Nincs olyan fontos feladat, ami előtt ne férne bele öt perc szünet, vagy három mély lélegzetvétel. Nem csak mi, a környezetünk is profitálhat abból, ha tudatosan tartunk néha egy kis szünetet.
Rengeteg erőt meríthetünk abból, ha hagyunk egy kis szünetet a rohanós hétköznapokban. De hogyan teremtsünk erre lehetőséget, és miképp hasznosítsuk jól? A GoodTherapy válaszolja meg a kérdést.
Tudatos lassulás
Szünetet tartani tudatosságot igényel, hogy teret engedjünk az inger és a reakció közé. Egy ilyen lelassulás aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, ez pedig segít abban, hogy nyugodttá váljunk. A nyugodt idegrendszer segít elkerülni, hogy megszokásból reagáljunk, ehelyett pedig egy kielégítőbb, hatékonyabb, és a helyzet tekintetében a legmegfelelőbb választ tudunk nyújtani.
A folytonos rohanásban hajlamosak vagyunk megfeledkezni magunkról, gyakran csak az lebeg a szemünk előtt, hogy minden kötelezettségünknek meg tudjunk felelni. Egyik feladatról ugrunk a másikra, ha valamit elvégeztünk, már keressük is a megoldást a következőre. Egy ilyen rendszerben azonban nagyon gyorsan ki lehet égni. De mi történne, ha minden elvégzendő feladat között tartanánk egy kis szünetet? Tényleg kicsit, csupán öt percet. Öt perc alatt meglepően sok minden történhet. Felkészülhetünk az előttünk álló feladatra, átgondolhatjuk, hogyan tudnánk a leghatékonyabban elvégezni azt.
Kinek jó ez az egész?
A rövid szünetek beiktatásával a saját dolgunkat könnyítjük meg. Ha a nap folyamán rövid időre felfüggesztjük a feladatok elvégzését, csökken a bennünk lévő feszültség, emellett pedig olyan energiákat szabadíthatunk fel, amelyek eddig a szorongás és a rohanás kötött le. Jobb lenne, ha ezek helyét az öröm és az elégedettség venné át, ugye? Egy gyors pihenő után boldogabban és nyugodtabban, de mégis hatékonyabban tudunk dolgozni.
Annak érdekében, hogy minél előbb túlessünk egy-egy feladaton, sokszor a már megszokott módon reagálunk a történésekre. Sok esetben azonban hatékonyabbnak bizonyul, ha hagyunk időt magunknak arra, hogy átgondoljuk az előttünk álló lehetőségeket, megfontoltabban reagáljunk.
Sokszor elég három mély lélegzetvétel ahhoz, hogy lezárjuk a már elvégzett feladatot, majd teret engedjünk az újnak. Ha túl gyorsan szeretnénk végezni a dolgainkkal, és nem hagyunk időt arra, hogy egy kicsit lelassuljunk, könnyen a szokásaink rabjává válhatunk, hiszen hajlamosak vagyunk arra, hogy az eddig alkalmazott módon kezeljünk a feladatainkat. Ezzel könnyen elveszíthetjük azt a képességünket, hogy a teljes problémát figyelembe véve, kreatív, esetleg a korábbinál hatékonyabb módon végezzük el a feladatunkat.
Kellenek ezek a szünetek a kapcsolatainkban is?
Hasznos eszköz lehet, azonban egy kapcsolatban nem olyan könnyű kivitelezni ezt a szünetet, mintha csak egyedül tennénk mindezt. Ehhez pedig mindenképp elegendő mennyiségű önismeretre van szükség. Ez azért fontos, mert enélkül nehezen vesszük észre, hogy mik azok a berögzült minták, amelyeket mindig ugyanúgy alkalmazunk az életünkben, és önismeret nélkül nehezen találunk ezekre alternatívát is. Ha valaki egy problémával fordul hozzánk, törekedjünk arra, hogy ne reagáljunk egyből. Ez a kis idő egyrészt nekünk is lehetőséget ad arra, hogy átgondolt, valóban segítő választ tudjunk adni, másrészt közben a másik is átgondolja a dolgot, és könnyen lehet, hogy még hozzáfűz valamit, vagy önmaga jön rá a megoldásra.
Hogyan használjuk a mindennapjainkban?
Nem mindig könnyű lassítani, főleg, ha hozzá vagyunk szokva az állandó rohanáshoz és pörgéshez. Azonban, ha tudatosan törekszünk rá, nem csak a saját, de a környezetünk dolgát is megkönnyíthetjük, ehhez pedig elég csak pár percre elengednünk a problémákat. Nincsen olyan sürgős feladat, ami előtt ne tudnánk három mély levegőt venni, ezzel teret engedve az új, kreatív gondolatoknak. A módszer kipróbálásával nemcsak a mindennapok rohanása és az ezzel járó stressz csökken, de sok jó döntés vár még ránk.
