Először is határozzuk meg, melyik típushoz is tartozunk, milyen az alkatunk. A legpontosabb diagnózist egy szakavatott ajurvédikus gyógyász tudná felállítani, vizeletbe cseppentett szezámolajjal. Nagyvonalakban mi magunk is meg tudjuk becsülni, hogy adott korszakunkban éppen melyik energia uralkodik rajtunk. A szelesek általában vékony testalkatúak, idegesek, kapkodva beszélnek, bőrük száraz tapintású, és gyakran panaszkodnak csontropogásra (egyes jellemrajzok szerint jellegzetesen fekete hajúak). A tüzesek masszívak, erős testalkatúak, lelki attitűdjüket tekintve ingerlékenyek, sötét, erőteljes testszőrzet jellemzi őket. Indulatosak, lobbanékonyak és hamar kijönnek a sodrukból. A vizesek – ha más energia nem hat rájuk – nyugodtak, lomhák, nehezen mozdulnak, bőrük sápadt, végtagjaik húsosak. Gyakran panaszkodnak tompaságra és elvizesedésre, hízásra hajalmosak, viszont rendkívül hosszú életűek, szemben a szelesekkel.
Tűz, víz, szél
Az ötezer éves módszer szerint a testben három fő elem harcol, amelyek fenntartják és befolyásolják az anyagi test fiziológiai állapotát. Ezek az elemek a vata (szél), a pitta (tűz), és a kapha (víz). E három elem egyensúlya biztosítja a test egészséges állapotát, ha valamelyik elem tartósan hatalomra kerül, akkor abba könnyen belehalhatunk. Az embereket általában a három elem valamelyike uralja, bizonyos típusokra osztva őket. Az ájurvéda ezeket a típusokat figyelembe véve kezeli a betegségeket.
A víz túltengés aluszékonnyá tesz
Az ártó víz energia emésztési zavarokat, túltengő testnedveket, váladékozást okoz, valamint salakanyag-felhalmozódást, teltségérzetet, kimerültséget, sápadtságot, légzési nehézségeket, köhögést tapasztalnak. A tünetek rendszeres kísérője a túlzott alvásigény. Azok az emberek, akiknél a víz-energia jut túlsúlyba, általában vizes betegségekben szenvednek – nekik a hevítő (tüzes) és a szárító (szeles) ételek és életvezetés a gyógyító. Ezek minőségét tekintve csípős, savanyú, fanyar, éles, durva, könnyű szerek fogyasztása javasolt.
A víz-energia fő székhelye a gyomor, ezért a leghatékonyabban egy alapos hánytatással lehet kezelni a túltengő energiát. Ezen kívül forró vizes borogatással és felhevített nemesfém-masszázzsal. A víz túlsúlyban szenvedő alany meditációjának témája a vágy, mohóság, kapzsiság és a ragaszkodás eloszlatása legyen. Ennek a típusnak nagyon jót tesz a sok mozgás és az aktív élet.
A tűz túltengés jele a sárgás szemfehérje
Ha tűz túltengésünk van, azt leginkább a vizelet élénk színéből lehet megállapítani, valamint a szem színén is (a szemünk is a tűz egyik központja). Ha az állandó éhség és szomjúság uralkodik rajtunk, égő érzések a test különböző pontjain és nehezen alszunk, akkor biztos, hogy tüzünk zabolázásra szorul. Azok az emberek, akiknél a tűz-energia jut túlsúlyba, általában tüzes betegségekben szenvednek – nekik a hűtő (vizes) és a szárító (szeles) táplálékok és életvezetés a gyógyító. Édes, keserű, fanyar ízek – hűvös, híg, tompa szerek használata ajánlott.
A tűz-energia fészke a vékonybél, ha itt kezeljük, akkor közvetlenül űzhetjük ki a testből. Ennek módja, az alapos hashajtás, amit a déli órákban történő táplálkozás közben fogyasztandó asztalt szilvával érhetünk el a legeredményesebb módon. Hatékony kezelési módszer a szauna, az izzasztás, a véradás és hidegvíz kúra. A tűz-energiát szabályozó meditáció témája az irigység, harag, gyűlölet és agresszió eloszlatása legyen. Továbbá nagyon jót tesz a hűvös vízparton tett séta, az erdő, a nyugalom.
A szél túltengés kiszáradást okoz
Ha a szél-energia uralkodik el rajtunk, a következő tüneteket tapasztaljuk: kiszáradás, remegések, felfúvódás, székrekedés, álmatlanság, akadozó beszéd, kimerülés. Azok az emberek, akiknél a szél-energia jut túlsúlyba, általában szeles betegségekben szenvednek – nekik a hevítő (tüzes) és a szárító (vizes) táplálékok és életvezetés a gyógyító. Kedvező hatásúak az édes, savanyú és sós ízek, olajos, nedves, lágy minőségek.
Kik azok a javasok?
A javasok alapvetően az önmegismerés szükségességét közvetítik és maguk is törekszenek arra, hogy mind jobban megismerjék a külső-belső világot irányító folyamatokat, s ennek érdekében felhasználnak minden olyan ismeretet, amelyek a különböző korok hagyományaiból ma élővé tehetők. A három energiára épülő szemléletet alkalmazzák, amely feltehetően belső-ázsiai eredetű, Indiában ájurvédaként, Tibetben Gyüsi néven maradt fenn és sok jel utal arra, hogy ezt a szemléletet ismerték a pogány magyar papok, gyógyítók is. Maga a javas elnevezés onnan ered, hogy elődeiknek a javasokat tekintik, akik a régi magyar pogány vallás képviselői voltak, s akikről kevés írásos nyom maradt. Minden valószínűség szerint a javasok voltak azok a magyar „papok", akik jósló és javasolva gyógyító tevékenységük folytán a legáldásosabban vettek részt az emberek mindennapi életében. A régi magyar vallás hierarchikus tisztségei között a mágusok alatt helyezkedtek el, hiszen a magas mágiába nem voltak beavatva, nem voltak mindenhatók és mindentudók.
A régi idők magyar szentjei voltak ők, mert ismerték önmagukat, ismerték a világot és annak folyását, módosulását. A javasgyógyászat ma elsősorban az öngyógyításra helyezi a hangsúlyt, azaz arra, hogy hogyan tud valaki önmagában egyensúlyos, harmonikus állapotot létrehozni és fenntartani. Ami persze nem egyszerű, hiszen ahogy az évszakok, úgy mi is folyamatosan változunk, mindig újabb és újabb kihívásokkal kell szembenéznünk. A javasgyógyászat egyensúlytan néven foglalja össze azt a rendszerező elvet, ami meghatározza a módszer irányultságát: a középen maradást. Ezzel, vagyis a szélsőségmentességgel kijelöli a célt és ismerteti a lehetséges módszereket ennek megvalósításához.
(Forrás)
Fotó: Thomas Wanhoff
