Az idő pénz, főleg a munkaidő. A túlórázást azonban már nem mindenhol kompenzálják – derül ki a Profession.hu felméréséből, ami szerint a havi rendszerességgel túlórázók közel egynegyedének több mint 24 plusz munkaórája gyűlik össze havonta, és sokan nem is teszik szóvá a főnöküknek, hogy a túlórázásért egy „köszönöm” nem elég.
A 3310 fős, reprezentatív mintán készült friss kutatás szerint a megkérdezett munkavállalók nagy része havi vagy heti rendszerességgel többet dolgozik hivatalos munkaidejénél, de ezt még soha vagy csak egyszer-kétszer jelezte felettese felé. A legtöbbet (alkalmanként 3 óránál többet) túlórázók legnagyobb arányban a férfiak (34%), az 50-65 évesek (31%), az alapfokú végzettségűek (57%), a vidéken élők (32%), a részben vagy egészben külföldi cégnél dolgozók (50%) és a 100 főnél többet foglalkoztató vállalatok dolgozói (31%) körében találhatók. A felmérésből az is kiderül, hogy a felső- és középvezetők munkaideje gyakrabban húzódik el, mint az alkalmazottaké, de a kötetlen, rugalmas munkarendben dolgozók is többet túlóráznak részmunkaidős kollégáiknál.
Mártírok vagyunk?
Azoknak, akik viszonylag elégedettek a munkahelyükkel és szeretnének jó pontokat szerezni főnökeiknél, sokszor eszükbe sem jut nemet mondani és a hivatalos munkaidő lejárta után még órákig képesek tovább dolgozni - mindezt a magánéletük rovására. A kutatás szerint a rendszeresen túlórázók közel egynegyede több mint 24 plusz munkaórát halmoz fel egy hónap alatt.
A túlórázók fele többségében előre tudja, mikor kell tovább bent maradnia. A plusz munkaórák gyakoriságát a válaszadók azzal indokolták, hogy túl sok a munka és mindehhez kevés a munkaerő, valamint sok esetben mások helyett is dolgozni kell. Csak nagyon kevesen gondolják úgy, hogy a munkaadó elvárja a túlórát vagy a rossz időbeosztás, esetleg a munkamánia vezetne hosszabb munkanaphoz. A munkavállalók szerint megoldaná a helyzetet a munkaerő-felvétel, a magasabb jövedelem és a kevesebb munkamennyiség.
„A munkahelyemen napi ajánlatokkal dolgozom, így minden be van tervezve, a tervteljesítésnek pedig száz százalék felett kell lennie, ezért rengeteget túlórázom. Nagyon sokrétű a feladatköröm, hiszen lényegében mindent az asszisztensek csinálnak. Szerkesztői, logisztikai, pénzügyi, adminisztrációs feladatokat végzek egy teljesen kifejletlen és rendszertelen divízióban. Sok az új kolléga, akiket be kell tanítani és mivel a vezetőség nincs igazán tisztában a saját cége rendszerével, így ez a felelősség is rámhárul. Mindez maximális összeszedettséget és naponta legalább 12 óra munkát igényel. A cég azonban nem ismeri el a túlórát. Az álláspontjuk szerint nincs munkaidő, hanem csak elvégzendő munka, amit az én dolgom beosztani és határidőre elintézni. Ha pedig tovább kell dolgozni, az a saját érdekem, hiszen ezért kapom a fizetésem. A feletteseim állandóan a jutalékos rendszerre hivatkozva hangoztatják, hogy a magunk érdekében dolgozunk ennyit. Az alapfizetés szerintem nevetséges egy ilyen nagy vállalathoz képest. Az utóbbi időben sok kollégám megelégelte ezt a hozzáállást, így folyamatosak a felmondások” – mesélte a Díványnak egy piacvezető cég kereskedelmi asszisztense.
Ingyen munka
Bár a megkérdezettek 10 százaléka a többletkereseti lehetőség miatt túlórázik, a többségnek (44%) meg sem térítik a belefektetett időt és energiát. A válaszadók 35 százalékának mindig, további 14 százaléknak pedig többnyire kifizeti a munkavállaló a plusz munkát. A túlórapénz valószínűbb a (részben) külföldi tulajdonú cégek alkalmazottai, valamint a fizikai munkát végzők és a részmunkaidőben dolgozók körében.
„A külföldi és a magyar vállalatoknál vannak a legnagyobb arányban, akiknek mindig kifizetik (49% és 41%) a munkaidőt meghaladó munkavégzést. A közintézményben (államigazgatás, egészségügy vagy oktatás) dolgozó válaszadók esetében azonban ez az arány mindössze 15 százalék - nyilatkozta a Díványnak Gerhardt Erik, a Profession.hu piacelemzője. „Komoly gondot jelent, hogy a közszférában sokszor nincs lehetőség a túlóra elszámolására. Sokan irigylik a pedagógusokat a hosszú nyári szünet miatt, de természetesen rengeteg a munkaidőn kívüli teendő, amire ha fittyet hánynánk, akkor nem lennének az iskolákban ünnepségek, a gyerekek nem készülnének fel versenyekre, nyelvvizsgákra, így a sikerélmény ismeretlen fogalom lenne számukra. Nagyon hálás, ugyanakkor néha erőt próbáló feladat gyerekekkel foglalkozni, amit a havi jövedelmünk nem tükröz” - mondja egy budapesti általános iskola német tanára.
Forrás: www.munkajog.hu
Van, ahol csekkoló kártyákkal mérik a dolgozók ténylegesen bent töltött idejét, máshol rugalmas munkaidő van törzs- és peremidővel, vagyis a kötelező törzsidőt bent kell tölteni, a többit pedig maguknak osztják be a dolgozók, ezért ha egyik nap többet vállalnak, a másik nap hamarabb hazamehetnek, a túlórát pedig mindig kifizetik nekik. Emellett azonban rengeteg kis- és középvállalkozásban egyfajta modern rabszolgaság folyik, ahol az alkalmazottak négy órára vannak bejelentve és havonta 250 órát is ledolgoznak – 160 helyett - ugyanazért a bérért...
Csak ésszel fogadjunk szót!
“Azt, hogy ki mennyit tartózkodik a munkahelyén, egy jelenléti íven kell jelezni. Ha ezen nincs feltüntetve a rendkívüli munkavégzés, akkor annak megtörténtét a munkavállalónak kell bizonyítania. Ezért nagyon fontos, hogy ha valaki rendkívüli munkát végez, azt feltétlenül rögzítsék írásban is. Ha pedig a munkáltató nem akar fizetni, az alkalmazott kérje meg a felettesét, hogy legközelebb írásban rendelje el számára a rendkívüli munkát. Amennyiben a munkáltató ezt nem teszi meg, akkor nem vagyunk kötelesek teljesíteni az utasítást” - magyarázza Dr. Bodnár Lilla ügyvéd, munkajogi szakértő. “A jogellenesen eljáró munkáltató bírsággal sújtható és az elégedetlen munkavállaló elévülési időn (ez a munkajogban három év) belül beperelheti a munkáltatót azért, hogy a rendkívüli munkavégzés pótlékát fizesse ki neki. A munka- és pihenő időre vonatkozó szabályok megtartását a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatósága jogosult vizsgálni."
