A brit szülők jelentős része szerint erre semmi szükség, miközben ezen nemcsak a gyerek boldogsága, de fizikai egészsége is múlhat.
A brit szülők több mint a fele soha nem beszélt a gyerekeivel a mentális egészség kérdéseiről, a stresszről, a szorongásról, a depresszióról. Legalábbis ez derült ki egy 1100 szülő megkérdezésével zajlott felmérésből, amit a brit Egészségügyi Minisztérium végzett az országban. A 6-18 éves gyerekek szüleinek 20 százaléka mondta azt, hogy nem tudta, hogyan vezesse fel a témát, 45 százalékuk pedig úgy érezte, nincs szükség ezekről a dolgokról beszélgetni, amíg nem merül fel probléma.
Ehhez képest a felmérések szerint tíz gyerekből egy tapasztal az életében lelki problémákat, ami egy átlagos iskolai osztályban legalább három gyereket jelent. “A kutatásunk azt mutatja, hogy a mentális egészségről beszélgetni még mindig bizarr a szülőknek és a fiataloknak, és ezen változtatnunk kell otthon, az iskolában, a szociális médiában és szélesebb társadalmi körben is” – mondta BBC-nek Sue Baker, a mentális betegek stigmatizációja és diszkriminációja ellen harcoló Time to Change kampány igazgatója.
És miért számít ez az egész nekünk? Leginkább azért, mert ebben a kérdésben valószínűleg mi sem állunk jobban a briteknél. A mentális egészség, a pszichológiai jóllét nemcsak a boldogságunk, de a fizikai egészségünk, az életkilátásaink szempontjából is kritikus kérdés, mégis sokkal kisebb jelentőséget tulajdonítunk ennek, mint a testi egészségnek. A gyerekeinket korán megtanítjuk, hogy hidegben sapkát veszünk, hogy a sebeket el kell látnunk, hogy lázasan ágyban maradunk, de valószínűleg kevés családban esik szó a stressz, a rágódás és az önostorozás romboló hatásáról, vagy arról, hogy ha baj van, akkor szeretni, pihentetni, kényeztetni érdemes magunkat. Persze mindez azért van így, mert gyakran magunk sem tudjuk, mit kell kezdeni a lelki sebeinkkel. De sohasem késő ezt megtanulni.
