Nem is gondolnánk, milyen keményen melózik a szívünk azért, hogy nap mint nap életben tartson minket. Mi pedig sokszor nem becsüljük meg eléggé, sőt, káros szokásainkkal csak megnehezítjük a munkáját. Ennek aztán hosszú távon nyilván mi isszuk meg a levét. Összeszedtünk néhány érdekességet a legfontosabb szervünkről, hátha téged is motiválni fognak abban, hogy továbbra is, vagy még jobban óvd az egészségét.
Ilyen a magzati és az újszülött szív
A magzati szív csupán egy sejtcsomó, amiből két nyúlvány képződik, és azok csövecskékké fejlődnek tovább. Ezzel egy időben kialakul a szívburok, amelyen belül a két egymás mellett futó csövecske összenő, és egy nagy szívcsövet hoz létre.
Egy hónappal a megtermékenyülés után a szív már egy pitvar- és egy kamraterületre osztható. Létrejöttek a szívbillentyűk, és a szív bal és jobb oldalát elválasztó szívsövény kezdeményei. Ezek fejlődése a születés után néhány nappal fejeződik be. A bal- és jobb oldali pitvar között van ugyanis egy ovális alakú lyuk, a foramen ovale. Ezen a nyíláson keresztül áramlik a vér a jobb pitvarból a balba, és onnan tovább az embrió testébe. Mivel az embrió még nem képes az önálló légzésre, semmi értelme nem volna annak, hogy a vér átáramoljon a tüdőn, a rövidített útvonal is tökéletesen megfelel a célnak. A szív fejlődési folyamatának végén egy izomba csomagolt üreges valami áll.
A születés utáni napokban bezáródik a két pitvar közötti foramen ovale, aminek következményeként a jobb szívfél teljes egészében a tüdővérkörbe pumpálja a vért, a bal pedig az újszülött testébe. Az újszölütt gyerek szíve nagyjából akkora, mint egy dió, és körülbelül kétszer olyan gyorsan ver, mint a felnőtté, hiszen összehúzódáskor csak kevés vért tud megmozgatni.
Mi történik egy bu-bumm során?
Egy egészséges, húsz év körüli felnőtt ember szíve nagyjából akkora, mint egy ököl, súlya a test nagyságától és az edzettségi állapottól függően 250-350 gramm, és percenként 60-80-szor húzódik össze. Ha edzett emberről van szó, nyugalmi állapotban jóval lassabban is verhet.
Ez a munka azonban egyáltalán nem olyan monoton, mint azt gondolnánk. Szívizomzatunk sejtek milliárdjaiból áll, amelyek szünet nélkül váltakozva összehúzódnak és elernyednek. Így jön létre a szívverésünk, amely tulajdonképpen nem más, mint egy elektromos impulzusok okozta izom-összehúzódás.
- Csak a bal szívkamra önmagában nagyjából 600 milliárd izomsejtből áll. Ha mikroszkóp segítségével mindegyiket legalább fél másodpercig szemügyre szeretnénk venni, csaknem kétszáz évig kellene a mikroszkópba bámulnunk, természetesen alvás, evés, vagy bármilyen szünet nélkül.
- Szívünk átlagosan százezer alkalommal ver naponta. Minden összehúzódásnál nagyjából 85 milliliter vért mozgat meg, vagyis körülbelül 8500 litert egy nap alatt.
- Az artériák, a vénák és a hajszálerek (az erek legfinomabb elágazásai a szövetekben) hossza mintegy 150 ezer kilométer.
A szívdobbanás tehát nem a teljes szív egyidejű, egyszerre történő összehúzódásából áll, hanem a szív pitvar- és kamraizomzatának, valamint a szívbillentyűk nyílásának és záródásának időben egymáshoz igazodó összjátékából. Először a pitvarok húzódnak össze, és vért pumpálnak a kamrákba. Ezt a mozgást fonendoszkóppal normál esetben nem halljuk. Röviddel ezután (norma szerint 150 ezredmásodperc múlva) a kamrák is összehúzódnak, és továbblökik a vért a tüdőbe, végül a testbe.
A billentyűk szerepe
A szívbillentyűk ügyelnek arra, hogy a vér a szíven át vezető útja során mindig egy irányba folyjon, és ne induljon meg visszafelé. A négy billentyű – melyek közül kettő vitorlás, kettő pedig félhold alakú – mindig felváltva nyílik és záródik, így billentyűnként különböző zajok jönnek létre. Az orvoslásban négy szívhangot különböztetnek meg egymástól, fonendoszkóppal azonban csak kettőt hallani.
És hogy hogyan tud felfelé folyni a vér 130 centiméter hosszan az alsó lábszár vénáiból a szívhez? Ez csak azért sikerülhet, mert a vénákba pár centiméterenként szelepszerű billentyűk vannak beépítve, amelyek a fej irányába nyílnak, a másik irányba azonban nem. Pont úgy, ahogyan a szívbillentyűk megakadályozzák a vér visszafolyását. Amikor mozgunk, az erek izomszövetei elvégzik a hátralévő munkát, és továbbpréselik a vékony falú puha vánákból a vért a szív felé. Ezt találóan izompumpának nevezik.
Az életkor előrehaladtával azonban megesik, hogy egyre több vénabillentyű mondja fel a szolgálatot. Minden ilyen esetben növekszik a nyomás az alatta fekvő, még sértetlen billentyűn, a kettő közötti vénaszakasz pedig kitágul. Ennek következménye a visszértágulat, amelyet persze általános kötőszöveti gyengeség is okozhat.
Az utolsó szál cigaretta a legjobb
A dohányzás egészségkárosító hatásaival régóta tisztában vagyunk, de mi minden történik a szív- és érrendszerünkkel a legeslegutolsó szál cigi elszívása után?
Az első pozitív változások már húsz perc múlva jelentkeznek. A vérnyomás ugyanis visszaáll a cigaretta előtti szintjére. A test vérellátása javul, a hőmérséklet normalizálódik. Fél nap elteltével a vér szén-monoxid-szintje is a megengedett értékeket mutatja. Vértestecskéink tehát ismét tiszta oxigént szállítanak testünk sejtjeihez.
Már egyetlen cigarettamentes nappal is segítünk a szívünkön. Ezzel a szívinfarktus kialakulásának valószínűségét is egyértelműen csökkentjük. Ha pedig már hat hónap is eltelt az utolsó cigi óta, a szívinfarktus kockázata a felére csökken. És ha még hat hónapig , vagyis egy teljes évig kitartunk, annak az esélye, hogy a cigaretta káros hatásai miatt halunk meg, szintén a fele lesz annak, amekkora közvetlenül az utolsó cigaretta után volt. A szaglás és az ízérzékelés javulásától a tüdőkapacitás növekedéséig persze még rengeteg előnyét élvezhetjük a füstmentes életnek, hiszen szervezetünk lassan, de folyamatosan regenerálódik. Megéri leszokni, nem?
Tényleg össze tud törni
Nem vicc. A kutatások szerint az intenzív stressz, egy szeretett személy elvesztése okozta fájdalom vagy szerelmi csalódás miatt szívünk egy része átmenetileg megnagyobbodik és nem pumpálja megfelelően a vért, míg a többi része normális mértékű, vagy akár túlságosan erőteljes összehúzódásokat hajt végre, ami rövid távú, de súlyos szívizomproblémákhoz vezet. Ezt az állapotot gyakorlatilag stressz által kiváltott kardiomiopátiának, közismertebb nevén megtört szív szindrómának nevezik.
Különösen gyakran érintettek ebben a betegségben azok a menopauza utáni nők, akik erős testi vagy érzelmi stresszt élnek meg valamilyen rendkívüli helyzetben. A szívizom ennek hatására bekövetkező funkciózavarának tünetei – súlyos légszomj és erős mellkasi fájdalom – nagyon hasonlítanak a szívinfarktus tüneteire. Az EKG-n gyakran emelkedett ST-szakasz látható, ami szívinfarktusnál szokott előfordulni. Felléphet még szíveredetű sokk, nagyon gyors, néha szabálytalan szívverés, sőt kamrafibrilláció is. Ezek mindegyike akut életveszélyt jelent, ezért amilyen gyorsan csak lehet, kezelni kell őket.
A szívkatéteres laborban, ahol azt vizsgálják, hogy található-e szűkület a szívkoszorúerekben, ilyen esetekben az szokott kiderülni, hogy semmi baja a koszorúereknek, a problémát a kamra elváltozása okozza. Nem pumpál megfelelően, olyan, mintha megbénult volna. Ha a feszültség enyhül, általában a szív is megnyugszik. Eddig úgy tudtuk, hogy az azonnali és intenzív kezelés esetén nagyjából egy hónap múlva elmúlik az egész, a beteg ismét fitt és terhelhető („csak” az esetek egy százaléka végződik halállal), nemrég azonban kiderült, hogy a megtört szív szindróma túlélői később is jóval fáradékonyabbak, és a szívükön is kimutatható a hirtelen megnagyobbodás következtében keletkezett hegszövet.
A szerelem szívritmusa
A Kaliforniai Egyetem tudósai kimutatták, hogy a szerelmesek szívverése egymáshoz igazodik, amikor egymással szemben ülnek, és egymás szemébe néznek. A nők szíve ilyenkor egyértelműen gyorsabban alkalmazkodik a szeretett férfi szívének ritmusához, mint fordítva. Hogy ez miért van így, nem világos, de ugye milyen menő, hogy a szeretők megosztják egymással a szívfrekvenciájukat?
A szívről sokáig azt gondolták, az emberi test összes érzelmének központja és a lélek fészke. Bár a tudomány bebizonyította, hogy az érzelmek az agyból származnak, a szív tulajdonképpen több jelet küld az agynak, mint amennyit az agy a szívnek. Ezek a jelek valóban hatással vannak az érzelemre és a gondolkodásra.
