Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az ember beszéddel fejezi ki gondolatait, a kutya azonban ezzel az adottsággal egyáltalán nem rendelkezik. Nem tudjuk tehát vele oly módon megértetni magunkat, mint ahogy az ember és ember között megszoktuk. Ezért ha a szó valódi értelmében kutyabarátok akarunk lenni, meg kell értenünk őt, csak így lehetünk számára megfelelőek!
Születése után a kölyök folyamatosan gyarapodik, kb. 4 hetes korban észreveszi a körülötte lévő világot, és felfedezi az embert. Kedveskedő szavak, simogató-becézgető mozdulatok igen gyakran heves gyengédségi kitöréseket, szeretetmegnyilvánulásokat váltanak ki belőle. Sokszor vagyunk kénytelenek védekezni túláradó szeretete ellen.
A fiatal egyedben minden azt fejezi ki: „hagyd, hogy szeresselek!”. Forog és hempergőzik a szeretetben. De a valóság, hogy semmi sem lehet a világon önmagáért, bennünket is arra kényszerít, hogy leszoktassuk a túlzott szeretetmegnyilvánulásokról. Aprólékos és szakszerű neveléssel érhetjük el mindezt. Így tanulja meg az engedelmességet. A maga módján okul, hogy mi a jó, és mi a rossz, mit szabad, és mit nem szabad tennie. Kizárólag a tapasztalatokból tanul. Teljes értelmében nem fogja fel a „jól van, okos!” biztató szavakat. Ez valamennyi hangjelre érvényes! Észleli, hogy a kedveskedve kiejtett szavak jót jelentenek számára.
Ami kellemetlen, azt kerüli
Ösztönéhez tartozik az óvatosság is! Már évezredek óta örökli ezt elődjeitől. Ez a vadon jussa, melytől egyetlen kutya sem mentesül. Már fiatalkorában megtapasztalja a félelmet anélkül, hogy tudná, mit jelent. Végezetül mint ijedtséget ismeri meg. Amikor még szopik, megtanulja értékelni az anyai orr fenyítő taszítását, a mancs védekező ütését, vagyis azt, hogy az életben nehézségek is vannak! Ezek az akadályok számára törvénnyé válnak. Megtanulja, hogy csak úgy kerülheti el a kellemetlen büntetést, ha engedelmes. Nem aszerint fontolgat, mint az ember, hanem feloszt mindent kellemes és kellemetlen történésekre. Csakhamar elkerül mindent, ami kellemetlen, hogy élvezze azt, ami kellemes.
Az „ismeretlen dolog” ösztönszerűen félelmet kelt már a fiatal egyedben is. A szorongás, bizonyos történésekkel kapcsolatos bátortalanság mind az embernél, mind a kutyánál csaknem kivétel nélkül a legfiatalabb korban tapasztalt, átélt kellemetlen és fájdalmas élményeken nyugszik. Az erő és az erőérzet engedetlenségre serkent. Figyelmeztetés nélkül – anélkül, hogy az életről tájékozódna – kell felfedeznie a világot, és élnie! Megtanulja értékelni erejét és fizikai korlátozottságát. Mint született ragadozó, számára más teremtmények legyőzése, a velük való harc a legnagyobb boldogság, mert vad farkas elődjeinek vére csörgedezik még mindig az ereiben.
Élményei szerint illeszkedik be környezetébe. A macska megpillantása a vadászösztönt váltja ki benne, mert nem felejti el azt a villámgyors pofont, amit egyszer, mit sem sejtve, egy cicától kapott, mely aztán sebesen kereket oldott. Gazdájával szemben tiszteletet érez, mert észreveszi, hogy nem fél semmitől, és megvédi őt, ha veszély fenyegeti. Az ember jelenti számára a hatalmat, és ezt bizony érzi is mindennap, amikor arra kényszeríti, hogy ezt vagy azt megtegye, illetőleg hagyjon fel vele. Kizárólag a nevelés viszi végbe a ragadozó természet – lelki – átállítását.
Na, gyere csak, hadd szagoljalak meg!
Sokan függőségi érzésnek tartják a kutya ember iránti szeretetét. A gazda és a kutya közötti kapcsolat szoros, de az eb részéről hasonlíthatatlanul erősebb, csupán azt teszi, amit farkas ősei cselekedtek évezredeken keresztül. Ebben a kapcsolatban kizárólag falkaállat maradt, s mint ilyen, aláveti magát a falka társas törvényeinek. Ragaszkodása az emberrel szemben nyilvánul meg. Ez a kapcsolat mindkét fél számára annál gondtalanabb, minél kevesebb emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel a kutyát. Értelme az emberétől kétségtelenül különbözik, mégsem lehet elvitatni a tudatos, ésszerű cselekedetek relatív megértését és végrehajtását, melyeket tapasztalatokból vezetnek le. Önmagunk megfigyeléséből is tudjuk, hogy olyan folyamatok játszódnak le bennünk, amelyek talán csak sokkal később hatnak meghatározólag minden cselekvésünkre. Vannak elképzeléseink, érzelmeink, de gondolataink is, amelyek nem alakulnak át azonnal tettekké!
Mind az embernél, mind a kutyánál valamennyi – lelki – történés az agykéreg tevékenységére vezethető vissza. A kutya agykérgének felépítése nem mutat elvi eltérést az emberéhez hasonlítva. Tudata azonban ennek ellenére egészen más elemekből tevődik össze, mint az emberé. Míg mi a látás és hallás világában élünk és gondolkodunk, addig ő a szagok világában él. Nála hiányzik a beszéd – mint a megértetés eszköze – és ezzel együtt az ember roppant tapasztalási lehetősége, tanulási képessége. Semmi sem olyan helytelen, mint a kutyának emberi érzéseket és gondolatokat tulajdonítani.
Fenntartás nélkül fogadjon szót!
Természetes, hogy a kutya szeretetének nem szabad félreneveléshez, elkényeztetéshez, engedetlenséghez vezetnie. Ellenkezőleg, a következetes igényességen kell alapulnia – a nyugodt bánásmóddal együtt. A gazda jó kapcsolata a kutyával: ez a siker kulcsa a nevelésben. A helyes viszony előmozdítja a kölyök ragaszkodását a gazda iránt, és ez arra ösztönözi, hogy fenntartás nélkül szót fogadjon. Az idejében történő tanítás összekapcsolódik a felneveléssel, ez elősegíti az állat idegrendszerének erősödését.
Az a kiskutya, akit otthoni körülmények között nevelnek, élete folyamán különböző emberekkel, jelenségekkel, tárgyakkal ismerkedik meg, soha ne féljen tőlük!
A tanításban mindig lehetnek hézagok, melyek miatt a kölyöknél ismeretlen dolgokkal szemben félelem nyilvánul meg. A városban nevelt kedvenc megszokja a gépkocsit, de fél a lótól, a vidéken felnőtt eb pedig megijed a város zajától. Előnyös, ha a kölyök tanítása és az őt körülvevő környezet megismerése tervszerű, rendszeres. Kizárólag következetesen és lassan lehet hozzászoktatni az erős ingerekhez.
Nem szabad pusztán a környezet fokozatos megismertetésére korlátozni a nevelést. Az összes szükségtelen reflex tompításán kívül a kölyöknél meg kell erősíteni mindazokat a szokásokat, amelyek a későbbi életéhez nélkülözhetetlenek.
A kutya más világban él, mint az ember. Az ő világa csak a fajtársaival kapcsolatos dolgokat képes átfogni. Meg kell tanulnunk az emberi dolgokat kutyával kapcsolatos dolgokká átalakítani. Ezzel megoldódik a megértetés gondja.
Amennyiben az ember nem képes erre a feladatra, vagyis nem lesz igazi falkavezér, akkor az egyed harapóssá válhat. Előnyös, ha minél többször hozzuk össze más kutyákkal, hogy közöttük egyszer-egyszer ő is főnöknek érezhesse magát.
Ha még több kutyás cikket olvasnál, a Dívány azt ajánlja, kattints ide: kutya.hu
