Ne forgassa a szemét, az illető génjei tehetnek a felfokozott empátiáról. Ráadásul minden ötödik ember ilyen.
Ismer olyat, akinek összeszorul a szíve egy kölyökcica láttán? Aki gyakran hatódik meg cuki fényképeken? Aki rendszeresen elsírja magát a szomorú filmjeleneteken? Nyilván igen, ugyanis a népesség 20 százalékának a génjeiben van a felfokozott empátia.
A Stony Brook Egyetem pszichológusai, Arthur és Elaine Aron ezeket ezeket az embereket „különösen érzékeny személyeknek” nevezték el, és elméletük szerint ez a különös érzékenység már a génekben kódolt, így általános jellemző, ami nemcsak a viselkedésben, a pszichében, de az agy eltérő működésében is megnyilvánul. A szerzőpáros és kollégáik ez utóbbi jelenségre kerestek bizonyítékokat, a tanulmány eredményeit pedig a Science Daily osztotta meg velünk.
A vizsgálatban házaspárok agyát pásztázták funkcionális MRI segítségével, és arra voltak kíváncsiak, hogyan reagálnak az emberek az érzelemteli képekre, pontosabban vidám és szomorú, idegenekről vagy épp a házastársról készült fényképekre. A különösen érzékeny személyek esetében pedig azt találták, hogy ebben a helyzetben nagyobb a zsizsgés a tudatosságért és az érzelmekért felelős agyterületeken, köztük a tükörneuronoknál is. Tudja, ezek azok az agysejtek, amik akkor is beindulnak, ha éppen focit nézünk és ezeknek köszönhetjük azt, hogy olyan lelkesen bele tudjuk élni magunkat a meccsekbe. Ezek biztosítják számunkra az empátia képességét.
Az eredmények tehát megmagyarázzák, hogy miért képesek egyesek alaposabban feldolgozni a környezetükből származó információkat, hogy miért veszik jobban észrevenni a finom részleteket, és azt is, miért reagálnak erőteljesebben mind a pozitív, mind a negatív ingerekre. Ha tehát legközelebb valaki fennhangon zokogni kezd ön mellett a moziban, ne a balszerencsére fogja, hogy épp egy nyámnyila hülye mellé kapott jegyet. Tudja, minden ötödik ember ilyen.
