Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha egész nap gép előtt ülsz, sokkal nagyobb az esélyed arra, hogy pufók legyél pár éven belül, mint bárkinek. Vannak olyan foglalkozások, amelyek arra predesztinálják az embert, hogy elhízzon, mert egyszerűen nem olyanok a munkakörülmények, amelyek kedveznének az egészséges életmódnak, táplálkozásnak. Természetesen vannak olyan melók is, amelyek mellett művészet elhízni. Íme a csodás lista, amelyből az is kiderül, a férfiak jobban el vannak hízva, mint a nők.
Az informatikusok a nemzetközi sztereotípia szerint kövérek, borostásak, szemüvegesek, zsíros a hajuk, lóg rajtuk a ruha, és mindig pizzát rendelnek. Arra vonatkozólag nincs statisztika, hogy ez mennyire igaz, de ha már bekerült a köztudatba, lehet benne valami. Kövér és kövér ember között is van különbség: a kórosan kövér munkatársak nem nyújtanak szép látványt, ahogy vonszolják magukat a folyosón, de a teltkarcsú portás néni örökké vidám és mindenki szereti.
A zsírfasizmus sem ritka a melóhelyeken, Amerikában például már számos per látott napvilágot, melyekben a diszkriminált elhízottak marasztalták el a munkáltatókat. A perek alapja többnyire az állásinterjúkon történő azonnali, és indoklás nélküli visszautasítás volt. Ugyanis nem számít, mennyire jól képzett egy kövérebb ember, az álláskeresés számukra tízszer nehezebb. Tehát, a hátrányosan megkülönböztetett, molettebb munkatársak az asztalra csaptak és sorban nyerték a pereket.
Nagy test, nagy élvezet
De vissza az informatikusokra: ez a sztereotípia általában igaz, és valóban ők majszolják a legtöbbet - ezt állítja a Business Journal. A dologhoz hozzájárul az is, hogy a férfiak sokkal könnyebben elhíznak, mint a nők. Ennek egyik oka, hogy a férfiak nem kényesek annyira a súlyukra, így hajlamosak elhagyni magukat, és büszkén éltetni azt a képet, hogy „nagy test, nagy élvezet”. Az elhízás tekintetében az állandó ülőmunkát végzők a legveszélyeztetettebbek - írja a lap. A számítógépen dolgozók táplálkozása nem minden esetben követ egy tudatosan összeállított étrendet: gyakori a sorozatos sült krumpli-rántott hús kombó és társai, pedig nem árt odafigyelni erre, ha még be szeretnénk férni a liftbe.
Hizlaló foglalkozások
1. Rendszergazdák: Ők általában az irodaház legalsó szintjén vannak a posta és a könyvelés között, viszont nagyon közel az ebédlőhöz. Csak akkor mozognak, ha megérkeznek, vagy távoznak, esetleg a vécére kell kimenniük, netán a nassolnivalóért. Ha elromlik a nyomtatód, és segítséget kérsz, e-mailben elküldik: kapcsold egyszer ki és be.
2. Szakács, cukrász, pék: a vendéglátó ipar ezen szegmensei a második helyen állnak a hízókúrás listán, hiszen az állandó kóstolást nem tudják kikerülni.
3. Felsővezető, igazgató, hajóskapitány: Stresszes munka, nagy felelősséggel. Ha az egyik problémát megoldotta, jön a másik. Az őket ért stresszt zabálással lehet kompenzálni, mert munkájuk nem rohangálós. Erre vannak a titkárnők / matrózok.
4. Busz, metró, trolivezető: Zárt térben végzett mozgásszegény munka, még az input is időhöz kötött, nemhogy az output. Ők rendszerint este esnek neki a hűtőnek, de akkor nagyon.
5. Élelmiszeripari dolgozó: Ha ott a csoki, a nápolyi vagy a négercsók a futószalagon, hamar rákap az ember – a dolog előnye, hogy hamar rá lehet unni. Kedvező terep ez a jojódiéta számára.
6. Ügyintéző, üzletkötő, bróker, menedzser: A projekteknek határideje van, enni nincs idő, csak otthon. Az esti vacsoracsaták persze látványosan lerakódnak.
A zsír szitokszó
Különbséget kell tenni az egészségtelenül kövér, és a természetesen túlsúlyos emberek között. Az előbbi kategóriába tartozó egyén nem betegség miatt, hanem túlevés következtében nyerte el súlyát, fütyül az egészségre, az evést a boldogság kizárólagos forrásának tartja, és az első infarktusig semmit sem fog változtatni ezen. Az ő foglalkoztatása sokkal nehezebb, ezért nem is kapkodnak érte a munkaerőpiacon. A természetesen túlsúlyos emberek azonban képesek irányítani súlyukat és hosszabb-rövidebb időre le is fogynak. Számukra a zsír szitokszó, és nem is tekintenek magukra túlsúlyosként. Ez az egészséges hozzáállás.
Nem fogy a magyar
A magyar alkalmazottak több mint fele túlsúlyos, melyet a mozgásszegény életmód és a helytelen táplálkozás eredményez, állapítja meg a Budai Egészségközpont nem reprezentatív felmérése.A vizsgált személyek 53,9 százaléknál diagnosztizáltak elhízást vagy túlsúlyos állapotot, és 26,3 százalékánál vérzsír rendellenességet, melyet a tapasztalatok szerint legtöbb esetben a helytelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód eredményez. A vizsgált páciensek 11,1 százalékánál mértek magas vérnyomást, 9,1 százalékuk szenved magas vérnyomás betegségben (hypertonia) mely a stresszes életmóddal és a feszített munkatempóval hozható összefüggésbe.
Egy munkahely akkor is hizlaló környezetet biztosíthat, ha túl feszített a tempó, sok a stressz, rövidek a határidők, nagy a nyomás, nem kell előkóstolónak elszegődni hozzá. Ilyenkor előfordulhat, hogy valaki evéssel vezeti le a feszültséget: süteménnyel, csokoládéval, újabb és újabb cukros-tejszínhabos cappuccinókkal kompenzálja az őt ért sérelmeket - vagy éppen ezekkel kívánja csökkenteni a munka monotonitását. Az evés így hamar válik az egyetlen örömforrássá, vagy olyan pszichológiai ugródeszkává, ami kizökkenthet a mókuskerékből.
Ennek a másik véglete az, amikor a nagy hajtás során nem jut idő enni - illetve jutna, de nem hagyja ott senki az íróasztalt, még az ebédszünet idejére sem, mert fél, hogy lemarad a munkában. Egyébként ez már a workaholic része. Ennek következményeként az egész napos nem evést egy kiadós otthoni falásrohammal hozza helyre az ember. Hosszú távon ez annyit fog eredményezni, hogy az anyagcsere felborul, a szervezet pedig a hosszas éhezések miatt inkább elraktározza az esti vacsoradömpinget, a túlélés érdekében.
Az álomsúly megtartása akarat kérdése
”Azokon a munkahelyeken, ahol nagy létszámú a kollektíva, és nagy az összetartás, gyakoriak a közös névnapozások, születésnapi eszegetések, itt egy kis torta, ott egy kis süti, amit persze senki nem mer visszautasítani, mert muszáj megkóstolni” - mondja Schmidt Judit, dietetikus. "Kézenfekvő lenne, hogy azok a munkahelyek hizlalnak (vagyis növelik a túlsúly, elhízás kockázatát, ha nem megfelelő életmóddal és a sportolás hiányával párosulnak), ahol főként ételekkel dolgoznak, például a szakácsok (akik rendre kóstolgatnak), a cukrászok, felszolgálók, vendéglátósok, élelmiszerbolti eladók, pékek, és a sor hosszan folytatódhatna. Ez a fajta munkakör is csak akkor lehet súlyos, ha az illető nem képes mértéket tartani, és akkor is eszik, ha nem éhes, csak a szeme kívánja.”
Fogyasztó foglalkozás
1. Rendőr, tűzoltó, rohammentős: Állandó készenlétben kell lenni, de van, amikor nagy szünetek állnak be. Ilyenkor lehet kiugorni egy gyrosért a sarokra. Amit megenni csak félig tud, mert már visít a csengő.
2. Vagyonőr, szállító- és rakodómunkás, bolti eladó, szállodai munkás, recepciós: Viszonylag sokat mozognak, sokat állnak, miközben rengeteg kalóriát égetnek el.
3. Boncmester: Azt, hogy melyik hűtőből veszik elő a tízóraijukat, hagyjuk, az viszont fix, hogy az étvágyuk nem lehet farkaséhoz hasonlatos.
4. Szemétszállító: Nagyjából ugyanaz vonatkozik rájuk, mint a fentebb említett hullasztó munkásokra, csak tetemek nélkül. A napi szinten zajló állami hulladékgondozás garantáltan elveszi az étvágyat, ha felbukkan egyáltalán.
Tuti önregulázás: amikor még az étvágyad is elmegy
Szakértőnk elmesélte, hogy nem csak a cukrászoknál és szakácsoknál lehet gond a mérleggel. Az is problémás lehet, ha a munkánk túlságosan ülő jellegű (a legtöbb irodai-és számítógépen végzett munka ilyen, vagy gondoljunk a diszpécserekre, busz-és villamosvezetőkre). Az is gond, ha olyan szűk helyen végzi valaki a munkáját, ahol nem tud rendszeres időközönként felállni, mozogni. A legkomolyabb gond viszont egy olyan munkakörnyezet, ahol még az étvágya is elmegy az illetőnek, és hiába lenne éhes, nem bír ott enni.
”Egyszer találkoztam egy egészségnap kapcsán egy csatornatisztító munkással, akinek volt némi pocakja” - folytatja Schmidt Judit. „Kiderült, hogy egy nap közel 40 km-t is leteker bicajjal, ez mégsem látszott az alakján. Mikor elmondta, hol dolgozik, már kezdett leesni a tantusz. A bűzös, piszkos munkája miatt egész nap nem bír enni, mert semmi nem menne le a torkán, így csak egyszer eszik egy nap, este. Így nála a fogyás vélhetően csak egy munkahelyváltást követően lett volna kivitelezhető.
Egy fontos dolog: ne a munkahelyt okoljuk elsőre, ha híztunk, mert a főnök, a beosztott, a kolléga nem eszik helyettünk. Nekünk kell nemet mondani a kínálásnak, ha már ebédeltünk, mi döntünk arról, hogy mennyit és mit választunk például egy üzleti vacsorán, sajtótájékoztatón, megesszük-e a teljes adagot, ha kóstolni kell a konyhán, otthon főzünk-e vagy minden nap a közeli gyorséttermi menüt habzsoljuk be, öt perc alatt.”
A kilók érdekében fogjunk össze
A kifogásokból sosincs elég, például: „nincs más, ezt kell ennem; a menzán csak magyaros menü van; megöl az unalom, ennem kell; éhen halok, adjatok csokit...” Már előző nap fejben készüljünk rá a másnapi menüre, vagy főzzünk, vagy készítsünk legalább pár szendvicset,
dobjunk össze egy salátát, keljünk korábban, hogy munka előtt tudjunk venni valamit a közeli boltban, vagy már reggel válasszuk ki, honnan rendelünk majd ebédet. Fontos, hogy ebédidőben ne maradjunk éhkoppon, amikor csak a csoki és a kávé tart életben.
Unalom ellen: álljunk fel, nyújtózzunk, menjünk ki a levegőre, amit e-mailben tárgyaltunk volna meg a szomszédban ülő kollégával, azt személyesen beszéljük meg, tervezzük meg a heti munkáinkat, kezdjünk bele egy másik munkafázisba, azzal foglalkozzunk, amihez ihletünk van. Álljunk meg egy pillanatra evés előtt és tegyük fel a kardinális kérdést: tényleg éhes vagyok, vagy csak szomjas? Igyunk egy nagy pohár vizet vagy teát, és hamar elmúlik az éhség. A krónikus stressz önmagában is hizlal, a felgyülemlett fölösleg pedig általában a hasra rakódik.
