Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
És a függőség tényleg akaratgyengeség? És ha kevesebbet drogozom, jobban leszek? Addiktológus szakértőnk tévhiteket oszlat el.
Még ha nem is ássuk bele magunkat mélyen az addiktológia elméleteibe, a függőségekről sok mindent tudunk. Szenvedélybeteggel találkozik az orvos, a pszichológus, a szociális munkás, a pedagógus, a rendőr, olykor a jogász is. De szakmai kompetenciáktól függetlenül jelen van az életünkben, hiszen ha hiszünk a kimagaslóan nagy számoknak, az alkoholfüggők 800 000-re becsült számának, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy meglepően sok családot érint a kérdés, és az alkohol csupán egy szenvedélyszer a sok közül. Az aligha vitatható, hogy a függőség rendszerszinten gyakorol hatást, az egyén addikciója és a család működése oda- és visszahat egymásra. Családterápiás megközelítésben a szenvedélybeteg családtag az indexszemély, aki magán hordoz olyan tüneteket, melyek a rendszer egészéhez, vagyis a család működéséhez tartoznak. A függőség oldaláról érintettként vagy hozzátartozóként sokan megszólítva érezhetik magukat, éppen ezért néhány tévhitet érdemes eloszlatni. Mik ezek?
A fű a kapudrog. Valóban így van?
Hosszú ideig elfogadott volt az az nézet, miszerint a marihuána használata jelenti a belépőt a drogfogyasztás világába, a fű az úgynevezett kapudrog, ami ajtót nyit más szerek használatához. Ez az állítás azonban nem veszi számításba az alkoholhasználatot, mint a pszichoaktív szerekkel való első találkozás lehetőségét. Az alkoholfogyasztással, a kipróbálással, majd a fogyasztási gyakoriság növelésével a kulturális és társadalmi normák is lényegesen megengedőbbek, mint a marihuána esetében. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy drog és alkohol között egyenlőségjel tehető, amennyiben az a kérdés, hogy pszichoaktív hatásúak-e. Ritkán gondolunk az alkoholra úgy, mint bármely szerfüggőség nyitányára, mégis megfontolandó, hogy kapudrogként nevesítsük azzal együtt, hogy jelentős hányadban a függő személyek választott szere is alkohol marad.
Ha kevesebbet fogyasztok, kilábalok a függőségemből. Valóban így van?
A szociális fogyasztás vagy rekreációs fogyasztás fogalma ismert a szakirodalomban, de ezt a meghatározást akár el is felejtheti egy felépülni vágyó függő. A felépülésközpontú terápiás programok az absztinencia kialakításának elvét vallják, miután a tapasztalatok azt támasztják alá, hogy egy szerrel szemben kialakított addikció aktív periódusából való kilépés csak a szer teljes elhagyása mellett valósulhat meg. Gyakorta hagyja el visszaeső függők száját az, hogy egy pohárnál nem tudtak megállni, következett a második és a harmadik, egészen addig, míg visszarendeződött a függőség eredeti forgatókönyve. A szervezet és a psziché kódolta a szert, nem lehet a forgatókönyvet visszafele olvasni, vagyis a mérték vesztett fogyasztástól haladni a mértéktartó szerhasználat felé, a felépülés fejezete a szermentességgel kezdődik.
A függőség csupán akaratgyengeség. Valóban így van?
A függőség meghatározásának, kezelési lehetőségeinek több modellje alakult ki. A kezdeti elképzelések a morális modell elnevezéssel foglalhatóak össze. Ennek értelmében az addikció az egyén választása, egyfajta akaratgyengeség, ami abban akadályozza az egyént, hogy nemet tudjon, pontosabban nemet akarjon mondani a szenvedélyszer használatára. A modell kialakulását követően számos újabb elmélet született a bővülő tudományos ismeretek és klinikai tapasztalatok alapján, melyek cáfolják azt, amit a morális modell megfogalmaz. Ennek értelmében az addikcióra betegségként tekinthetünk, mely viselkedéses jellemzők alapján manifesztálódik, és habár kialakulásában pszichológiai és szociológiai faktorok is szerepet játszanak, emellett számolni kell a biológiai tényezőkkel, egyfajta biológiai sérülékenységgel is. Feltételezhető, hogy az idegrendszeren belül a jutalmazási rendszer működési jellemzői hozzájárulnak mindehhez. A fizikai függőség kialakulásával a szer már nem élvezeti cikk többé, hanem a mindennapi funkciók gyakorlásának minimumfeltétele. Ezt tudja felülírni egy hosszabb távú terápia, nem megfeledkezve arról, hogy egy betegséggel állunk szemben.
A biofű kevésbé káros, hiszen természetes. Valóban így van?
A biofű kapcsán akár azt is mondhatnánk: nyomokban növényi eredetű összetevőt is tartalmaz. Valójában semmi sem bio, ami a biofűhöz köthető, egy szintetikus kannabinoidról van szó, ami a dizájner drogok számos fajtájával párhuzamosan vált népszerűvé. Napi használati gyakorisága lényegesen sűrűbb, mint amit a marihuána kapcsán megszokhattunk, a „klasszikus” drogokhoz mérten a negatív hatások intenzívebben, rövidebb időn belül és csak részben bejósolható módon jelentkeznek. Ez a bio tehát nem az a bio, amit az egészségünk megkíván.
A családtag függő, kényszergyógykezelés szükséges. Valóban így van?
Jelenleg nincsen arra mód, hogy bárkit akarata ellenére addiktológiai kezelésbe lehessen vonni. Azt is hozzátehetjük: szerencsére, hiszen önálló elhatározás és belső indíttatás nélkül eredménytelen a kezelés. A motiváció és a szenvedésnyomás a kulcs abba a zárba, ami az ajtót nyitja a felépülés felé. Éppen ezért a hozzátartozók kényszergyógykezelés iránti igényének hangoztatása helyett más módon tudnak szembesülni saját, családtagként megélt nehézségeikkel. Hozzátartozói csoporton azokkal oszthatják meg elakadásaikat, kérdéseiket, akik hasonló cipőben járnak, családterápiában pedig a szenvedélybeteg érintettel karöltve (amennyiben motiválható egy ilyen lehetőségre) tudnak megoldást keresni a rendszerszintű problémákra.
A tájékozódás, a releváns információk beszerzése mindenképpen fontos lehet függő és hozzátartozó számára egyaránt, de a prevenció és a kezelés kapcsán egyaránt alaptétel, hogy a megszerzett információ még nem egyenlő a megvalósítással. Mindezt figyelembe véve a függő terápiájának fontos eleme lehet a pszichoedukáció, amely során megismeri saját betegségét, a lehetséges következményeket és a praktikus teendőket. Mind a függő, mind a hozzátartozó oldaláról a változást segíti a tájékozottság és a téves berögzülések korrigálása. Lássuk be, utóbbi az előítéletek leküzdésében sem hasztalan, függetlenül attól, hogy bármilyen módon érintettek vagyunk-e a kérdésben.
Írjon nekünk!
Segítségre, tanácsra van szüksége? Kérjük, írjon nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!
Marjai Kamilla addiktológiai konzultáns a kémiai és viselkedési függőségekkel foglalkozik, de szívesen reagál a függők hozzátartozói oldaláról felmerülő kérdésekre is. Családi, házassági és nevelési problémákkal, bántalmazással és életvezetési gondokkal rovatunkban Kurán Zsuzsa pszichológus, családterápiás tanácsadó és Sebők Franciska tanácsadó szakpszichológus, az emPatika munkatársai foglalkoznak. Sákovics Diana pszichológus, a Dívány Ego rovatának szakmai vezetője pedig szívesen segít párkapcsolati és szexuális problémákkal, magánnyal, életvezetési válságokkal kapcsolatban. Írjon nekünk bizalommal, igyekszünk segíteni!
