Az alvásmegvonás jól meghatározható agyi folyamatokon keresztül tesz hisztisebbé. Ez azonban fordítva is igaz.
Aki reggelente frissen és kipihenten ébred az a legnagyobb személyiségtesztek és a WHO szerint is egy lépéssel közelebb jár ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében. Azok pedig, akik ébredés után amolyan garfieldosan, két világ közt lebegve várják a kávéfőző tompa morajlását, sokszor napközben is fáradtabbnak, ingerlékenyebbnek érzik magukat. Teljesen érthető, hiszen az alváshiány nem csak egyes agyterületeink működésére, de az egyes agyi régiók közötti kapcsolatokra is kimutatható hatással vannak.
Agyműködés-gyorstalpaló
Ne ijedj meg, az egész bekezdésben egyetlen szakszó lesz csak, a viselkedésgátlás. Ez a képességünk az agy végrehajtó funkciói közé tartozik, melyek lényegében az ösztönös viselkedést alakítják az adott helyzethez megfelelő viselkedéssé. Mondjuk a boltban ahelyett, hogy beleennénk mindenbe, amit megkívánunk, előbb betesszük a kosárba, kifizetjük, még esetleg - ha minden kötél szakad - haza is visszük, mielőtt megennénk. Erre pedig azért vagyunk képesek, mert van egy bizonyos agyterületünk, melynek épp ez a dolga. Ez a régió, nevezzük PFC-nek, nagyjából a homlokunk mögött helyezkedik el, és a viselkedésgátlás mellett a rövid távú memória, valamint a figyelem is hozzá tartozik.
Az elmúlt évtizedek kutatási eredményei pedig azt mutatják, hogy ez az agyterületünk rendkívül érzékeny a kialvatlanságra. Amikor tehát nem aludtunk eleget, és emiatt szétszórtabbak, figyelmetlenebbek vagyunk, az történik, hogy egyszerűen nem tudja megfelelően ellátni a munkáját. Ez pedig nem ritkán súlyos következményekkel jár, gondoljunk csak az autóvezetésre, vagy akár arra, hogy számos katasztrófa (például Csernobil) kora hajnalban történt.
Ingerlékenység
Visszatérve a gátláshoz, ez az agyterületünk felelős azért is, hogy elsődleges érzelmi reakcióinkat szabályozni tudjuk. Mondják, hogy ha szemmel mindent el lehetne intézni, az utcák tele lennének halottakkal és terhes nőkkel. A szabályozás maga pedig úgy történik, hogy az érzelmeinkért és ösztönös késztetéseinkért felelős agyterületünk kapcsolatban áll a gátlásért felelős agyterületünkkel.
Ha a főnökünk igazságtalanul bánik velünk, megjelenik például a harag és a sértettség érzése, késztetést érzünk, hogy revánsot vegyünk. Azonnali reakcióinkat ideális esetben képesek vagyunk azonban legátolni, és valamilyen asszertív módon kifejezni magunkat. Azoknál az állatoknál, akiknél a PFC nem alakult még ki, az ilyen támadást azonnali ellentámadás vagy menekülés követné, hiszen náluk ezek a reakciók nem mennek át ezen a plusz szűrőn, hanem közvetlenül megnyilvánulnak a külvilág felé. Friss kutatási eredmények szerint pedig valami hasonló történik akkor is, ha kialvatlanok vagyunk. Ekkor ugyanis nem pusztán az történik, hogy a PFC nem végez rendes munkát, de az érzelemközponttal való összeköttetései is sérülnek. Az azonnali érzelmi reakcióink így sokszor el se jutnak oda, ahol szabályozni tudnánk őket, ehelyett cenzúrázatlanul kitörnek belőlünk. Magyarul hisztisebbek leszünk.
A hangulatom máma
Az alvás mennyiségén túl nagyon fontos az is, mikor alszunk. Persze nem az éjfél előtti kettes szorzó, sokkal inkább a hangulatunk miatt. Az ugyanis, mikor vagyunk vidámabbak és mikor kicsit nyomottabbak, alvásunkhoz hasonlóan saját belső ritmusunktól függ. A pacsirtáknak ezért hangulati életük is más, mint a baglyoknak. A hangulati élettel összefüggő problémák akkor kezdődnek, amikor saját belső ritmusunktól eltérő életmódot élünk, mondjuk bagolyként egy pacsirta-társadalomban. Belső ritmusunk hosszabb távon viszonylag rugalmasan képes változni, ezt azonban jó eséllyel sűrű hangulatingadozás kíséri, ahogyan a rendszertelen alvást is. A nyomottabb hangulat pedig ingerlékenységünket is tovább fokozza.
A kialvatlanság és a hiszti kapcsolata azonban nem egyirányú folyamat. Bár az érzelemszabályozási nehézségek gyakori következményei az alvásadósság felhalmozódásának, ez fordítva is igaz lehet. A napközbeni ingerlékenység és érzelmi túlterheltség ugyancsak képesek megnehezíteni az éjszakai alvást. Egy nehéz, stresszes időszak például önmagában is okozhat ingerlékenységet, de alvási nehézségeket is, melyek azután tovább súlyosbíthatják egymást.
