A „mert megérdemlem” társadalmában élünk. De tényleg akkor leszünk boldogabbak, ha az elsődleges szempontunk mindig saját magunk vagyunk? Pszichológusaink talán meglepő egyetértésben adnak választ a kérdésre, és azt is megmondják, miért olyan egyértelmű a válasz.
Tegyük fel, hogy elmész boltba, ahol van még öt flakon kézfertőtlenítő a polcon. Te egyedül élsz, és csak ritkán hagyod el az otthonodat. Mit teszel: megörülsz a hirtelen jött szerencsédnek, és megvásárolod az összeset, ki tudja, meddig tart a járvány? Hazamész, és bekapcsolod a tévét. A hírekben azt mutatják, hogy a csodálatos tavaszi időben tömegek lepték el a kirándulóhelyeket, miközben te egyre rosszabbul viseled, hogy már hetek óta be vagy zárva. Mit teszel?
Mindenkivel készséges vagy, törődsz másokkal, zokszó nélkül minden feladatot elvégzel a munkahelyeden. Néha azonban úgy érzed, senki sem értékeli a fáradozásaidat, még csak észre sem veszik őket. Rossz emberekkel vagy körülvéve? Vagy egyáltalán nem kéne hátba veregetést várnod azért, mert jó ember igyekszel lenni?
Az evolúcióelmélet szerint az ember alapvetően önző lény, aki saját fennmaradását tekinti a legfontosabb dolognak. Sokan mégis a saját életüket is kockáztatják azért, hogy másokon segítsenek.
Koreai kutatók újszerű jelenséget fedeztek fel annak magyarázatára, hogy miért táplálkozunk társaságban egészségtelenebbül, mint egyedül, vagy mint ahogyan előzetesen elterveztük. Szerintük azért vagyunk hajlamosabbak magasabb kalóriatartalmú ételt-italt fogyasztani ilyenkor, hogy a másikat megóvjuk a választása miatti negatív érzéseitől.
Akkor is kitartunk a társunk mellett, amikor semmi nem olyan, amilyennek lennie kéne - vajon mi állhat az ilyen viselkedés mögött? Pénz, lakás, kocsi, hitel, gyerek?
Nemcsak azon múlik, segítünk-e egy rászorulón, hogy "jó emberek" vagyunk-e. A körülmények is befolyásolják a döntésünket, és hogy mennyire veszünk el saját világunkban. Lehet, hogy érdemes másképp tanítani az empátiát, mint ahogy eddig hittük.
A férfiak több csajjal is, a nők egyszerűen csak többször. Így öröklődik tovább az altruizmus.
