Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Budapest utcáit 130 évvel ezelőtt még nem takarították. A lakók elvermelték a szemetüket, így nemcsak a bűz, de a fertőzésveszély is igencsak nagy volt. Ezért hozták létre azt a hivatalt, mely a tisztaságról gondoskodott és máig működik, a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt-t.
Budapest számára több szempontból is kihívást jelentett a három városrész egyesülése, és az ezzel járó igazgatásszervezési feladatok. Az 1870-es években ráadásul kolerajárvány tombolt a főváros elődtelepüléseinek területén, melynek köszönhetően új köztisztasági szabályokat kényszerültek meghozni. Ezeket a fővárosi tanács 1878. január 9-én szigorította meg a lakosságra vonatkozóan.
Tilos lett porrongyot kirázni az ablakon, a szemetet se hajigálhatták már ki az utcára. Az állatot, például lovakat vagy haszonállatokat tartóknak – ami például a Tabánban ekkoriban szinte minden háznál előfordult – is, maguknak kellett gondoskodni az ürülék eltakarításáról. A járdákat a háztulajdonosoknak kellett takarítaniuk, az utcaseprést pedig az elöljárók szervezték meg. Az utakat addig vízzel tisztították, ám ekkor a locsolást is rendelet tiltotta meg, amivel egy másik szennyeződési lehetőséget küszöböltek ki: a reformkori hölgyek hosszú ruhája nem seperte fel a koszos vizet. Ettől is a kevesebb megbetegedést remélték. A megváltozott szabályokat a korabeli lapokban is közzétették. Budapest azonban csak a központilag szervezett takarítástól vált igazán tisztává.
Budapest tisztaságáért egy vállalat felelt
A Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. jogelődje idén 130 éves évfordulóját ünnepli, 1895 nyarán alakult ugyanis meg a Köztisztasági Hivatal. Feladatai közé tartozott a hulladék begyűjtése, elszállítása és kezelése, valamint az utak rendszeres tisztítása is. Ez a cég felelt a hó eltakarításáért is a téli hónapokban. Létrejöttét egy élelmes magánvállalkozó, a több lovaskocsit is birtokló Cséry Lajos ötlete előzte meg, aki házak tucatjával kötött szerződést, hogy átvállalja a feladatukká vált takarítási munkákat. Kezdetben több fuvarossal dolgozott együtt a hivatal, majd saját eszközparkot épített ki, a rendet pedig alkalmazottjai segítségével tartotta fenn.
A leglátványosabb munkát az utcaseprők végezték, akik napról napra megjelentek az utcákon, hogy eltakarítsák a nap közben földre hulló szemetet, port, ürüléket.
Az 1900-as évek első éveiben megjelentek az elektromos meghajtású takarítógépek is, 1928-ban már a szemetet is gépekkel szállították el. Az első kuka 1909-ben került a Múzeum körút és a Kossuth Lajos utca sarkára, ez még papírból készült, ám nem sokkal később fémedényekre váltottak és több százat helyeztek el Budapest utcáin belőlük. A szemétgyűjtő edény a nevét egy mozaikszóból kapta, a takarítógépeket is gyártó, német illetőségű cég, a Keller und Knappich Augsburg (KUKA) nevéből alkották meg.
A háború után átalakult a takarítási rendszer
A második világháborút és Budapest ostromát követően hatalmas feladat hárult a hulladékkezelő cégre, hiszen a város házainak jelentős része sérült, vagy összeomlott az ostrom során. A törmelékek eltakarítása azonban sokszor egyet jelentett a Dunába söprésükkel. Mivel a gépparkjuk és lóállományuk is megsemmisült a korábbi évek során, csak nagy nehézségek árán sikerült megtisztítaniuk Budapestet.
Lassan motorizált eszközökre váltottak, feladataik is kibővültek a gépjárműforgalom megnövekedésével, az ő feladatuk volt a KRESZ-táblák gyártása, kihelyezése és karbantartása is, de a hidak rendszeres lemosását is ők végezték, és végzik a mai napig.
(Borítóképünk forrása: Fortepan / Deutsche Fotothek / Brück und Sohn)
Ha kíváncsi vagy arra is, hogy melyik volt a főváros legnagyobb közlekedési balesete, ezt a cikkünket is figyelmedbe ajánljuk.
