A biológusoknak köszönhetően egy ideje tudjuk, hogy a delfinek a nap huszonnégy órájában éberek, legalábbis egyszerre csak az egyik agyféltekéjük pihen, míg a másik figyel és reagál a külvilág ingereire. Kár, hogy mi ilyet nem tudunk. De lehet, hogy tudunk valami egészen hasonlót. Legalábbis ez derül ki az (e) Science News cikkéből.
A Massachusetts Institute of Technology kutatói egerekkel végzett kísérletekből megállapították, hogy létezik egy pálya az agyban, ami képes kisebb agyterületeket elaltatni, vagy legalábbis kevésbé aktívvá tenni, miközben a többi részünk ugyanazzal a lendülettel pörög tovább. Ezt a kört a talamusz retikuláris nukleusza (TRN) irányítja, egy kagyló formájú képződmény, ami körbeöleli a talamuszt így rengeteg beérkező szenzoros információval kerül kapcsolatba, amiket aztán a talamusz és a kéreg felé is továbbít. A TRN úgy tűnik, ezen túl képes a talamusz és az agykéreg többi része felé az alvásra jellemző lassú hullámokat is küldeni. Ez a hullám bukkan fel akkor is, amikor valaki kómában van, vagy altatásban, így nem meglepő, hogy a szervezet általános izgalmi szintjének alacsonyabb fokával hozzák összefüggésbe a kutatók. Amikor a TRN alacsony aktivitást mutat, csak egyes agyterületek kapnak ebből az agyhullámól, ha aktívabb, az egész agyat elborítja a lazulás.
Laura Lewis a kutatás vezetője és munkatársai úgy vélik, hogy a TRN szerepe az embernél az egerekéhez hasonló, így részt vesz az emléknyomok konszolidációjában, bevésődésében, méghozzá úgy, hogy az egyszerre lassú hullámokkal bombázott területek könnyebben tudnak információt cserélni egymással. Ezen felül a TRN lehet a felelős azért is, hogy hulla fáradtan néha mintha kiesnénk a jelenből, elvesztenénk egy-egy pillanatot.
Ez a felfedezés azon túl, hogy érdekes, a jövőben segíthet a kutatóknak olyan új, célzott és hatékony alvást segítő gyógyszerek kifejlesztésében, amelyek hatásukkal minél inkább a természetes alvást szimulálják. Addig is, ha jobban szeretne aludni, próbálja ki ezeket.
