A boldogsághoz ugyanis inkább az alkalmazkodás képességét kell elsajátítani, azt, hogy ne akarja megváltoztatni a megváltoztathatatlant.
A legtöbben törekszünk arra, hogy kontrollt gyakoroljunk az életünk felett, hogy képesek legyünk irányítani azt. De ez nem mindig jön össze. Van, hogy minden igyekezetünk ellenére kicsúszik a talaj a lábunk alól, hogy olyan dolgok történnek, amiket képtelenek vagyunk befolyásolni. Ez az érzés pedig kemény. Nemcsak azért, mert hirtelen rádöbbenünk az esendőségünkre, mert nyomaszt minket a bizonytalanság, de azért is, mert ezekkel a helyzetekkel is kezdenünk kell valamit, meg kell velük küzdenünk. Azok, akik képesek elfogadni a kontrollálhatatlan eseményeket, akik képesek rugalmasan alkalmazkodni a körülményekhez, kevésbé élik meg nyomasztónak ezt, kevésbé szenvednek az élet meglepő fordulataitól. Legalábbis ez derül ki a Social Psychological and Personality Science nevű lapban nemrég publikált kutatásból.
Az amerikai pszichológusok szerint kétféle kontroll létezik: az elsődleges kontroll alatt az élet, a sors irányítását értik, a másodlagos alatt pedig azt, ahogy alkalmazkodunk a megváltoztathatatlanhoz. „A másodlagos kontroll teszi lehetővé számunkra, hogy az élményeinket az életünk egy szélesebb perspektívájába illesszük" – állítja dr. Erik G. Helzer kutató. „Nem kellene, hogy az elsődleges kontroll legyen a fő eszközünk az életünk irányítására, hogy ez határozza meg az élettel való elégedettségünket. Fontos, hogy képesek legyünk úgy is uralni a körülményeket, hogy közben nem változtatjuk meg azokat.”
A kutatók vizsgálatukban 500 egyetemista kontrollképességeit és élettel való elégedettségét mérték fel, és arra jutottak, hogy a másodlagos kontroll képessége a pozitív, míg az elsődleges kontrollfunkciók domináns gyakorlása inkább a negatív érzelmekhez kötődik. Vagyis kiderült, hogy ha harcolunk a megváltoztathatatlan ellen, azzal rosszabbat teszünk magunknak, mintha csak elfogadnánk ezeket. „Nem kell az élet minden területét kontrollálnunk. Azt viszont irányítanunk kell, ahogy reagálunk, amilyen jelentést tulajdonítunk ezeknek a szituációknak" – vonta le a következtetést dr. Helzer.
Ez a kutatási eredmény összevág azzal, amit a pozitív pszichológiai kutatások már mondanak egy ideje: a boldog élethez szükség van a lelki rugalmasságra. Szerencsére ez a képesség tanulható és fejleszthető.
Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!
Kövessen minket a Facebookon is!
