, egy egész föld alatti várost létesítettek a jég alatt.
Nem csak tudományos áttörés volt
Bár a projektet az amerikai innováció jelképeként emlegették a nagyérdemű előtt, és úgy mutatták be, mintha az csupán tudományos és technológiai áttörés lenne, a valóság ennél jóval összetettebb volt. A Camp Century ugyanis nem csak kutatóállomásként szolgált: a felszín alatt egy sokkal ambiciózusabb terv, a Jégféreg projekt húzódott, amely a hidegháború idején, az Egyesült Államok számára stratégiai előnyt biztosító titkos katonai terv kísérleti terepeként szolgált.
Mást látott a nyilvánosság
A nyilvánosság azonban ebből mit sem látott, a projektet ugyanis kifelé gondosan megtervezett propaganda kísérte. Filmek és beszámolók szóltak arról, hogy a sarkvidéki jég alatt az emberek kényelemben élhették hétköznapi életüket: a katonák sportolhattak, ehettek-ihattak, miután a létesítményben hálóhelyiségeket, műhelyeket, egészségügyi egységeket és szabadidő eltöltésére alkalmas helyeket is kialakítottak, mi több, volt könyvtár és borbélyüzlet is.
Megmutatták a világnak, mi mindenre képesek
A létesítmény egyik legkülönlegesebb eleme mégis a világ első mobil nukleáris reaktora, a PM-2A volt, amely energiával és fűtéssel látta el az egész állomást. Ez a technológiai újítás kulcsszerepet játszott abban, hogy a bázis működőképes maradhasson a szélsőséges környezet ellenére is. Az üzenet teljesen egyértelmű volt a világ, de legfőképp az ellenfelek számára: a technológiai fölényben álló Egyesült Államok képes még a bolygó legbarátságtalanabb vidékeit is meghódítani.
A Jégféreg projekt számokban
Az 1959-ben kezdődő, 26 alagútból álló, föld alatti városban egyszerre kétszáz ember is dolgozhatott. A projekt során mintegy 4 ezer kilométer hosszú alagútrendszer építését tervezték, amelyben körülbelül 600 nukleáris rakétát helyeztek volna el, több mint 2 ezer indítóállással. A teljes kiépítésekor a projekt egy 130 ezer négyzetkilométeres területet ölelt volna fel, amely Dániától nagyjából háromszor nagyobb területet jelentett volna.
A létesítmény padlószintjét egyébként 8,5 méterrel a felszín alatt, a rakétavető állomásokat viszont még ennél is mélyebbre tervezték, a kilövőállomásokat pedig egymástól 6,4 kilométeres távolságra képzelték el.
A koncepció része volt mindemellett az is, hogy évente új alagutakat építenek, így néhány éven belül több ezer potenciális tüzelési pozíció jött volna létre. Ezek között a több száz rakéta folyamatosan mozgatható és cserélhető lett volna, ami jelentősen növelte volna a rendszer rugalmasságát és túlélőképességét.
A terv azonban – néhány évvel az indulása után – kudarcba fulladt.
Füstbe ment terv
Miután kiderült ugyanis, hogy a grönlandi jégtakaró folyamatos mozgásban van, az alagutak eldeformálódtak és egyre instabilabbá váltak. A falak elmozdultak, a fagyban épített szerkezetek meggyengültek, így a létesítmény fenntartása is egyre nehézkesebbé vált. A sorozatos technikai problémák miatt így nem maradt más választás, mint bezárni a bázist: a soha meg nem valósult projekt helyszínét 1965-ben kiürítették, egy évvel később pedig, úgy, ahogy volt, otthagyták. A Camp Century története azonban ezzel nem ért véget.
Veszélyes örökséget hagytak hátra
Noha akkoriban úgy gondolták, hogy a jég alatt maradt elképesztő mennyiségű hulladékot, köztük a dízelüzemanyagot, vegyi anyagokat és a nukleáris reaktorból származó radioaktív maradványokat örökre magába zárja a jég, a veszélyes örökségről alkotott korábbi elképzelést a klímaváltozás egy új megvilágításba helyezte. Egy 2016-os tanulmány rávilágított ugyanis arra, hogy
az egyre gyorsabban olvadó grönlandi jég miatt nem csekély az esélye annak, hogy ezek a veszélyes anyagok súlyos környezeti károkat okoznak a közeljövőben.
Kapcsolódó: Isten parancsára szórták volna tele a tudósok forró radioaktív gömbökkel Grönlandot
