Kutatók megvizsgálták, hogy általában melyik gyerekkel kivételeznek a szülők. Ha te voltál a legkisebb fiúgyerek a családban, nincs jó hírünk.
A testvéreket különleges kötelék fűzi össze, jól ismerik egymás minden rezdülését, szavak nélkül is megértik egymást; a közös emlékek, családi hagyományok és persze a viták egy életre szóló összetartozást jelentenek. De akinek van testvére, az valószínűleg találkozott azzal a kérdéssel: ki volt a kedvenc a családban?
Nem csupán mítosz, hogy a szülőknek lehet kedvenc gyerekük. Egy friss kutatás megállapította, hogy igenis hajlamosak a szülők a kivételezésre, és általában a lányokat, valamint a kedves, lelkiismeretes gyerekeiket részesítik előnyben.
Ezek a gyerekek a szülők kedvencei
Az amerikai Brigham Young Egyetem kutatói 30 tanulmány és 14 adatbázis metaanalízisét végezték el, amelyek több mint 19 ezer emberről nyújtottak információt. Megvizsgálták, hogy a születési sorrend, a nem, a temperamentum és a személyiségjegyek – például az extrovertáltság, nyitottság, kedvesség és elfogadhatóság, együttműködés, lelkiismeretesség, neuroticizmus – hogyan függnek össze a szülői kivételezéssel.
A felnőttek oldaláról is több tényezőt vizsgáltak, mert a kivételezés sem egyforma. Megnézték, hogy a szülők hogyan érintkeznek, milyen módon bánnak a gyerekeikkel – pozitív és negatív formában is –, mennyi pénzt költenek rájuk, és mekkora kontrollt gyakorolnak felettük.
Bár a tudósok azt feltételezték, hogy az anyák inkább a lányokat, az apák pedig a fiúkat részesítik előnyben, ez nem igazolódott be.
A vizsgálatból kiderült, hogy mind az anyák, mind az apák inkább a lányoknak kedveznek.
Könnyebben kezelhető gyerek, kedvezőbb szülői bánásmód
A személyiségjegyek közül a lelkiismeretes, vagyis a felelősségteljes és szervezett gyerekek szintén kedvezőbb bánásmódban részesültek. Ez arra utal, hogy a könnyebben kezelhető gyerekekhez pozitívabban állnak a szülők.
Ami a születési sorrendet illeti, a szülők nagyobb valószínűséggel adtak nagyobb önállóságot az idősebb testvéreknek, valószínűleg azért – és ez nem túl meglepő –, mert érettebbek voltak.
A tanulmányban azt is megvizsgálták, hogy a szülő-gyermek kapcsolatokat befolyásolják-e más tényezők, például a gyerek életkora vagy a szülő neme. Azt találták, hogy ezek a tényezők is szerepet játszhatnak, de ha így is van, akkor csak minimálisan, ami rávilágít arra, hogy mennyire összetett a szülői bánásmód.
Hosszú távon is károsan hat a gyerekre a kivételezés
„Érdemes megfogadni a tanulmány eredményeit, mert akkor tudatában leszünk azoknak a folyamatoknak, amelyek előfordulhatnak egy családban – mondta Alex Jensen, a kutatás vezetője. – Ha a szülők ismerik ezeket, akkor apró változtatásokat tehetnek, amelyek mindenkinek előnyösek.”
A szakember szerint a szülőknek nem kell bűntudatot érezniük, de a kutatás bátorítást adhat nekik, hogy megnézzék, hol tudnak változtatni a nevelési módszereiken, és a családi dinamikák megismerésével elősegíthetik az erősebb otthoni köteléket.
Viszont arra is érdemes figyelni, hogy az anyák és apák gyakran annyira görcsösen aggódnak amiatt, hogy a gyerekeiket egyformán kezeljék, hogy figyelmen kívül hagyják az eltérő egyéni igényeket.
Összességében a gyerekekkel való kivételezés – akár szándékos, akár nem –, nemcsak a testvéri kapcsolatokról és versengésről szól, hanem az általános jóllétükről és a hosszabb távú következményekről is. Korábban azt is megállapították, hogy annak a gyereknek, aki úgy érzi, hogy a szülei kevésbé kedvelik, nagyobb valószínűséggel romlik a mentális egészsége, és nő az esélye annak, hogy problémás lesz a viselkedése otthon vagy az iskolában.
Kivételezés helyett nehezebb kapcsolódás
Bár előfordulhat, hogy a szülők nem ugyanúgy viszonyulnak a gyerekeikhez, ez mégsem a megszokott értelemben vett kivételezést jelent, inkább másfajta kapcsolatot. A kivételezés ugyanis szándékos viselkedést feltételez, de inkább arról van szó, hogy a szülő egyik vagy másik gyermekéhez könnyebben vagy nehezebben kapcsolódik érzelmileg. Ezt már Lantos Katalin tanácsadó szakpszichológus, integratív gyermekterapeuta mondta a Díványnak.
„Tapasztalatom szerint a szülők ennek mentén kérnek segítséget: nem értik a gyermeküket, azt érzik, nagyon más, mint ők, nehezebb vele kapcsolatot építeni, mint a testvérével” – mondta a szakember.
„Sokszor találkozom azzal, hogy a gyermek nagyon eltérő temperamentumú, például, hangos, aktív, ingerkereső, míg a szülő inkább magának való, és birkózás helyett legózna, amikor játékról van szó.”
Ez nemcsak megnehezíti a szülő és a gyerek közötti kapcsolatot, de gyakran bűntudat is övezi a helyzetet. A szülőnek nehéz erről beszélnie, mert a társadalmi elvárás szerint minden gyermekét ugyanúgy kell szeretnie, patikamérlegen adagolva a figyelmet és a gondoskodást, és ez tabusítja ezt a jelenséget.
Figyeljünk magunkra, és vegyük komolyan a gyerek visszajelzéseit is
A pszichológus szerint a szülők önvizsgálata segíthet abban, hogy felismerjék és kezelni tudják a jelenséget. „Ha azt érzi a szülő, hogy egyik gyermeke gyakran teszi feszültté, halogatja a vele töltött időt, akkor mindenképpen gondolja át, mi az, ami zavarja – tanácsolta Lantos Katalin. – Jó, ha a szülők tudnak egymásnak visszajelzést adni, mert sokszor egy külső szemlélő az, akiben először megfogalmazódik, hogy az egyik gyermek előnybe kerül.”
Érdemes a gyerekeket is komolyan venni: ha egyik gyermekünk gyakran panaszkodik arra, hogy „bezzeg a tesót jobban szeretjük” vagy „neki adunk mindig igazat”, akkor halljuk meg azt, hogy a figyelmünkre vágyik, és többet szeretne kapcsolódni.
Eközben azt sem szabad elfelejteni, hogy az igazságos bánásmód nem egyforma bánásmód. A szülőnek figyelni kell a gyerekek egyéni igényeire, amit számos tényező befolyásolhat. „Akkor teszünk jót, ha a gyerekek azt érzik, rájuk tudunk hangolódni, és aszerint vagyunk jelen, ahogyan nekik az aktuálisan a legkomfortosabb” – foglalta össze Lantos Katalin. „Ha például egyikük influenzás, értelemszerűen több figyelmet kap, és ugyanígy kell igazodni a lelki igényekhez is.”
Testvér nélkül, egykeként sem fenékig tejfel az élet, ez történik azokkal, akik testvér nélkül nőnek fel.
