Összegyűjtöttük a leggyakoribb statikai elváltozásokat és következményeiket, mert sokan tisztában sincsenek azzal, hogy segítségre szorulnak.
Már az iskolai szűrővizsgálatokon rengeteg veleszületett vagy szerzett gerinc- és ízületi panasszal találkoznak az orvosok. Nemcsak az ülő életmódot folytatók, de az állandóan az okostelefonjukon lógó fiatalok is egyre többször panaszkodnak nyaki és hátfájdalmakra. Nem kizárt, hogy ön is valamilyen – mérsékelt vagy súlyosabb – gerincproblémával küzd, amit szinte természetesnek vesz, ezért talán nem is keres arra megoldást. A Súlypont Ízületklinika segítségével összegyűjtöttük a leggyakoribb statikai elváltozásokat, hogy szembesüljön azok súlyosságával és következményeivel.
Púpos hát
A domború hát nemcsak esztétikai probléma, de előbb-utóbb fájdalom is társul mellé. A görnyedt testtartás miatt a mellkas állandó kilégzőállásba kerül, izmai zsugorodnak, a lapockát közelítő és lehúzó izmok gyengülnek, ráadásul a hasüreg is összenyomódik, ami tovább fokozza a légzésfunkció romlását – magyarázza Székely Réka gyógytornász, gyógytestnevelő tanár. Panaszokkal járó domború hát esetén egyébként veleszületett Scheuermann-betegségre (a csigolyák zárólemezének csontosodási zavara), Bechterew-kórra, sőt akár csontritkulásra is lehet gyanakodni, így a pontos diagnózis felállítása érdekében feltétlenül szakemberhez kell fordulni.
Az elváltozást speciális - medencekorrekcióból, izomerősítő -és nyújtó, illetve légzéstérfogat-növelő gyakorlatokból álló gyógytornával lehet orvosolni, de otthon egy gimnasztikai labdával vagy hengerszivaccsal, illetve munka közben is végezhetők olyan nyújtó gyakorlatok, amik erősítik a hát tartóizmait.
Előrebillenő medence, pucsító fenék
A helyes testtartás alapja a stabil medencetartás. Álló helyzetben az a normális, amikor a medence picit előredől a combfejeket összekötő tengelyen, míg ülő helyzetben ez az előrebillenés gyakorlatilag megszűnik. A test ilyenkor a medencecsontokról nem a combcsontokra, hanem az ülőgumókra terhelődik. A legtöbben viszont sajnos ekkor sem megfelelően terhelik a medencéjüket, mert nem az ülőgumóikon, hanem viccesen fogalmazva a gerincükön ülnek – mondja Székely Réka. A medence megfelelő dőlésszögét és stabilitását bizonyos izomcsoportok harmonikus együttműködése teszi lehetővé: előrebillenéskor a csípőhajlító izmok zsugorodnak, a csípőfeszítő izmok pedig gyengülnek és megnyúlnak. A medence hátrabillenésénél ennek fordítottja történik. Ha ennek az ellentétes izomműködésnek az egyensúlya felborul, akkor ízületstatikai gyógytornával, jógagyakorlatokkal és a gerincmerevítő izomcsoport edzésével lehet azt helyreállítani, hogy a medence stabil, a gerinc pedig jól terhelhető legyen. Sokat segíthet például a kitörés vagy az ún. hiperhajlítás gyakorlása.
Bokasüllyedés
A lúdtalp vagy bokasüllyedés a leggyakoribb statikai lábbetegség, amely a kulcsfontosságú izomcsoportok tónusának megváltozása miatt alakul ki. Amikor a szalagok megnyúlnak és a boltozatok lesüllyednek, akkor megszűnik a láb működéséhez szükséges lengéscsillapító funkció. Ez az állapot pedig táptalaja a többi láb- és gerincbetegség kialakulásának, amihez a mozgáshiány, illetve a nem megfelelő cipő viselése is hozzájárul.
“A fiatalok sajnos bagatellizálják a lúdtalpat, pedig a gyermekkori bokasüllyedés felnőttkorra is megmarad, a túlsúlyos gyermek a legtöbb esetben kövér felnőtt lesz, a gerincproblémák pedig felnőttkorban állandó hát-, illetve derékfájdalmat okozhatnak” - figyelmeztet Székely Réka. A bokasüllyedés látható jelei, hogy a belső bokák egymás felé borulnak, a vizes lábnyom telitalpas, hátulnézetből a sarkak befelé dőlnek, felnőttkori lúdtalp esetén ráadásul sarok-, vagy lábközépfájdalom, lábizomgörcs, fáradtság, térd-, csípő-, hát- vagy derékfájdalom is jelentkezik. “A lúdtalp kialakulására időben gondolni kell, ezért ne siettessük a csecsemők állását és járását, fordítsunk nagyobb gondot a kisgyermek lábbelijének kiválasztására és mindig a terepnek megfelelő cipőt viseljünk: kemény felületen ne járjunk cipő nélkül, füvön pedig ne használjunk cipőt” – javasolja a szakértő.
Így válasszon cipőt!
1.) A cipőben szabad mozgást kell biztosítani a lábujjaknak és figyelembe kell venni azok formáját is:
- "Görög láb" - a nagylábujj rövidebb a mellette levő ujjnál és a lábvég ívelt
- "Egyiptomi láb" - a nagylábujj a leghosszabb
- "Szögletes láb" - az első négy ujj egyforma hosszú
2.) A sarkat a cipőnek tartania kell.
3.) A túl szoros vagy túl bő cipő viselése nem egészséges.
4.) A cipősarok magassága fontos a talajfogás, a gördítés és az oldalirányú stabilitás szempontjából.
A felnőttkori lúdtalp általában a fiatalkori bokasüllyedés következménye, de okozhatja foglalkozással járó megterhelés, testsúlygyarapodás és terhesség is. Az egészséges láb statikájának megváltozása további problémákat, ízületi kopást, sőt lábfejdeformitásokat (bütyök, kalapácsujj) is okozhat.
A speciális lúdtalpkezelés lényege a lábat alkotó komplex szerkezet vonalbeállításának helyreállítása, azaz a súlyvonal és a súlypont rendezése. Csak a lúdtalpbetét, vagy csak a láb izmainak erősítése nem elegendő – figyelmeztet Székely Réka. Már napi 10-15 percen át végzett torna is jelentős változásokat hozhat. Gyerekeknek a lábbal történő labdagörgetés, labdadobálás, illetve apró tárgyak (ceruza, dió) felvétele a talajról a lábujjakkal játékos megoldás lehet a probléma kezelésére. Kisgyermekeknek szupinaciós cipő viselése javasolt, illetve fontos, hogy a cipőnek legyen sarka, ami tartja a lábat. A teljesen kemény lúdtalpbetétek passzív alátámasztást biztosítanak, amik a láb izomzatának további ellustulásához vezethetnek, ezért fontos, hogy felnőttek hordjanak aktív talpbetétet, amely rugalmas felületével biztosítja a láb talajhoz való alkalmazkodását - javasolja Székely Réka.
