A népszerű elméletet most bizonyítékokkal is megcáfolták a pszichológusok.
Az, hogy valaki profi lesz-e egy adott dologban, nem a tehetségen, hanem a befektetett munkán múlik.10 ezer órányi gyakorlással bármilyen területen kiemelkedő teljesítményt érhetünk el. Nagyjából ez a lényege annak az elképzelésnek, ami leginkább Malcolm Gladwell Kivételesek című könyve alapján vált népszerűvé az elmúlt években. De vajon igaz is?
Bárcsak az lenne. Mert szimpatikusnak szimpatikus, hiszen arról szól, hogy a rosszabb vagy nem kiemelkedő adottságok kitartással és kemény munkával kompenzálhatóak. Az egész olyan, mint egy népmese: a legkisebb fiú kitartásával elnyeri méltó jutalmát. Hihetetlen kitartásával. A 10 ezer óra ugyanis tényleg kőkemény meló – bárminek a nagyjából tíz évig tartó gyakorlását jelenti.
Az elméletet persze rengetegen kritizálták, de most elkészült az eddigi legátfogóbb tanulmány a témában. A Princeton Egyetem kutatói 88 olyan kutatást tekintettek át, melyek a gyakorlás és a teljesítmény kapcsolatával foglalkoztak. A kutatásokban közös volt, hogy a résztvevőknek valami új dolgot kellett elsajátítaniuk, miközben a kutatók mérték, hogy mennyi időt töltenek gyakorlással és azt is, hogyan fejlődnek az adott területen. Az eredmény elsőre nem különösebben meglepő: a gyakorlás fontos. Viszont korántsem annyira, mint ahogyan az a 10 ezer órás szabályból következne.
Az egyéni teljesítményt a különböző játékok esetében 25, a sportban 18, az edukációban 4, míg egy adott szakmában 1 százalékban magyarázta a gyakorlás. Ez pedig messze elmarad attól az elvárástól, hogy 10 ezer óra után az ember profi legyen egy-egy területen. Hiába tehát a kemény munka, nemcsak ezen múlik a sikerünk. Nem mindegy az sem, hogy milyen korban kezdünk el egy adott tevékenységet, hogy milyen intelligenciával, személyiséggel bírunk és milyen a rövid távú memóriánk kapacitása. Ez van, igazságtalan egy világ ez.
