Nem azzal tesszük neki a legjobbat, ha teletoljuk programokkal a szünetet.
Ma reggel éppen aggodalmaskodva nézegettem a naptárat, hogy mit kezdek a fiam nyári szünetének a még szabad két hetével. A többi megvan, lesz tábor, nyaralás, unokatesózás: nem fog unatkozni. Kivéve persze abban a két hétben. De vajon jót teszek a gyerekkel, ha nem hagyom unatkozni egy percig sem? Vajon tényleg érdemes őt programokkal lekötni egy egész nyáron át? A pszichológusok szerint a válasz egyértelmű nem. Köszi az útmutatást Quartz!
“Szülőként az a feladatunk, hogy felkészítsük a gyereket arra, hogy megtalálja a helyét a társadalomban. A felnőtt lét pedig azt is jelenti, hogy az ember el tudja foglalni magát, képes magának olyan szabadidős programokat szervezni, melyek igazán boldoggá teszik.” - mondja Lyn Fry londoni gyerekpszichológus. Ha tehát szülőként a gyerek minden szabadidejét beosztjuk, akkor soha nem tanulja meg lekötni magát, ahogy arra sem jön rá, hogy mi az, ami igazán örömöt okoz neki. Ráadásul a szabad semmittevés, a szabad játék az önismeret és a kreativitás fejlődésének is fontos forrása, ami lehetőset ad arra, hogy odabent, az elméjében találjon a gyerek érdekes, izgalmas és szórakoztató ingereket.
Fry azt tanácsolja, hogy minden szülőnek érdemes a nyár elején egy listát készíteni a gyerekkel közösen, amiben összeszedik, hogy mit szeret a szabadidejében csinálni a gyerek, legyen az a társasozás, sütikészítés, rajzolás vagy a játék a kutyával. Amikor aztán a nyáron a gyerek azzal jön, hogy unatkozik, érdemes elővenni ezt a listát, és együtt átnézni, hogy mivel is tölthetné el az idejét. Persze ezzel a módszerrel nem iktathatjuk ki teljesen az unatkozást a gyerek életéből, de ez nem is kell, hogy cél legyen. Az ugyanis, ha valaki unatkozik motiváló lehet arra, hogy új tevékenységekbe fogjon, új dolgokat fedezzen fel, és megtanulja nemcsak eltűrni, de megszeretni is a monoton, egyszerű dolgokat. Ez pedig felnőttként is a hasznára válhat.
Bár ezek a tanácsok leveszik az ember válláról a kifulladásig szórakoztatás feladatát, de azt persze nem oldják meg, hogy mi lesz majd a gyerekkel, amíg nekünk dolgoznunk kell. Ehhez a projekthez innen a szerkesztőségből mindenkinek sok szerencsét és kitartást kívánunk.
