Nem nyafogás, komoly probléma. Ez a szülés utáni depresszió

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Ha gyerekünk születik, az érkezésével fárasztó, de örömteli időszakot várunk. De mi van, ha nem az jön?

Egy gyermek születésekor szép és örömteli időszak köszönt az életünkbe. Átéltük a várakozás izgalmát, és most, hogy itt van, egy fárasztó, de boldog korszak következik. Vagy legalábbis ezt várjuk, mert a valóság sajnos nem mindig ilyen szép, és egyszerű. Sok anyukának hangulatváltozásokkal, az alkalmatlanság érzésével, vagy akár súlyosabb tünetekkel kell szembenéznie. De hogy kerül ide a lehangoltság és tehetetlenség, amikor boldognak kellene lenniük? 

Természetes hangulatváltozás vagy depresszió?

Közvetlenül a szülés után rengeteg dolog történik. Az anyának a lehető leggyorsabban össze kell hangolódnia a babával, rutint szerezni a gondozásában, a jeleinek értelmezésében. Gyorsan meg kell tanulni mikor miért sír, miért nem alszik, vagy mi a teendő, ha nem akar szopni. Mindez különösen az első gyerek születésekor tűnhet nagyon nehéznek. Egy jó kapcsolatban persze segíthet az apa, vagy beszállhat a család, de ebben akkor is az anya marad a főszereplő, és őt kezdik el nyomasztani a felmerülő kétségek, és apró kudarcok. Eközben az anyuka szervezetében is komoly változások zajlanak. A teste igyekszik valahogy regenerálódni a szülés okozta megterhelésből, beindul a tejelválasztás, erős hormonális változások zajlanak. Mindez szinte törvényszerűen befolyásolja a közérzetet, és az anyuka hangulatát is. Átmenetileg a fáradtság és szomorúság válthatja fel az örömöt, és a tehetetlenség érzése akadályozhatja a gondoskodó, kiegyensúlyozott anyai működést.

Már ennek az állapotnak is van neve: ez a baby-blues. Ha valakin ezt látjuk, hamar kimondjuk, hogy depressziós, de ez még nem az. Tüneteiben hasonló lehet, de a két állapot súlyosságában és időtartamában alapvetően különbözik. A baby blues tüneteinek néhány napon, egy-két héten belül enyhülniük kell. Természetes, gyakran előforduló, nem súlyos állapot, de érdemes ebben is segítséget kérni. Az érzések kimondása és megosztása, a családtagoktól kapott megértés, türelem, és bátorítás mind-mind segíthet.

A depresszió nem gyógyul magától

Nagyobb a baj, ha a lehangoltság, szomorúság állandósulni, vagy akár súlyosbodni látszik. A szülés utáni depresszió (hivatalos nevén posztpartum depresszió) a baba érkezése után néhány héttel jelentkezhet, és nem múlik el érdemi beavatkozás nélkül. A baby blues hangulatváltozásainál is komolyabb tünetei lehetnek:

• kontrollálhatatlan sírási rohamok
• evészavarok: étvágytalanság vagy túlevés
• az indokoltnál is erősebb, elviselhetetlen fáradtság és energiahiány érzés
• dühkitörések és ingerlékenység
• elidegenedés, eltávolodás érzés a partnertől, családtagoktól
• az öröm és az érdeklődés képességének elvesztése
• erős szorongás és pánikreakciók
• szégyen, alkalmatlanság és fölöslegesség érzés
• a baba bántalmazására, önkárosításra, vagy akár öngyilkosságra utaló gondolatok. 

Szerencsére még egy komoly depresszióban sem jelenik meg minden fenti tünet, de nem nehéz elképzelni, akárcsak néhányuk elszenvedése hogyan befolyásolhatja az anyaság megélését, és az anyai szerep teljesítését. Ebben az állapotban az anyuka nem tud gondoskodóan a baba felé fordulni, és késik, illetve sérül a kötődés kialakulása. Az anyai feladatok átmeneti elhanyagolása – vagy akár csak az erre való képtelenség érzése – fokozza a bűntudatot, ami a depressziós állapot további mélyüléséhez vezet. Így a szenvedés akár hónapokig tarthat, és sajnos fennáll a veszély, hogy tartós nyomot hagy az anya-gyerek kapcsolaton. 

Cselekedni kell!

Ha tehát a kezdeti napok hangulatváltozásai nem enyhülnek, és láthatóan nem segít a támogatás és biztatás, minél hamarabb segítséget kell kérni! Az átmeneti, gyorsan enyhülő baby blues-zal ellentétben (amely az anyák többségét érintheti) a valódi posztpartum depresszió jóval ritkább, mégis sok olyan szakember van, aki fel van készülve a kezelésére.

Mint általában a depresszió más formáinál, a valódi megoldás itt is a pszichoterápia lesz. Ennek segítségével lehet megküzdeni a feltoluló negatív érzelmekkel, hamis önértékeléssel („biztosan nem vagyok jó anya”) és ártó gondolatokkal. De a terápia támogatja az anyát abban is, hogy megtanulja és megerősítse magában azokat a képességeket, amik a testi és lelki megterheléshez való alkalmazkodáshoz, és az anyai szerep ellátásához szükségesek. Előfordul, hogy a hozzátartozókat is be kell vonni a munkába, ha a párt, vagy a teljes családot kell felkészíteni az új életfeladatok ellátására.

A depresszió terápiájában szerepet kaphat a gyógyszeres kezelés is. Bár sokan idegenkednek ettől, fontos tudni, hogy ha ennek az időtartama átmeneti, és együtt jár a pszichoterápiás beavatkozással, akkor segíti és gyorsítja a gyógyulást.

Addig is, amíg a segítség megérkezik, vagy kifejti a hatását, van egy nagyon fontos tanács a hozzátartozók számára: kezeljük a szülés utáni depressziót valódi betegségként! Lehetséges a gyógyulás, de ebben a „Szedd össze magad!”-típusú tanácsok inkább ártanak, mint segítenek. A depresszióval küzdők hamar megkapják, hogy csak fel kellene kelniük, csak el kellene kezdeniük tenni a dolgukat, és máris javulna a kedvük. Ez nincs így, a tünet (és annak abbahagyása) nem elhatározás kérdése. A gyógyulás időszakában csak a türelem és a támogatás segít.