Ha azt gondolod, hogy talán felesleges lenne pszichológushoz vinni a gyerekedet, de mégis azt szeretnéd, hogy lelkileg rendben legyen, akkor egyszerű a megoldás: szerezz neki egy kutyát.
Minden gyerek ösztönösen vágyik egy kutyára. Persze vannak olyan gyerekek is, akik félnek a kutyáktól, de megbízható forrásból állíthatom, hogy még azok is nagyon élénken érdeklődnek irántuk, imádják képeken vagy távolról nézegetni őket, és szívesen játszanak a gondolattal, hogy milyen jó lenne, ha nekik lenne kutyájuk. Ha boldog családra gondolunk – vagy a tévéreklámok készítői akarnak egy ilyet mutatni nekünk – akkor azon nyomban szöszi, fürtös kacagó gyerekek között loholó golden retriver (vagy valami hasonló kedves fejű szeretetgyáros) jut eszünkbe. Gerald Durrell is megmondta: egy ház attól lesz otthon, ha van benne kutya.
Nem kell tovább bizonygatni, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy a gyerek-kutya jó párosítás. Mégis sok szülő (jelen pillanatban e cikk szerzője is) idegenkedik attól, hogy beszerezze végre a gyereke által oly régóta vágyott kutyát. Lehet, hogy néhány tudományos bizonyíték megváltoztatja majd a véleményüket?
A kutyák bizonyítottan segítik a gyerekeket a stressz-kezelésben
Ez a legújabb hír, múlt héten publikálták a Floridai Egyetem kutatói Darlene Kertes vezetésével. 100 kutyával és gyerekkel rendelkező családot hívtak meg a vizsgálatra, a gyerekek 7-11 évesek voltak. Megkérték a gyerekeket, hogy nyilvánosan szerepeljenek, valamint fejben oldjanak meg számtanpéldákat. Ezek a helyzetek mindenkiben, a gyerekekben is stresszt okoznak. Kortizol-szintjük (a stresszt jelző hormonszint) megemelkedik, és a stressz és zaklatottság szubjektív érzete is megvan.
A gyerekeket random három csoportra osztották: az egyik csoportnak egyedül kellett részt venni ezen a stresszes eseményen, egy másik csoportot a szüleik bekísértek, a harmadik csoporttal pedig a család kutyája lehetett ott. Az történt, hogy a kutyák még a szülőknél is eredményesebb társas támogatást jelentettek a gyerekeknek. Azok a gyerekek számoltak be a legkevesebb stresszről a feladatok végrehajtása közben, akiket a kutyáik kísértek el. A testükben megjelenő stresszhormon érdekes képet mutatott. Azoknak a gyerekeknek volt a legalacsonyabb a korizol-szintjük, akik aktívan odahívták magukhoz a kutyájukat, simogatták, dögönyözték, ahogy kedvük volt hozzá. Azok a kutyás gyerekek viszont magasabb kortizol szintet mutattak, akik nem maguk határozták meg, hogy hogyan érintkeznek a kutyájukkal, hanem a kutya a maga kedve szerint jött-ment körülöttük.
A kutatók azt állítják, hogy ebben a kisiskolás korban a gyerekek már a szüleiken kívül másokban is látnak társas támogatókat. A stresszkezelési technikájuk és képességük viszont még fejlődésben van. Az pedig nem mindegy, hogy hogyan alakul ki, mert itt, gyerekkorban dől el, hogy felnőttként mennyire hatékony megküzdési stratégiái lesznek valakinek. Ha tehát most alakul ki a hatékony megküzdés, és a kutyák ebben ennyit segítenek, akkor szuper befektetés lehet egy kutya, ha stresszel ügyesen birkózó felnőttet szeretnénk nevelni a gyerekünkből.
A szülők stresszét is oldja egy kutya
Jó-jó, mondhatja a szülő, oké, hogy a gyerekemnek jó lenne, tudom én is. De egy mai szülőn annyi felelősség van, annyi helyen kell helytállnia, annyi mindenre figyelni és annyi dologgal törődni, hogy egy kutya már végképp sok lenne. Sok szülő hiszi azt, hogy a kutya ellátása, sétáltatása, gondozása csak rá maradna, és ez csak még stresszesebbé tenné az amúgy is zaklatott életét. Lehet. Ezt mindenki maga tudja megítélni. De azért az is lehet, hogy még a szülők stressz-állapotán is csak javítana egy kutya. Legalábbis egy 2015-ös kutatásban ezt találták.
Kevés nehezebb és stresszesebb dolog van, mint autizmus spektrumzavarral élő gyereket nevelni. Minden tiszteletet megérdemel a néha emberfeletti erőfeszítéseket tevő szülő. Ilyen családokba költöztettek kutyákat a kutatók. 38 család kapott kutyát, kontrollcsoportként 24, szintén autizmussal élő gyerekes családot választottak. Egy speciálisan szülői stressz mérésére szolgáló eszközzel megmérték a stressz-szintjüket 17 héttel a kutya érkezése előtt, 3-10 héttel utána, majd fél év elteltével. Azt találták, hogy a kutya érkezése az azelőtt abnormálisan magas szülői stressz-szintet átlagos szintté változtatta. Persze lehet ennek az is az oka, hogy az autizmussal élő gyerekekre jól hatott a kutya, és ez a gyerekben történő változás vitte lejjebb a szülői stresszt – de hát a végeredmény ugyanaz, a szülők nyugodtabbakká váltak a kutyától.
A gyerekek nagyon megbíznak a kutyájukban
Egy kutatásban, 7-8 éves gyerekektől azt kérték, hogy írják le, kik azok, akiktől a legtöbb társas támogatást kapják az életben, kikre számíthatnak a leginkább, kik a legfontosabbak számukra. A gyerekek, nagyon sokan, ide sorolták az állataikat is. És jól kezelték a viszonyokat, pontosan megkülönböztették, hogy mit kaphatnak egy kutyától, és mit kaphatnak csak a szüleiktől, vagy más emberektől. A kutyákhoz leginkább megnyugtatásért, önbecsülés-növelésért, és bizalmas titkaik meghallgatásáért fordultak.
A kutyák jól működnek a tanításban is
Egy Salt Lake City-beli iskolában kutyákkal tanítják olvasni a gyerekeket. Nem mintha ott már tudnának a kutyák olvasni, de meghallgatni, és ítéletmentes szeretetükről biztosítani tudják a gyerekeket. A kutyák ott ülnek az órákon, figyelnek, közelebb húzódnak a gyerekhez, aki éppen felolvas valamit - egyszerűen jelen vannak a gyerekek életében. A gyerekek meg kezüket-lábukat törik, hogy ma ők lehessenek a szerencsések, akik enni adhatnak a kutyának, vagy kitakaríthatják a helyét. És ugyanígy megy ez ma már nálunk is, Óbudán a Tág Világ Iskolában. A gyerekeknek jót tesz a felelősség-érzet, megtanulnak figyelni arra, hogy mi a jó a kutyának és mi nem az, és az iskolások stressz-szintjét is csökkenti.
Nem kérdés: a kutyák a felsoroltakon kívül is csomó módon járulnak hozzá egy család boldogságához. Lehet, hogy itt az ideje belevágni a Nagy Kutyakalandba?
