Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szélessávú internet elterjedése óta egyre gyakoribb jelenség a hűtlenség új formájának számító cyberszex. Bár racionálisan higiénikusabb és kevésbé is tűnik fenyegetőnek a valós külső kapcsolatnál, érzelmileg éppoly romboló a kapcsolatra nézve.
Egy megcsalás nem megcsalás, kettő kioltja egymást, háromból pedig kettő kioltja egymást, a maradék egy megcsalás pedig ugye nem megcsalás. Az ilyen és ehhez hasonló ideológiák nem csak a valós hűtlenség esetén használatos kibúvók, de abban az esetben is, ha az a bizonyos harmadik csak online van jelen. Hiszen valójában soha nem is találkoztunk. Valójában nem is érdekel a másik. Valójában nem szex, ami köztünk történt. Úgy tűnik azonban, hogy hiába a logikus érvelés, a virtuális félrelépés, az online szerepjáték és a szexchat éppolyan lesújtó érzelmi következményekkel jár, mint a tényleges külső kapcsolat.
Érzel iránta valamit?
Az evolúciós pszichológia szerint nők és férfiak számára a partner külső kapcsolata egészen más típusú fenyegetést jelent. A nők eszerint elsősorban abban érdekeltek, hogy a férfi tartósan velük maradjon, részt vegyen az utódok gondozásában, erőforrásait a közös rendszerbe invesztálja. Ez alapján ők főként az érzelmi megcsalásra érzékenyek. Ez röviden annyit jelent, hogy bár nyilván a szexuális kilengés sem jóleső érzés, még erősebb negatív hatása van annak, ha a partner érzelmeket táplál a másik nő iránt. Ha ugyanis nincs meg az elköteleződés, veszélyben a rendszer, a kapcsolat, az utód túlélése.
A férfiak ezzel szemben abban szeretnének minél biztosabbak lenni, hogy tőlük van a gyerek, így őket jobban aggasztja a szexuális affér. Hiszen részükről hiába minden elkötelezettség, ha valaki más nemzett gyermeket párjuknak, míg ők épp a mamutnak ástak csapdát. Ezeket a nemi különbségeket a modern kutatások tényleges és virtuális megcsalás esetén egyaránt megerősítik. A leíró adatok alapján azonban sokkal inkább az látszik, hogy nemi különbség ide vagy oda, a partner hűtlensége a legtöbb emberből erős féltékenységet, masszív sértettséget, intenzív haragot és átható undort vált ki.
Nem vagyok elég jó neki
És nem segít ezen az sem, ha az affér csak az online térben történt vagy történik. Legyen szó akár egy webkamerás szexuális kalandról, egy chatszobás beszélgetésről, vagy valamilyen online erotikus szerepjátékról, a lélektani hatás nem lesz különösebben kisebb. Mi több, pornófüggők partnereinek beszámolói alapján arra sincs szükség, hogy párunknak bármilyen interaktív kapcsolata legyen az illető harmadikkal. Attól függetlenül tehát, hogy egy férfinak reális esélye legyen arra, hogy párjának mástól foganjon gyermeke, vagy egy nőnek arra, hogy partnere ténylegesen elhagyja őt, mindkét nem erős negatív érzéseket él meg online hűtlenség esetén is.
A nem vagyok elég jó neki és a nem tudom kielégíteni az igényeit érzésein túl azonban igen gyakori az is, hogy a partner maga is felmentést keres a másik számára, tagadni igyekszik a helyzet súlyát, vagyis lényegében a homokba dugja a fejét. Még mindig jobb, hogy csak virtuálisan történik, mintha tényleg félrelépne. Még így is jobb, mintha inna, vagy verne engem. Tiszta hülye vagyok, hogy féltékenykedem egy számítógépre. A probléma azonban ettől függetlenül ott marad, ahogyan a féltékenység, a keserűség is.
Sehol se talállak
A probléma ugyanis nem elsősorban az, hogy az illető más nőkkel vagy férfiakkal csetel, pornóvideókat néz, vagy éppen egy szerepjátékban keresi saját szexuális vágyait, hanem az, hogy ez idő alatt nincs ott. Nincs ott mint érzelmi partner, nincs ott mint szerető, nincs ott mint a közös élet feladataiban osztozó társ. Valós párkapcsolata tehát lényegében megszűnik párkapcsolatnak lenni. Hiába véd a wifi a teherbe eséstől és a nemi úton terjedő betegségektől, hiába véd a távolság az online kapcsolat realizálódásától, ha az illető nem teszi bele a maga részét a kapcsolatba, akkor az a kapcsolat nem fog működni. Még akkor sem, ha a cyberszexbe bevonódott emberek partnerei (a cyberözvegyek) kezdetben mindent megtesznek azért, hogy a kapcsolat fennmaradjon. Általános reakció ugyanis, hogy frissen sérült önbecsülésével, féltékenységével, és még meglévő kapcsolati elköteleződésével a másik fél menteni igyekszik a helyzetet. Hiszen cyberszex ide vagy oda, nem akarja elveszíteni a másikat.
Bármekkora is legyen ez a félelem, a helyzet megoldása csakis a szembenézéssel kezdődhet. Vagyis ki kell tudni mondani, hogy ez így nem oké. Akkor se, ha az csak egy számítógép, vagy ha a külső illető a világ másik felén él. Csak ennek kimondása után nyílik lehetőség azoknak a valós kapcsolati nehézségeknek, személyes elakadásoknak a feltárására, amelyekből maga a probléma eredetileg kialakult. A nyílt, őszinte kommunikáció persze ehhez is elengedhetetlenül fontos, adott esetben érdemes a témában jártas pszichológus, párterapeuta segítségét is igénybe venni.
