Az evolúcióelmélet szerint az ember alapvetően önző lény, aki saját fennmaradását tekinti a legfontosabb dolognak. Sokan mégis a saját életüket is kockáztatják azért, hogy másokon segítsenek.
Az altruizmus, vagyis az önzetlen viselkedés számos példájával találkozhatunk nap mint nap. Egy balesetnél például nemcsak a hivatásos tűzoltók és mentők, de hétköznapi civilek is gyakran a helyszínen teremnek segítséget nyújtani. Mások utolsó falatjukat is feláldozzák, hogy idegeneknek enni adhassanak. A jelenség látszólag ellentmond a darwinista logikának, mégis él és virul. De vajon létezik valódi, tiszta altruizmus? Erre keresi a választ a The Conversation írása.
Akkor is a saját javadat nézed, ha másoknak segítesz?
Számos magyarázat született már rá, miért is cselekszenek egyesek úgy, hogy mások javát szolgálják, miközben magukat hozzák hátrányos helyzetbe. Az egyik népszerű elmélet a családon belüli altruizmust emeli ki, hiszen azzal, hogy rokonaidnak segítesz, a saját génállományod fennmaradásához járulsz hozzá. De akkor miért történik számos esetben, hogy idegeneknek vagy akár állatoknak segítünk önzetlenül?
Egyes tudósok szerint nem létezik tiszta altruizmus, vagyis akármit is cselekszel, annak mindig lesz magadra nézve hasznos vonzata. Ha önzetlenül segítesz valakinek, azzal megnyugtatod a lelkiismereted, jobb színben látod magad, sőt akár mások vágyott megbecsülését is elnyerheted általa. Az altruizmus egyfajta befektetési stratégiaként is felfogható: segítesz másokon, azt remélve, hogy legközelebb ők segítenek majd rajtad, illetve az önzetlen viselkedés akár önreklámozásra is használható: megmutatod másoknak, mennyire jó fej vagy éppen gazdag vagy (ha adományozni támad kedved), sőt akár egy potenciális partner figyelmének felkeltésére is szolgálhat.
Az empátia a kulcs
Steve Taylor, a Leeds Beckett Egyetem pszichológiatanára azonban másként látja. Szerinte nagyon is létezik tiszta altruizmus, fő mozgatóereje pedig az empátia képessége, ami lehetővé teszi, hogy belehelyezkedj mások szemszögébe, átérezd embertársaid helyzetét. Az empátia összeköt másokkal, utat nyit az együttérzés számára. Ha átérzed, milyen lehet valakinek szorongatott helyzetben, kellő motivációt kapsz ahhoz is, hogy segíts neki megoldani.
Taylor szerint emberként egy közösség részei vagyunk, és nem csupán az önző gén által motivált versengő egyének. A közösség tagjai képesek azonosulni egymással, és átérezni egymás szenvedését.
Azért segítesz egy szenvedőnek, mert tulajdonképpen te magad szenvedsz.
Nem szükséges tehát kifogásokat, magyarázatot találni az önzetlenségre. Előfordul, hogy tényleg semmilyen hátsó szándék nincs egy-egy jó cselekedet mögött. Az altruizmus legalább annyira természetes jelenség (vagy még inkább az), mint a túlélésért való versengés.
