Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lawrence Williams és John Bargh, a Yale Egyetem professzorai izgalmas eredményt publikáltak 2008-ban: azok, akiknek egy liftben rövid ideig egy pohár forró kávét adtak a kezükbe, később melegszívűbbnek értékeltek egy fiktív embert. A világhírű kutatásról rengeteg cikk született, azonban a közelmúltig senki sem vállalkozott a vizsgálat megismétlésére.
John Bargh, a Yale Egyetem professzora a társaselőfeszítés-vizsgálatok egyik meghatározó személyisége. 2017-ben könyve is megjelent a témában, Before You Know It: The Unconscious Reasons We Do What We Do (Mielőtt tudod: cselekvéseink tudattalan okai) címmel.
De mi az az előfeszítés?
Az előfeszítés (angolul priming) során küszöb alatti, azaz nem tudatosuló ingerlés éri a személyt, amelyet gyakran egy figyelemelterelő maszkinger is követ. A kutatások azt vizsgálják, hogy a tudatosan nem megélt ingerek miként befolyásolják a viselkedésünket, attitűdjeinket. Széles körben elterjedt mítosz például, hogy a mozifilmek képkockáiban akkora sebességgel villannak fel reklámok, hogy nem vagyunk képesek észlelni őket, ugyanakkor a vásárlási kedvünkre így is hatnak.
Bargh és munkatársai publikálták az elmúlt évtized egyik leghíresebb primingvizsgálatát, amelyben kimutatták: ha egy pohár forró kávét tartunk a kezünkben, az tudattalanul is hatással lesz arra, milyen benyomásaink alakulnak ki másokról. A tanulmány óriási népszerűségre tett szert, de vajon kiállta a megismételhetőség próbáját?
A Bargh-féle híres forrókávé-vizsgálat
A 2008-ban megjelent kutatásban két vizsgálatról számoltak be a pszichológusok.
Az elsőben 41 egyetemista vett részt, akik vagy forró, vagy jeges kávét fogtak 10-15 másodpercig a kezükben, miközben egy pszichológiai laboratóriumba tartottak vizsgálatra. Az italt egy kutatási asszisztens adta a kezükbe a liftben, amíg feljegyezte az adataikat. A vizsgálat helyszínére érkezve, a személyeket elterelésként arra kérték, hogy két autót értékeljenek, majd egy fiktív ember személyiségét pontozták. Róla csak annyit tudtak, hogy intelligens, ügyes és szorgalmas.
EREDMÉNY: azok, akik forró kávét tartottak a kezükben, melegszívűbb vonásokkal ruházták fel az ismeretlen személyt, mint akiket jegeskávé megfogására kért meg az asszisztens. A forrókávé-csoport tagjai hajlamosabbak voltak gondoskodónak, jó természetűnek, nagylelkűnek értékelni a fiktív embert. A fizikai hőmérséklet észlelése nem hatott az olyan tulajdonságok pontozására, mint például a beszédesség vagy a vonzalom, amik nincsenek összefüggésben a meleg/hideg tengellyel. A résztvevők nem voltak tudatában a vizsgálat igazi céljának, a kávé hőmérséklete tudattalanul hatott rájuk.
A második vizsgálatban 53 személyt kértek meg arra, hogy 30 másodpercig fogjanak a kezükben vagy egy hideg, vagy egy forró terápiás párnát. Ezt követően kitöltöttek a párnáról egy értékelőlapot, megbecsülték a hőmérsékletét. A vizsgálat zárásaként a diákok jutalmat választhattak: vagy helyben fogyasztanak el jégkrémet, üdítőt, vagy egy kupon mellett döntenek, amit később a barátaik válthattak be.
EREDMÉNY: azok közül, akik a forró párnát fogták, többen választottak a barátjuknak ital-, illetve jégkrémkupont. A fizikai melegség tehát a mások iránt érzett melegséggel volt összefüggésben a kutatók szerint.
Az alapötlet: a fizikai és személyközi melegség közötti kapcsolat
A kutatások hátterében az a kérdésfeltevés állt, hogy a fizikai világ jelenségeinek mennyiben léteznek pszichológiai megfelelői: a meleg hőmérséklet összefüggésbe hozható az emberek közötti interakciókban megfigyelhető melegséggel? A szerzők szerint a válasz azért is igen, mert mindkét folyamat hátterében hasonló agyi aktivitás húzódik meg. Az insula dolgozza fel a hőmérsékletre és a bizalomteli emberi kapcsolatokra jellemző melegség információt is.
Milyen agyterület az insula?
Az insula az agykéreg oldalhasadékának mélyén helyezkedik el, mindkét féltekében megtalálható. Sokrétű szerepét kimutatták például a testtudatosság alakításában, a motoros kontrollban, a fájdalomérzet megítélésében, az ételek vagy kábítószerek iránti sóvárgásban, illetve az érzelmek feldolgozásában is.
Mit talált a megismételt vizsgálat?
Christopher Chabris és Dan Simons tíz évvel később ismételték meg a világhírű kutatást. Mindkét vizsgálatba az eredetinél több mint háromszor annyi résztvevőt vontak be, a laboratórium steril helyszínét az utca világára cserélték fel, a diákok helyett pedig olyan járókelőket választottak ki, akik jobban leképezték New York lakosságának demográfiai összetételét.
EREDMÉNY: sem a forró kávé, sem a meleg párna hatását nem tudták kimutatni. Sőt, az eredmények alapján inkább arra találtak erősebb bizonyítékot, hogy semmilyen összefüggés nincs a fizikai hőmérséklet észlelése, valamint a benyomásformálás, illetve az ajándékozási viselkedés között.
Az egész Bargh-féle vizsgálat kamu?
Chabris és Simons nagyon visszafogottan foglal állást a tekintetben, hogy mennyire megbízhatóak Bargh eredményei. Felmerül annak lehetősége, hogy a megismételt kutatást érte statisztikai balszerencse, amely folytán véletlenül nem jöttek ki az összefüggések. Az is lehet, hogy a forró kávé hatása csak laboratóriumban, csak egyetemisták esetében működik, vagy valami olyan ok folytán alakult ki, ami a tudósok előtt sem ismert. „Ha van is a forró kávénak vagy a terápiás párnának hatása egy másik személyről alkotott benyomásunkra, illetve a proszociális viselkedéseinkre, az
mind fontosságában, mind erősségében, mind hatókörében lényegesen limitáltabb, mint ahogy azt eredetileg prezentálták.
– írják a kutatók. Ha szándékos megtévesztésről nincs is szó, a túláltalánosítás továbbra is hatalmas problémát jelent a tudományban. Elsősorban a szerzők, de az egész tudományos közösség és az újságírók felelőssége is, hogy 41 amerikai egyetemista részvételével zajló vizsgálatból miként lesznek pillanatok alatt az egész emberiségre vonatkozó, világraszóló eredmények.
