Hejőkeresztúr alig másfél óra Budapesttől. Az M3-on pillanatok alatt ott van az ember, a település minden pontjáról rálátni az útra. A polgármesteri előtt találkozunk kísérőnkkel, Lengyelné Magyar Judittal. Az energikus nő bepattan az autójába, int, hogy kövessük, és percekkel később már csak az általa felvert port látjuk. Elhagyjuk az alig 1000 fős települést, a földek felé tartunk. A semmi közepén egyszercsak felbukkan néhány bicikli a kerítésnek támasztva. A pokoli meleg elől 8-10 ember húzódik a látszólag új tető alá. Ők a ProLecsó programban részt vevő önkéntesek: olyan munkanélküli, képzetlen falusiak, akik vegyszermentes zöldségek termesztésével találták meg a kiutat az éhezésből és a segélyezési csapdából.
Judit szódásszífonokat ragad, mi pedig követjük az árnyékba, mert a hőség az augusztusi kánikulát idézi. A látszólag nemrég felhúzott tető alatt 7 ember hűsöl. Judit, a Pro Lecsó oktató intézője nem engedi ki őket dolgozni, nehogy baj legyen, ráadásul hajnalban kezdték a munkát, fél hatkor már a földeken voltak. Páran hiányoznak, ki betegség miatt van távol, más dolgozik. Lassan oldódnak fel az asszonyok, de aztán boldogan mesélnek a kertről, arról, hogy a régi TSZ helyén, hogyan lett virágzó gazdaság. A melegház végén csalánlé áll, az ágyások közt gyógynövények és más növénytársítások. A gazdaság nem minősített biogazdaság, de vegyszermentesen termelnek, csak minősítést nem kértek egyelőre. A program helyi vezetője, Judit járt egy képzésre a Szent István Egyetemre Gödöllőre, ahol többek közt Matthew Hayes biogazda és környezetbológus tanította arra, hogyan és mit érdemes ültetni. Nélküle semmit sem érne a program, ő az, aki tanárként, mentorként, művezetőként és barátként terelget a dolgozók életét, Cserdi kerül szóba, és az ott élők adományai. "Ha lesz bőven termés, mi is adunk" - állítják beszélgetőtársaim, akik szerint helyben is vannak gyerekek, akik nem biztos, hogy minden nap tele hassal fekszenek le.
A másik együttműködő partner az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet, akikkel közösen paradicsomfajták vizsgálatát is végzik, de őket lehet felhívni, ha valamilyen kérdés merül fel kártevőkkel kapcsolatban. A helyiek nem szívesen beszélnek arról, honnan kerültek ide, milyen munkát végeztek ezelőtt, de szívesen megosztják a tavalyi tapasztalatokat. Itt jól megy a munka, nincsenek viták, és bár tavaly viszonylag későn kezdtek a munkát, jó eredményeket értek el. Látszik a kerten, hogy meg van becsülve, szeretik az itt dolgozók, ottjártunkkor épp a borsót szedték le. A siker kulcsa itt az lehet, hogy a polgármester asszony is nagyon támogatja a projektet és a résztvevőket. Nem véletlen, hogy ezen a településen van az az iskola, mely világhírű lett azzal, hogy bár a 230 tanuló 68 százaléka hátrányos helyzetű, egészen fantasztikus eredményeket mutatnak fel a gyerekek. Az iskola mellett is van egy kertje a ProLecsónak, a főleg fűszerekkel teli kertbe sajnos a gyerekek még nem járnak ki tanóra keretében, de szeretnék, ha elindulna egy folyamat, melyben a gyerekek is részt vehetnének a munkában.
A program először a hátrányos helyzetű Hejőszalontán indult 4 éve. A művelődési ház mögötti kertben dolgozik Ibolya, biciklije a ház falánál. A hétgyerekes cigány asszony évek óta jár a kertbe, megmutatja, hogy kell kacsolni az uborkát, és arról is mesél, hogyan ismerkedett meg a padlizsánnal, ami azóta is az otthoni lecsó szerves része. A mángolddal saját bevallása szerint nem tudott megbarátkozni, látszik rajta, nem érti, mások miért eszik ezt meg. Az itteni történet nem olyan sikeres, mint a Hejőkeresztúri, jelenleg öten dolgoznak mindössze a kertben.
Valamiért itt többen nem nézik jó szemmel az itt folyó munkát, a település vezetésének nem sikerült olyan innovatív, támogató jelenlétet biztosítania,amely szükséges ahhoz, hogy a résztvevők megbecsülve érezzék magukat. Tavaly már egyszer valakik kiszakították a fóliát. Minden sztereotípiának ellentmondva Ibolya férje is dolgozik, ráadásul takarmánykukoricát termel, és ha ez nem lenne elég, otthon is van háztájija, ottjártunkkor is épp szabadságot kért, mert kötözni kell a paradicsomot. El sem tudom képzelni, hogy bírják a munkát, ráadásul Ibolya legkisebb gyereke mindössze egy éves, ennek ellenére minden nap ott van a kertben, ráadásul ragaszkodik hozzá, hogy minden nap legalább két fogás meleg ételt tegyen az asztalra, ahol gyakran 8-10 ember is összegyűlik. Miközben próbáljuk túlélni a hőséget, befut az egyik lánya is: ő Mezőcsáton járt gimnáziumba, de munka nem akad számára, így jobb híján ő is a kertben segít.
Kassai Melindával már Budapesten találkozom, ő a program egyik gazdája, arra kértem, mesélje el, mik voltak a tervek, és hogyan tovább.
"Az ENSZ pozsonyi székhelyű fejlesztési irodája szervezte azt a fejlesztési programot, amelyben dolgoztam a Csereháton, az volt az egyik feladatunk, hogy próbáljuk megoldásokat találni, az unalomig ismert problémákra, mint a munkanélküliség, hátrányos helyzet, éhezés, szegénység, cigányprobléma. Az itt szerzett tapasztalatok alapján egy olyan programot akartam kidolgozni, ami ezekre egyszerre tud választ adni. Az egyszerűbb programokkal ugyanis az a gond, hogy ha az ember egy problémát kinéz magának és azzal valamit csinál, attól a többi gond megmarad, és nem lehet hosszú távon hatni. Itt az volt a cél, hogy a program minden egyes problémára egyszerre tudjon megoldást, a másik pedig az, hogy problémamegoldó jellegű legyen.
A harmadik szempont volt, hogy szerettem volna, ha a környezeti fenntarthatóság is helyet kap benne. És így alakult ki a program, ami egyszerű kiindulópontot biztosít minden településnek, ráadásul a zöldségtermesztés egy viszonylag egyszerű, sem az infrastrukturális sem a költségigénye nem hatalmas, ráadásul a településen rendelkezésre álló terület nagyságának megfelelően tervezzük.
A programmal 2010-ben megnyertük Muhammad Yunus ötletpályázatát, ezután kezdünk neki a megvalósításnak. Az elképzelés a kezdetektől az volt, hogy a program akkor tud jól működni, ha hálózatban vannak a települések, mert akkor mind a tervezés, mind a felnőttoktatás része, mind a fenntarthatóság meg tud valósulni. Magyarországon persze ennek a programnak az elindításához nem voltak túlságosan megfelelőek a feltételek, így egyetlen településen indultunk el, aztán még egyen, és a harmadik évben szállt be Hejőkeresztúr, idén pedig már 8 településen működünk, Hejő-Sajó Fő a közös Lecsó néven.
Miben más ez a program, mint a többi?
Az egyik innováció az, hogy külső és belső fejlesztést valósítunk meg egyszerre. Olyan ismereteket viszünk be egy településre, melyek szükségszerűen nem állnak a polgármester rendelkezésére - úgy mint az organikus gazdálkodás, a nem formális oktatási elemek -, és mindeközben helyben mobilizálunk meglévő tudásokat, és ezt a kettőt összekapcsoljuk. Ez akkor működik jól, ha van egy innovatív és együttműködő polgármester.
Ki támogatja a ProLecsót?
Az első lépésben jó háromnegyed évet azzal töltöttünk, hogy itthon igyekezetünk támogatókat találni. Aztán a bécsi székhelyű ERSTE Alapítvány részéről született egy döntés,hogy minimálisan de támogatják a menedzsmentet. Mert anélkül nem megy, habár sokan abban a félreértésben vannak, hogy három kiló vetőmag nem kerül olyan sokba. Ehhez jött még az EMMI egyedi támogatása, ami alapján tudtuk beindítani az első és a második település programját. Ez nagyon nehézkes volt mindenféle szempontból, mert sosem tudtunk egy évet megpályázni. Ennek oka, hogy az államháztartási törvény június 30-val zárja az évet. A tavaszi szezon azzal telt, hogy azon gondolkodtunk, hogyan legyen június után. A harmadik település lett Hejőkeresztúr, ahol egy TÁMOP-ba integrálták az egészet. Az EMMI jelenleg nem járul hozzá a program továbbvíteléhez.
Milyenek az eredmények ?
Ennek a programnak az egyik előnye, hogy nagyon szignifikáns változásokat lehet elérni nagyon kis pénzzel. Egy település beindítása mindennel együtt 6-8 millió forint. Hejőkeresztúr néhány hónap után nagyon sikeres lett, kimeríti a polgármester várakozásait, sőt annál is többet. Vele nagyon jó együttműködést tudtunk kialakítani, tulajdonképpen ő ajánlotta más innovatív polgármestereknek Borsodban, és most egy norvég közepes projekt keretében tudtuk elkezdeni a hálózatos programot, amelynek keretében több település is csatlakozott a programhoz. Másik nagy eredmány, hogy egyre több település jelezte, szeretne csatlakozni a programhoz. Ennek feltételeit még keressük.
