Cukrászdát nyitott a hagyományából élő étterem, és Zoo-menüt is ad az Állatkert látogatóinak. Kipróbáltuk.
A Gundel étterem nevét többnyire mindenki ismeri, és azt is tudni lehet róla, hogy ez az a hely, ahová azokat az ismerősöket, üzleti partnereket kell vinni, akik ragaszkodnak a régi értékekhez, az aranyszegélyes tányérhoz, a tökéletes kiszolgáláshoz és a nagypolgári miliőhöz. Ennek eddig csak anyagi akadályai lehettek, de most már kétezer forint sem kell, hogy a Gundelben ebédeljünk. Az úri kiszolgálás jár ennyiért, az aranyozott szélű tányér már nem. Az érzés viszont megfizethetetlen.
Az étterem ugyanis gondolt egyet, és brilliáns elmével kitalálták, hogy nyitnának egy cukrászdát az Állatkert főkapuja mellett. A gondolat nem rossz, sőt, hiszen ahol gyerek van, ott biztosan el lehet kezdeni nyávogni a fagyi után. A Szamos ezt már korábban felismerte, ezért is nyitotta meg még évekkel ezelőtt a Pálmaház mellett a cukrászdáját. Ezt azóta a Gundel üzemelteti, mindenki örömére,
A koncepció szerint a cukrászdában háromféle vonalat követnek, a házias ízeket képviselik a piték, és azok a sütik, amiket a nagyik szoktak sütni. A tradicionális szekció a magyar süteményeket (Rigó Jancsi, Rákóczi túrós) takarja, és végül ott van az új vonal, a habos-babos, izgalmas ízekkel operáló világ.
A cukrászda semmivel sem több vagy kevesebb, mint az összes többi vendéglátó egység, de a Gundel rájöhetett, hogy már nem fog megélni a nevéből, és különben is, ha ott a konyha, akkor érdemes lenne etetni is az állatkert után megéhezőket, ezért bevezette a ZOO-menüt. A frappánsan 1910 forintba kerülő (ekkor nyitott meg Gundel név alatt az étterem), három fogásos menü azoknak jár, akik bent vannak az állatkertben. A menü mellé ingyen szódát is adnak, a végén pedig, utolsó fogásként a ház süteményeiből lehet választani. Mindez egész tisztességes is lenne, ha bárki is gondolt volna a finnyás gyerekekre és a vegetáriánusokra. Ők ugyanis eléggé el vannak hanyagolva, még akkor is, ha az ételek minősége megegyezik a "nagy" Gundelben tálaltakkal.
Hogy belelássunk az úri világba, érkezett vaj és egy kis magos kornspitz jellegű finomság, amit ugye minden jobb étteremben adnak, és amivel, ha nem figyel oda az ember, teleeszi magát, mielőtt a levesig eljutna.
A hideg körteleves tényleg frissítő volt a harminc fokban, meglehetősen sűrű, citromos és nem túl édes. Ehhez képest a sült oldalas nem egy kánikulára szóló étel, a hús puha és zsíros (igen, tudom, ez a dolga), és rettenetesen hiányzott mellőle a savanyúság, főleg a szintén tömős burgonyával kombinálva.
A sütiktől nem voltunk elájulva, a nagyi vonal meggyes pitéje nekem száraznak tűnt – talán nem véletlenül ajánlgattak hozzá lekvárt vagy öntetet –, a Gundel torta meg pont olyan volt mint egy szimpla csokitorta kevés krémmel és sok tésztával. A fehércsokis habos sütemény azonban mindenért kárpótolt, azonnal megbocsátottam mindent a chéfnek.
A kiszolgálás egészen addig csodálatos volt, míg újságíróként voltunk jelen, de a délután végeztével tettem még egy kört a cukrászdában, hogy vegyek egy szendvicset (sajnos nincs), így a már nem csillogó szemű, nem körülugrálós felszolgálótól vettem egy kis pogácsát, éhenhalás esetére.
A sütemények ára egyébként attól függ, hol fogyasztjuk el, és ez nem is lenne újdonságértékű, annál inkább az árkülönbözet: míg elvitelre 450 forintért vásárolhatunk egy Royal szeletet, ugyanezért helyben fogyasztással már 760-at kell leperkálni. Persze ezt is ki fogják próbálni a népek, mert Gundel-érzést vesznek. Egyszer.
