Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mármint az információk feldolgozásában. Vagy a memóriában? Lehetséges déja vu elméletek következnek.
Hirtelen jön, gyors, intenzív érzés, valahonnan mélyről, a gyomorból érkezik és szinte lebénít. Mintha villám csapna belénk, ott a felismerés, hogy ez már megtörtént, ezt a pillanatot már átéltük, már láttuk, hallottuk, éreztük valahol. Pontosan ugyanígy. Aztán ahogy érkezik, úgy el is múlik, de a nyoma még percekig bennünk marad. Ez a déja vu, és nagy valószínűséggel ön is találkozott már vele. De mi ez? Honnan jön? És egyáltalán, van erre bármilyen tudományos magyarázat?
Mielőtt beleélné magát, hogy egyértelmű választ kap a kérdésekre, rögtön ki is kell ábrándítsuk: a déja vu-nek a mai napig nincs egységesen elfogadott, hiteles magyarázata. Azért ötletek vannak: ezeket szedtük össze.
A miért nincs magyarázat magyarázata
Annak ellenére, hogy az emberek többsége (egyes források szerint 60-70, mások szerint 90 százaléka) tapasztalt már élete során déja vu-t, a jelenség tudományos igénnyel elég nehezen vizsgálható. Az ugyanis, hogy mikor bukkan fel, szinte befolyásolhatatlan, ráadásul pillanatok alatt el is múlik, az pedig, hogy ki- hogyan éli meg, teljesen szubjektív. Van, aki szerint az előző életünk köszön vissza a déja vu érzésben, mások hisznek abban, hogy álmaikban előre látták a jövőt, megint mások valami tőlünk nagyobb (istenek, az univerzum) üzeneteként foghatják fel. A racionálisabbja persze nem tulajdonít különösebb jelentőséget a déja vu érzésnek, de az élmény intenzitását ők sem tagadják. Minket itt az Egoban, azért inkább a kézzelfoghatóbb magyarázatok izgatnak, a misztikus vonalat az ön hitére bízzuk. Meg persze a parapszichológusokra.
A memóriánk, az szórakozik
Az emlékezetünk működése összetett és bonyolult, és (ahogy a legtöbben tapasztaltuk már) nem is működik tökéletesen. Elképesztő mennyiségű inger, információ érkezik a környezetünkből, számtalan történést, életeseményt, adatot kell eltárolnunk. Ezek pedig gyakran ködösek, töredékesek, nehezen előtúrhatóak az agyunkból. A déja vu egyik népszerű magyarázata szerint pedig éppen az emlékezetünk tökéletlensége áll a jelenség hátterében. Belecsöppenünk egy helyzetbe, aminek bizonyos jellemzői: egy-egy hangfoszlány, egy-egy különleges forma vagy térbeli elrendezés hasonlít egy másik, korábban valóban átélt élményünkre, csak éppen fogalmunk sincs, mire. Nincs meg az egész emlék, csak egy benyomás, egy nem tudatosult érzés sejlik fel bennünk, ami összekapcsolódik a jelennel. Ebből pedig, az ismerősség és az újdonság keveredéséből, megszületik a déja vu élmény.
Egy izgalmas vizsgálatban például, ahol egy különlegesen megtervezett 3D-s virtuális térrel próbáltak déja vu élményeket kiváltani kísérleti körülmények között, azt találták, hogy hiába volt teljesen más a közeg, amibe az emberek belecsöppentek, ha a térbeli elrendezés sokban hasonlított egy korábbi helyszínre, nagyobb valószínűséggel számoltak be déja vu élményről. Az persze nem derült ki, hogy az a laborban átélt érzés tényleg olyan intenzív és elemi volt-e, ahogy a hétköznapi életben vág fejbe minket a déja vu.
Egy másik elképzelés szerint nem az információk, emlékek előhívásánál, hanem azok feldolgozásánál áll be némi zavar a rendszerben. Ahhoz ugyanis, hogy a körülöttünk lévő világ tudatosuljon, hogy meglegyen a látvány, meglegyenek a hangok, az ízek, a szagok, felismerjük azt, aki beszél hozzán és értsük a szavakat - vagyis a jelen pillanat egyszerű megéléséhez - számos különböző ideg és agyterület összehangolt munkájára van szükség. Hát, ez sem megy mindig simán. Ha időben történik egy kis csúszás, például a környezetünkből származó információk nem egyszerre kerülnek be a rendszerbe, akkor az agy hajlamos lehet két külön benyomást, két külön emléknyomot gyártani, melyek ráadásul nem tudatosulnak külön-külön, viszont átkozottul hasonlítanak egymásra.
Ezt az elméletet egyébként alátámasztja az a felfedezés, hogy a középső halántéklebeny ingerélése, azon belül is a személyes élmények és a környezetből származó információk feldolgozásáért is felelős terület, valamint a tipikusan az emlékezettel összekapcsolható agyterület ingerlése képes déja vu élményt kiváltani. Tehát, ha nagyobb az inger intenzitás ebben a régióban, ha több dolog történik benne egyszerre, valószínűbb a déja vu érzés felbukkanása is. Egyébként, olyan vizsgálat is akad, mely szerint azok, akik aránylag sok déja vu élményről számolnak be, az átlagnál kisebb a középső halántéklebennyel bírnak. Tehát bármi lesz is a déja vu végső magyarázata, az tuti, hogy a halántéklebenynek köze van hozzá. Addig is kellemes déja vu élményeket kívánunk.
