“Külföldön élek, külföldi pasival. Szenvedek.”

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Vajon milyen hatása van egy kapcsolatra a kulturális különbségeknek? Olvasónk kérdez, a pszichológus válaszol.

Manapság egyre több fiatal próbál külföldön szerencsét. Mi történik, ha nem csak a vágyott új élet idealisztikus felhői, de a vegyes párkapcsolat kezdetben érdekes rózsaszín felhői is elvonulni látszanak? Kriszta leveléből ennek belső vívódásaiba, kérdéseibe láthatunk bele.

Azért fordulok segítségért Önhöz, mert már tényleg nem tudom, hogy mit tegyek. 29 éves nő vagyok, külföldön élek immár jó ideje, és nincs, akivel beszéljek a problémámról.

Egy éve ismertem meg a páromat, nem magyar és nem is tud magyarul. Néhány hónap után átköltöztem Németországból Svájcba miatta. Rózsaszín felhő stb., minden megvolt. De amikor eltűnt a felhő, akkor elindult a kálvária, akkor kezdődtek az igazi gondok. A helyváltás miatt depressziós lettem, nem tudtam beilleszkedni, kételkedtem a döntésemben, kételkedtem magamban és benne is. Többször is hazamentem szüleimhez gondolkodni, de a szívem mindig visszahúzott. Lassan kijutottam ebből a gödörből, találtam munkát, kiszélesedett az ismeretségi köröm, egyszerűen több szociális impulzus ért és kezdtem tisztán látni, helyrerázódtam. Tudtam már akkor is, hogy sok áldozatot és kompromisszumot kell hozzak, és hoznunk, ha együtt akarjuk leélni az életünket, és a magam módján dolgoztam is rajta.

Tudni kell, hogy én egy elég csöndes típus vagyok, párom viszont pont az ellentettem. Rengeteg energiája van és szenvedélyes. De az utóbbi időben teljesen megváltozott, hetente rátör a depresszió és ilyenkor nem akar beszélni, néhány nap után mikor ráveszem, akkor mond olyan dolgokat, amik engem is mélyen megsebeznek és ő is ugyanezt mondja, hogy mondok olyan dolgokat, amik teljesen szíven ütik, és a mélybe taszítják őt. Pedig szándékosan nem bántanám őt. De mégis megteszem valahogy, és nem érzem, amikor ez történik.

Egyszerűen nem értjük meg egymást, és úgy érzem ő türelmetlen hozzám. Félek bármit is mondani, nehogy megbántsam. Nagyon fáj kimondanom, de nem tudok vele őszinte lenni, mert nem tudom, hogyan reagál az érzéseimre és gondolataimra. Soha nem tanultam meg a családomban az érzéseimről beszélni. Pedig tisztában vagyok azzal, hogy enélkül nem megy. Akkora a kulturális különbség, hogy lassan már áthidalhatatlannak érzem. Nem akarom elfogadni, hogy két ember, aki szereti egymást nem tudja megbeszélni és megoldani a problémáit. Nagyon szeretnék megoldást találni, még mielőtt a babák megérkeznek. Minden segítségért hálás vagyok, még akár párterápiára is hajlandóak vagyunk menni. Egyre kevesebb reményt látok, de úgy érzem még nincs veszve a dolog. Tisztelettel Krisztina

A pszichológus válaszol: A hiba nem önben van!

Kedves Krisztina!

Megtisztelő bizalmát köszönöm, helyzete valóban nem egyszerű.

Elsőként levelének elejére reagálnék, mert nehézségeivel, belső vívódásaival, azt gondolom egyáltalán nincs egyedül. Sőt! Egyre többször beszélgetek külföldre költözött magyarokkal. Egyáltalán nem egyszerű váltás ez, és talán nem is beszélünk erről eleget. Azt látom, hogy sokan túlidealizálják a külföldi életet, kellő önismeret hiányában nehezen mérik fel, saját erőforrásaikat. Külföldön hirtelen nincs annyi visszajelzés, az itthoni szerepek, iskolai végzettségek nélkül, a legtöbb ember önértékelése, énképe meginog. A megszokott életforma, megoldásmódok felborulnak, és mint minden krízisben óriási, szinte kizárólagos fókuszba kerül az adott helyzet. Ez valahol természetes, és kellő türelemmel akár a javára is válhat mindenkinek, de a legtöbb ember a vágyott új életet mintha azonnal szeretné kezdeni.

Ez hatalmas nagy stresszt jelent. Bekapcsol a „jól kellene magam érezni gomb”. Ez a gomb pedig szépen lassan felőrli az embert. Elkezdi megkérdőjelezni magát. „ Biztosan azért nem vagyok jól, mert baj van velem, beteg vagyok, ilyen vagyok, olyan vagyok.” Ebben a helyzetben egy kicsit megengedőbbnek kellene magunkkal lenni, és elfogadni, hogy aktuálisan nem annyira tökéletes minden. Furcsa elvárt érték manapság, hogy bármilyen élettérváltozás után, hirtelen jól kell lenni. „Aki nem elég világpolgár, az béna.” De fontos hangsúlyozni, a költözés egy komoly krízis! Még akkor is, ha pozitív. Kedves Krisztina, ön mindemellett egy új párkapcsolat nehézségeivel is küzdött az elmúlt egy évben, mely szintén hatalmas megterhelést jelent, főleg ha nagy kulturális különbségek vannak a felek között. Bizonytalansága, kapkodása számomra érthető.

Leveléből az is látszik, hogy problémáival nagyon egyedül van, kevés a külső visszajelzés, mely még inkább fokozhatja a belső bizonytalanság érzését. Keressen egy ön számára hiteles szakembert, egy kívülállót, aki segítheti önt abban is, hogy érzéseit megtanulja megfogalmazni, kimondani. Ez sajnos túlmutat ennek a cikknek a keretein.

Jelenlegi párkapcsolati helyzetének csak az ön oldalába látok bele, így válaszom sem biztos, hogy megoldást jelent, de sorait olvasva a következőt éreztem: ez így nagyon egyoldalú! Biztosan önnek is dolgoznia kell magán, biztosan ön sem tökéletes, de ha ön nem érti mivel bántja meg a másikat, akkor ennek az érzésnek helye van. A legnehezebb egy párkapcsolati krízis során az, ha a felek ennyire elbeszélnek egymás mellett. Ilyenkor hajlamosak vagyunk megkérdőjelezni érzéseinket „mert biztosan a másiknak van igaza” . Főleg, ha másiknak a nyitott, érzéseiről jól kommunikáló szerep jut. Ebbe a helyzetbe bele lehet zavarodni, hiszen hosszútávon abban sem lehet biztos, hogy jól érzi-e azt, amit érez. Ezt hagyja abba! Jelen helyzetben párja sem jól kommunikál, ő sem tudja megfogalmazni pontosan mi a probléma. Ezt a helyzetet önök ketten hozták létre. Nem gondolom, hogy csak az ön gyermekkora, kommunikációs hiányosságai azok, melyek ide vezettek.

Soraiból az látszik, hogy ön lábujjhegyen jár, nehogy a másikat megbántsa, nehogy a saját „rossz működése” megbántsa őt. Ez hosszútávon biztosan nem szolgálja egy jól működő párkapcsolat alapját. Ezen biztosan változtatniuk kell mindkettejüknek. Levele nem egyértelmű számomra, hogy ön terhes-e, esetleg gyermeket terveznek, de bárhogy is áll a helyzet, legyenek körültekintőek.  Azt írta, nyitottak lenének egy párterápiára. Ezt tartanám a legjobb megoldásnak! Sorai azt sugallják, hogy óriási a szeretet önök között, az ön részéről biztosan hatalmas lelki tartalékok állnak rendelkezésre párkapcsolatuk megmentése érdekében. Ehhez hasonló esetekben tud lehetséges megoldást jelenteni, ha a pár objektív, kívülálló szakemberek segítségét kéri. A párterápia fontos része a felek közötti kommunikáció elemzése. Visszajelzésre tehetnének szert arról, hogy ki-ki hogy vesz részt a jelen helyzet fenntartásában, nem beszélve arról, hogy tanácsokat kaphatnának arra, hogy a kulturális különbségeken hogyan tudnának felülemelkedni. Lehetséges, hogy ami önnek egy kedves poén, az a másiknak sértő megnyilvánulás.