Van egy olyan érzelmi állapot, amiben könnyebben megy. Amerikai kutatók 28 ezer embert kérdeztek meg.
Adminisztráció. Hivatali ügyintézés. Iratrendszerezés. Monoton feladatok, móka és kihívás nélkül, amiket azonban időről időre muszáj elvégeznünk. Persze ez nem mindenkinek jelent problémát, van, aki képes a rutinfeladatokban megtalálni a flow élményt, képes arra, hogy csak a feladatra koncentráljon, feloldódjon, eggyé váljon tevékenységével. Mindenki másnak azonban monoton, unalmas feladatokat végezni szívás, nem véletlen, hogy ezeket olyan gyakran halogatjuk. De vajon létezik-e ideális pillanat arra, hogy könnyebben letudjuk unalmas feladatainkat? Egy friss kutatás szerint igen.
A Psychological Science ír arról a nemrég végzett vizsgálatról, melyben egy telefonos applikáció segítségével 27 napon át 28 ezer embertől gyűjtöttek adatokat stanfordi kutatók, és amelyből kiderült: az érzelmi állapotunk befolyásolja, hogy éppen képesek vagyunk-e robotolni. James J. Gross és kollégái naponta többször tették fel a résztvevőknek a “hogy érzi magát?” és a “mit csinál éppen?” kérdéseket, majd az adatok alapján elemezték, hogyan jár együtt tevékenységválasztásunk a hangulatunkkal.
A kutatók abból a tudományos körökben is elég népszerű elképzelésből indultak ki, hogy olyan tevékenységeket igyekszünk választani, amikben maximalizálhatjuk a jó érzéseket, és minimalizálhatjuk a rosszakat. Vagyis olyan dolgokat szeretünk csinálni, amitől jól érezzük magunkat. Az elvárásoknak megfelelően a kutatási eredmények is azt mutatták, hogy amikor az embereknek rossz volt a kedvük, akkor olyan dolgokat igyekeztek csinálni, amiktől abban az adott pillanatban jobban érezték magukat. Az viszont nem passzolt a hipotézisbe, hogy jó kedvűen hajlamosabbak voltak a résztvevők olyan tevékenységek elvégzésére, amik csak hosszú távon térültek meg. Vasárnap délután például 30 százalékkal valószínűbb volt, hogy nekiálltak takarítani, ha reggel jó kedvük volt, mintha rossz.
Eszerint a jó hangulat az, ami képessé tesz minket arra, hogy a múló örömöket lecseréljük a hosszú távon megtérülő tevékenységekre, hogy képesek legyünk a jövőorientált gondolkodásra, a jutalom késleltetésére. Az unalmas feladatainkat tehát érdemes olyan pillanatra időzítenünk, amikor egyébként remekül vagyunk a bőrünkben.
