Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Nem vagyunk meggyőzve, hogy a meditálás megtanulására legjobb megoldás egy 8 hetes online kurzus.
Meditálni nem könnyű. Az ember szeretné megtanulni, mert elhiszi, hogy jobbá lehetne tenni vele az életét, de valljuk be, nagyon is hamar bele lehet bukni a dologba. Így aztán az első és legfontosabb, ha valaki mégis nekifutna az ilyesminek, az az őszinte elszántság.
Úgy adódott, hogy lehetőségünk volt kipróbálni egy 8 hetes(!!), online(!!!) Vipassana meditációs tanfolyamot, és most egyáltalán nem viccelünk, mert már van ilyesmi is. Az első, amit el lehet mondani róla, hogy a gyerekcipőben jár még a műfaj, és azért ezzel kezdjük, mert maga a tanfolyamot tartó mester kért rá, hogy ne felejtsük ezt szem elől, amikor a cikkünket írjuk.
Így aztán nem is pocsékolnánk a karaktereket arra, hogy leírjuk Dhamma Sun meditációs mester környezetét, amiből amúgy se sokat láttunk, vagy a rendszert, ami bizony sokszor cserbenhagyott bennünket az egyre hosszabbá váló meditálások során. De arról már bizony meg kell emlékezzünk, mennyire tűnik hitelesnek egy fickó, aki egy webkamerába beszél nekünk arról, hogy valójában egy függöny előtt éljük az életünket, majd erre rengeteg eklatáns példát hoz fel, hogy végül az első órán eljusson szavakban odáig, hogy a légzésünk megfigyelésével és az érzekeinkkel kell dolgoznunk, és akkor majd megnyílnak a kapuk.
Nekem voltak kétségeim, és nemcsak azért, mert a DhammaSun név nekem borzasztóan erőltetettnek tűnik, hanem azért is, mert a tanító arcáról közelsem a határozottság és nyugalom, inkább a bizonytalanság és a tanácstalanság tükröződött, ami ugyan magyarázható azzal, hogy körülbelül a semmivel egyenértékű a visszacsatolás, amit a közönségétől kap, de ez sovány vigasz.
Hamar kiderült, hogy az órák menete nagyjából úgy fog kinézni, hogy a velünk szemben ülő meditációs mester egy kis ablakban beszél hosszasan a meditáció jótékony hatásairól, majd amikor befejezi azt, jön egy közös meditálás, ami kezdetben húsz percig tart, de a végén már közel egy órás lesz. Csakhogy ahhoz, hogy ez sikerüljön, mindennap kell ám gyakorolni, szóval a 8 hetes kurzus valóban nyolc teljes hétig tart. Ebben a pillanatban válik világossá számomra, hogy ezt biztosan nem fogom tudni végigcsinálni, pedig mégiscsak akkor lehet valaminek a hatásáról őszintén írni, ha végigküzdi az ember.
Pedig az elején még a lelkesedésem is megvolt. Az első három napon sikerült is húsz-húsz percet meditálnom, próbáltam ehhez a mester által javasolt technikát alkalmazni, azaz semmi mást nem csinálni, csak megfigyelni a légzésem és egyedül erre az egyetlen dologra koncentrálni. Na, itt omlott végképp össze az egész online ismerkedésem a vipassanával, mivel eddigi rövidke jógás pályáfutásom alatt minden szavaszanát a légzésem tudatos irányításával hajtottam végre, így aztán ha valami, akkor csak úgy lélegezni egyáltalán nem megy.
Körülbelül a harmadik órától ráadásul a meditálás előtt még magunkra vettük a Föld összes búját és bánatát is úgy, hogy ide-oda rohángaltattuk a csakráinkban sziklaszilárd tudatosságunkat egyfajta imaginációs gyakorlat segítségével, de ez az egész nekem inkább csak képmutatónak, mint őszintének tűnt, kiváltképp az a rész, amikor a számítógép előtt ülőknek kértünk erőt – itt komolyan felderengett Gyurcsok József szelleme és a "touch the screen"-életérzés.
Ettől függetlenül elképzelhető, hogy nem teljesen halva született ötlet online meditációt tartani, például olyanoknak, akik vidéken élnek, és eleve semmiféle esélyük nincsen hozzájutni ilyesmihez, vagy több órát utazni egy tanfolyamért. Ami minket illett, már azt is borzasztó nehéz volt elintézni, hogy egymás után nyolc kedd estét felszabadítsunk, nem is sikerült maradéktalanul. A másik nehezítés ilyen esetben a család elpaterolása a környékről, hiszen a nyakunkon őrjöngő gyerekkel nem éppen leányálom csak a légzésünket figyelni, hogy "le tudjuk bontani a virtuális börtönt, ami a világ eseményeire reagáltat minket".
Szóval, nekem idáig nem sikerült eljutnom, sőt, a harmadik héten már nem is nagyon akartam. Ráadásul a világ telis-tele ötperces meditációs gyakorlatokkal, valamint meditációs gyakorlatokat tartalmazó irodalommal is, nem vagyok biztos benne, hogy ezeknél sokkal többet nyújthat az online meditálás. Mert hiába mondja el DhammaSun, hogy a meditálás elsajátításához kell a szakértő segítség, attól még, hogy az ötven perc alatt huszonötször elismétli valaki a gépem képernyőjén, hogy "koncentrálás, koncentrálás, koncentrálás!", még korántsem biztos, hogy sikerül is az a koncentrálás. Ahhoz ugyanis, hogy valóban tudja, elkalandoztam-e, látnia is kéne, de csak én látom őt. Emellett túl sok a felolvasás az elméleti résznél, amivel lehet kell foglalkozni, de az ötödik hétre már elégé untam, hogy "a meditáció tudatos utazás a testtől az elméhez, elmétől tudatunkhoz", satöbbi és, hogy az elmeműködésünket kell megszüntetni. De szingli, folyamatosan unatkozó barátnőnek lehet ez is egy karácsonyi ajándék.
