Ne igyon vizet, ne aludjon, és szippantson mélyeket az oxigéndús levegőből, így garantált a fogyás. Ezt gondolták legalábbis régen.
A túlsúly elleni küzdelem nem újdonság, a nők már az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején is megpróbáltak megszabadulni a pluszkilóktól. Persze rengeteg könyv és egyéb mű készült a fogyáshoz adott tanácsokból, némelyikkel sikerülhetett is a fogyás, némelyikkel nem; némelyik megmosolyogtató félreértésnek tűnik, mások viszont komolyan életveszélyes dogmák, melyeket szerencsére azóta cáfolt a tudomány. A legérdekesebbek közü szemezgetett a Week, részletek a hajtás után!
Ön kövér?
Nem elhanyagolható kérdés, és természetesen a régi korok embere (asszonya) is égett a vágytól, hogy ezt megtudhassa. Az 1918-ban megjelent Physical Beauty, How to Keep it című könyv szerzője, Annette Kellerman több módszert is leírt könyvében. Először is vetkőzzünk le, és álljunk a tükör elé, majd hajoljunk le többször, és nézzük meg, mennyire gyűrődik a bőrünk, vannak-e hurkáink. Ezután feküdjünk le, és kezünkkel fogjuk meg a lötyögő bőrt. Ha kövérek vagyunk, akkor bizony jó nagy hurkák fedik az izmokat. Hozzáteszi, a túlsúlyos nőknek gyakran, ha nem is mindig, de lóg a mellük, széles a csípőjük, és a térdük-bokájuk sem kecses, hanem dagadt.
Az 1901-es Beauty's Aids: Or, How to Be Beautiful szerzője a következőképpen vélekedik erről: „A nagyon sovány nő nem szép, de figyelemre méltó módon elegáns és kecses lehet. De mit mondjunk egy idős asszonyról, aki olyan kövér, hogy már nincs is emberi, nemhogy női formája? Folyamatosan zihál, izzad, a legkisebb mozgástól kivörösödik, röviden szólva közönséges, nevetséges és állatias.” Kemény szavak ezek! Helen Follett Jameson, az 1899-es The Woman Beautiful írója sem kíméli a túlsúlyos nőket. „Felveszi a szűk ruháit, addig húzza a fűző zsinórjait, amíg azok majd el nem szakadnak. Ám ennek ellenére sem tűnnek sem kecsesnek, sem szépnek, mivel a háj – akárcsak a titkok – előbuggyannak.”
A szundikálástól hülye és kövér lesz!
Ha napközben szunyókál, sőt, ha éjszaka nyolc órát alszik, elhízik – vélték a szakértők több mint 100 évvel ezelőtt. „A szundikálás azok számára, akik már így is luxusban élnek és túl sokat pihennek, testileg és lelkileg is végzetes lehet. A túl sok alvástól buta, lassú és igen, kövér is lesz” – írja Annette Kellerman. Helen Follett Jameson ennél is szigorúbb: szerinte hét óránál többet semmiképpen nem szabad aludni, a szieszta pedig kifejezetten tilos. Ez a szemlélet azonban már igencsak idejét múlta, mostanság nem győzik eléggé hangsúlyozni a kellő mennyiségű alvás fontosságát (ami az egészségügyi előnyök mellett épphogy karcsúbbá is tesz), sőt, még a szieszta is létjogosultságot nyert. Legalábbis elméletben.
Az 1892-es Beauty, Its Attainment and Preservation című műben az olvasható, hogyha valaki nem tud ellenállni a hizlaló finomságoknak, akkor a pihe-puha ágyat ki kell cserélni egy keményebbre, és nem szabad naponta 2-3 óránál többet aludni. A Beauty's Aids: Or, How to Be Beautiful szerzője is osztja ezt a nézetet, hozzáteszi, mindenféle lusta szokással szakítani kell. „A lehető legkevesebb időt töltsük ágyban, és csak alvás céljából feküdjünk bele. Emellett edzeni is szükséges, minél többet, akár durva módon is” – szól a bölcs tanács.
A víz ellenség!
Míg mostanában minden fogyókúrás receptben hangsúlyozzák, mennyire fontos a sikerhez (és persze az egészséghez) a bőséges folyadékfogyasztás, régen úgy gondolták, hogy a víz is hizlal. Thomas King Chambers 1852-ben például arról értekezett, hogy kifejezetten káros, ha az emésztőnedvek és a víz keveredik, ellenben ha a nedvek teljes erővel fejthetik ki a hatásukat, akkor talán fogyhatunk is. Corpulence: Or, Excess of Fat During Pregnancy című művében ki is fejtette, hogy a terhes nőknek nem szabad vizet inniuk, ahogyan azoknak sem, akik kicsit testesebbek.
Chambers ráadásul sajnos nem is volt egyedül ezzel az életveszélyes nézettel: „Ne igyon túl sok vizet! Adjon hozzá egy kis citromlevet, ettől kevésbé lesz hizlaló' – írja a The Woman Beautiful. „A legfontosabb, hogy minél kevesebbet igyunk, és csak fehér vagy vörösbort, lehetőleg burgundit, esetleg teát vagy kávét egy kis alkohollal” – tanácsolja a Beauty's Aids; Or, How to Be Beautiful.
És ez nem minden. „Amerikában évről-évre nő a dagadt emberek száma, és óriási kínokat kell kiállniuk ezeknek az embereknek, akik általában nagyon jó természetűek. Valójában a kellemetlenségek nagy része kiküszöbölhető lenne, ha nem innának olyan elképzelhetetlenül sok jeges vizet, ha megértenék, hogy a szomjúságot nem azzal csillapíthatjuk, hogy pohárszámra döntjük magunkba a vizet” – állítja a Beauty, Its Attainment and Preservation különösen okos írója.
Lélegezzen mélyeket!
Azért szeretjük a jó időt, mert rengeteg olyan mozgásforma van, amit igazán a szabadban jó űzni. Persze, ha sportolunk, közben lihegünk is, de úgy tűnik, régen valamit félreérthettek, amikor úgy gondolták, hogy ez az, ami fogyaszt. A tétel: ha jó mélyen szippantunk a friss levegőből, a benne lévő oxigéntől majd beindul a zsírégetés. És a zseniális „Észrevették, hogyan lángol fel a tűz, ha hideg fuvallat éri? Ez történik akkor is, ha egy nő, akinek túlsúlya van, sétál egyet” - olvasható az 1914-es My Secrets of Beauty című műben, de hasonlóan vélekedik a The Woman Beautiful szerzője is is. Ma már sajnos tudjuk: természetesen nagyon jó, ha a szabadban vagyunk, de önmagában a légzés kevés ahhoz, hogy fogyjunk, mozogni is kell mellé.
Csináljon úgy, mint a delfinek, csak gyorsabban!
A My Secrets of Beauty szerint a négy fal között is tehetünk azért, hogy kevésbé legyünk kövérek. Először is nyújtózkodjunk egy keveset a nyitott ablak előtt, majd guruljunk oda és vissza a padlón. De ne olyan lassan ám, mint egy delfin teszi a vízben, mert hát láthatjuk, hogy a delfin nem egy karcsú állat. Inkább olyan gyorsan henteregjünk, mint a kölyökkutyák, akik tele vannak élettel. Ja, legalább 80 ismétlésre van szükség! A The Woman Beautiful szintén ajánl egy módszert a lustáknak, ez pedig a masszázs, de nem akármilyen, hanem olyan, amitől úgy ég zsír, mintha a friss levegőn sétálgatnánk.
Még egy kis motiváció!
Még mindig nem kapott kedvet ahhoz, hogy ledolgozza a felesleges kilókat? Akkor jöjjön egy részlet Nathaniel Edward Yorke-Davie 1889-es művéből, ami a Foods for the Fat: A Treatise on Corpulency and a Dietary for Its Cure címet kapta. „A kövérségen kívül más gonoszság is fakad abból, ha túl sokat eszünk, nem megfelelően étkezünk” – írja. Ezek közül megemlíti többek közt a rendetlen emésztést, lepedékes nyelvet, túlterhelt gyomrot és májat, a lassú felfogást, a rémálmokat és a depressziót.
