– Kiszáradok! Nem érted? – visítja a gyerekem a kocsiban, hogy szétreped tőle a dobhártyám.
Nagy levegőt veszek, megnyugszom, és sorolni kezdem, hogy aznap éppen mit és milyen mennyiséget nem ivott meg, pedig lehetett volna. Többek között a reggeli teáját, a délelőtti gyümölcslevet, még jó, hogy délben evett levest, és abban is biztos vagyok, hogy ebéd után vizet sem ivott az oviban, mert utálja a vizet. Szóval sorolom az elszalasztott lehetőségeket, és tudományos magyarázat helyett inkább (már az is épp elég, hogy 7 évesen a kiszáradást emlegeti) megállok egy kisközértnél. Aztán a kasszától visszafordulok, mert közben számot vetek magammal is. És rájövök, hogy aznap a kávén kívül, ami ugyebár vízhajtó, a világon semmit nem ittam. Amikor aztán egyszerre kortyolunk bele a folyadékba, azt érzem, mint amit egyszer egy másfél órásra sikeredett gyökérkezelés után, számban egy nyálszívóval – én tényleg kiszáradtam. Örökre. Ráncos, töppedt, töttyedt öregasszonnyá válok, és csak kortyolom, kortyolom a vizet. És újra megfogadom, eztán minden áldott nap megiszom a magamét. Legalább 1,5 liter folyadékot.
Miért kell, és mire is jó a folyadék?
Inni kell, ha tetszik, ha nem. De általában azért tetszik, már persze, ha eszünkbe jut, hogy a reggeli tea és kávé után legközelebb ne délután négykor emeljünk egy poharat a szánkhoz. A férfiaknak valahogy könnyebben megy ez az ivásdolog. Ne értsd félre, nem az egyéb helyzetekre gondolok, hanem úgy általában. A fiúk magától értetődő természetességgel képesek napi két litert meginni, míg mi általában jó, ha hét decit leküzdünk egy nap. Folyadékot persze nem csak folyadék halmazállapotában lehet elfogyasztani, hiszen a gyümölcs, a zöldség is tartalmazza, bár fölösleges azzal vigasztalódni, hogy bár nem ittál, de legalább egy szép, kövér sárgarépát elrágcsáltál. Ez ugyanis kevés. (Azt a kérdést most talán ne feszegessük, hogy gyümölcsből megesszük-e a szervezetünk számára szükséges mennyiséget!)
A megfelelő mennyiségben elfogyasztott víz biztosítja a megfelelő vérnyomást és vérkeringést, de részt vesz az emésztési és felszívódási folyamatokban, a tápanyagok szállításában, a salakanyagok kiválasztásában. Segít a szervezet egészséges sav-bázis egyensúlyának megtartásában. Szabályozza a testhőmérsékletet és a vizelet hígítását. Amennyiben a napi folyadékfelvételünk arányban áll a leadással – párolgással és kiválasztással napi 2,5 litert veszítünk –, sokat tettünk általánosan jó egészségi állapotunkért.
Mi történik, ha nem iszunk eleget?
Ha a vízháztartás egyensúlya megbillen, a szervezet kiszárad. Kevesen tudják, hogy már 2%-os folyadékvesztéskor is csökken a fizikai és a szellemi teljesítőképesség, és megjelennek az első tünetek: fejfájás, a koncentrálóképesség csökkenése, szomjúság. Kutatások kimutatták: ha testtömegünkből 5%-nyi folyadékot veszítünk, munkaképességünk akár 30%-kal csökkenhet. A gyerekek is hajlamosak elfeledkezni a folyadékról. Nyáron naponta többször kínáljuk meg őket – a kisebbeket forralt, hűtött csapvízzel, szénsavmentes ásványvízzel, cukormentes gyümölcslével, zöld teával.
Bár sokszor elhangzik, mégsem az látszik, hogy bárki is komolyan venné: a cukrozott üdítőitalok nem oltják a szomjat, tulajdonképpen több kárt okoznak, mint hasznot hajtanak. Tapasztalatból tudom, milyen nehéz megértetni a gyerekekkel, hogy üdítő helyett inkább vizet igyanak, de ha csak minden második alkalommal teszik is ezt, egy csatán már túl is jutottál.
Sikere lehet még a gyerekeknél a különböző gyümölcsalapú turmixoknak –
barack, alma, körte, szőlő, meggy, dinnye és ezek változatai –, amelyekbe még egy-két csepp mézet is tehetünk. A kicsiknek a már kipróbált gyümölcsökből turmixoljunk, a nagyobbak bátran ihatják az általuk kedvelt ízeket.
Szóval „gondold meg és igyál, igyál!”
