Nagyobb társaságban, késő esti, balatonparti borozgatás során került szóba a lecsó. Csupa főzni szerető ember, akik imádják a lecsót, és mind azt gondolják magukról, hogy igazán jó lecsót csinálnak. Így hát, igazi trollként, bedobtam a kérdést, hogyan is készül a jó lecsó? A végeredményt elképzelhetik.
Szintetizálva az elhangzottakat, az egyetlen dolog, ami biztosnak látszik, hogy a lecsóban van hagyma, paradicsom és paprika. Minden más csupán hitkérdés.
Először is, a paprika
Édes, bogyiszlói vagy vegyesen? A keményvonalas tábor kizárólag bogyiszlóiból főzi a lecsót, természetesen erezés nélkül – ezt nem is képes rajtuk kívül senki más megenni. A kívánatos csípősség az érintettek szerint az, amikor egy tányér mellé elfogy egy fél kiló-kiló kenyér. Lelkük rajta. Ha meg is van, milyen paprikából készül, még ott a következő technikai kérdés, amin vérre lehet: karika, félkarika vagy csíkozás?
A paprika legyen
Paradicsom
Hámozva vagy sem? A társaság fele hámozza (pöndörödő paradicsomhéj!?), a másik fele szerint ez hülyeség, a paradicsomhéj fontos része az élménynek. Egy törpe kisebbség szerint a lecsóhoz az is fontos, hogy a meghámozott paradicsomnak a levét is ki kell nyomkodni, hogy az se áztassa majd el az ételt.
A paradicsomot a lecsóhoz
Az arányok
Szerintem - és a rögtönzött lecsó workshop néhány más résztvevője szerint - a lecsóban az ideális arány, ha kétszer annyi a paprika, mint a paradicsom. De voltak köztünk hívei az egyenlő mennyiségnek is, és van olyan, aki szerint a paradicsom legyen kétszer annyi, mint a paprika.
A paprika és a paradicsom ideális aránya
A sorrend
Azt hittem, nem lesz kérdés, hogy az ember a lecsóba a hagyma (és a kolbász) után elsőként a paprikát teszi bele. De tévedtem. Legalább hárman meredtek rám vádlón, miszerint, ezzel a módszerrel a paprika túl fog főni, és a héja fel fog pöndörödni! Szerintük nyilvánvalóan elsőként a paradicsom kerül a lecsóba, és ha az szétfőtt, csak akkor mehet a paprika, amit rövid idő alatt, szigorúan roppanósra kell főzni. Ja, és van, aki szerint a paprikát is hámozni kell. Hogy hogyan, arra már nem mertem rákérdezni.
A helyes műveleti sorrend
Zsír? Szalonna? Olaj? Milyen olaj?
Az ismertetett módszerek között szerepelt az apróra vágott mangalica szalonna kiolvasztott zsírja, a sertészsír, a napraforgóolaj, a mogyoróolaj és a kókuszzsír is. A többség szerint a lecsóba ugyan nem kellenek szalonnakockák, de egészen biztosan ezt sem állíthatjuk.
A zsíradék fajtája
Kolbász
A kolbásztól csak a minimalizmus legszigorúbb hívei zárkóztak el. De az álláspontok azoknál is különböztek, akik megengedőek ebben a kérdésben. Van, aki a hagymával együtt pirítja a karikákra vágott jó minőségű szárazkolbászt. Más egészben főzi bele a rudat, amikor már levet eresztett. Sőt, elhangzott a krinolin is, de ezt inkább már nem is kommentálnánk.
Kolbász kell-e?
Tojás
Az rak tojást a lecsóba, aki nem bírja a csípőset - ez volt a bogyiszlói szekció egyöntetű véleménye a témában. De a nem csípős tábor sem volt egységes, van, aki szerint a tojás a lecsó lényegét fedi el, mások szerint viszont tojás nélkül nem is lecsó a lecsó.
Tojás a lecsóba
Rizs, tarhonya?
A rizs és a tarhonya azok szerint szükséges, akik szerint valódi étel csak zöldségekből nem készül.
Rizs, tarhonya?
Kenyér és tunkolás
Ez volt az egyik legkevésbé vitatott pont, szinte mindenki szerint kell kenyér, és az kizárólag jó, hagyományos fehér kenyér lehet. De már a tunkolás sem szent, még olyan is van, aki szerint a lecsónak szinte nem is kell szaft, vagyis nincs mit tunkolni rajta. De ez persze butaság. A jó lecsót tunkolni kell, ugye?
Kenyér? Tunkolás?
És önök hogyan főzik a lecsót? Facebook-oldalunkon elmesélhetik!
