Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Dyga Zsombor hosszabb kihagyás után tért vissza a nagyjátékfilmekhez a Sárkányok Kabul felett elkészítésével: interjúnkban elárulta, mi volt a legfontosabb cél, melyet a filmmel el akartak érni.
2021 augusztusában, nem sokkal azután, hogy az amerikai csapatok kivonultak Afganisztánból, a tálibok átvették a hatalmat Kabul fölött. A fővárosból kétségbeesetten próbáltak kijutni nemcsak a külföldiek, de azok az afgánok is, akik az elmúlt évtizedekben az amerikaiaknak dolgoztak, így tudták, milyen sors vár rájuk, amennyiben a hatalmat frissen megragadók kezére kerülnek.
Összesen több mint 124 ezer embert menekítettek ki Kabulból az USA és az ENSZ erői: magyar katonák is részt vettek az akcióban, az ő közreműködésük több mint 540 ember, közte 57 afgán család és 180 gyermek életét mentette meg. A hősies hadművelet szolgál a mozikba november 20-án kerülő Sárkányok Kabul felett cselekményének alapjául: a filmről Dyga Zsombor rendezővel beszélgettünk.
Rég készítettél nagyjátékfilmet. Hogyan sodort az élet a Sárkányok Kabul felett közelébe?
Próbáltam a saját filmterveimet érvényesíteni, de nem nagyon sikerült. Egy idő után rá kellett jönnöm, mi az a szakma, amiből el tudom tartani a családomat, úgyhogy
elvállaltam minden olyan filmes munkát, amiben láttam saját magamat, a jó kihívást, az izgalmat.
Jött az Aranyélet, ami fontos volt, aztán jött sok minden más. Lajos Tamás producert már egy saját sorozattervvel kerestem, de ez elnapolódott, és helyette a Sárkányok Kabul felett forgatásába vágtam bele.
A producer irányából érkező filmötletről mi volt a véleményed elsőre?
A film valós eseményeken alapszik, ami olyan erős táptalajt ad neki, hogy az kitart az egéész filmen át. Nagyon-nagyon tetszett maga a forgatókönyv, és a film ötlete is. Az első lelkesedés után arra is rájöttem, hogy nagyon ki kell találni, hogyan lehet megcsinálni a filmet, hogyan lehet a színészek köré Afganisztánt az akkori zavarával és káoszával egyött megteremteni. Azok a feladatok, amelyeken ennyit kell gondolkodni, mindig jók.
A film 2021-es eseményeket dolgoz fel, a valós történések és a filmpremier közt bő négy év telt csak el. Te mikor kezdtél dolgozni rajta?
Tavaly januárban. Akkor úgy kezdtük meg a munkát, hogy csak idén kell majd elkezdenünk forgatni, aztán egyszer csak jött a váltás, kiderült, hogy még 2024-ben fel kell vennünk.
Úgyhogy akkor felkötöttük a gatyaszíjat és mindenki nagyon intenzíven kezdett el dolgozni a filmen.
Világtörténelmi jelentőségű eseménysorozatról szól a történet, amiről mindenki hallott és tud is valamit felszínesen. Te mennyire ismerted a részleteket?
Az alapokkal, a felszínnel mindenki tisztában volt, így én is, de amikor eldőlt, hogy azonnal forgatni kell, elkezdődött egy nagyon-nagyon intenzív háttérkutatás. Sok mindent megnéztünk, sok mindent elolvastunk, próbáltuk ezt a nagyon idegen világot, amit meg kellett teremtenünk, minél jobban magunkba szívni.
Ebben az idegen világban mik adták a referenciapontokat számodra? A magyar katonák, szerepvállalása egyértelmű kapcsolódási lehetőség, volt még más is?
Ami akkor Kabulban és a repülőtéren zajlott, az helyzet, ami az egész városban és országban kialakult: valójában ezt kellett alaposan megvizsgálnunk, hogy mind a részletek, mind a háttér tekintetében hitelesek tudjunk lenni.
Ehhez kaptatok szakmai támogatást is a Honvédelmi Minisztériumtól. Beszéltetek a hadművelet résztvevőivel is?
Igen. Két év volt a forgatókönyv-fejlesztés időszaka, számtalan lehetőség nyílt magyar katonákkal konzultálni. A film apró nüanszait valójában ők hozták.
A forgatás során is volt veletek szakértő, aki szólt, hogy egy katona most biztosan nem arról jönne?
Ilyen szinten már nem kellett beleszólniuk: muszáj volt előkészülnünk annyira, hogy amikor már ott vagyunk a forgatáson, ne legyen kérdés, hogy ki hogy mozog, és hogy jól csináljuk-e ezt.
Ott inkább egy végső láttamozás volt fontos azért, hogy tudjuk: az ezer szempont, aminek meg kell feleljünk, mind rendben van.
Olvastam forgatási riportokban, hogy a színészek egy több héten át tartó kiképzésen vettek részt. Ez az a felkészülés, amelyre célzol?
Meg kellett tanulniuk a teljesítendő feladat logikáját, lépéseit, valamint hgy hogyan kell reagálni a különböző szcenáriókban. Mentális felkészülés volt ez, ami szerintem a legfontosabb. De nyilván volt egy fizikai rész is, ahol tanultak fegyvertartást, menetelést, és azt is, hogyan kell jelen lenni ilyen-olyan helyzetekben.
Egy klasszikus kardozós filmben is elküldik a színészeket lovagolni, itt ez volt szükséges.
A trailerből is kitűnik, hogy nagyon magával ragadó látványra számíthatnak a nézők. Milyen léptékű kaszkadőri és trükkmunkát képzeljünk el emögött?
Technikailag nagyon összetett feladat volt a filmet megcsinálni, és nagyon nagyban hozzájárult az egész film látványához az a sok-sok utómunka, amit meg kellett csinálni. A legtöbb jó magyar utómunkát végző cégnek benne kellett lennie, dolgoznia kellett azon, hogy ennyi idő alatt, ennyi mindent meg lehessen csinálni.
Említetted, hogy családos ember vagy. Az akcióban Kabulból kimentett több mint 500 emberből közel 200-an gyerekek voltak. Ez megérintett?
Mindannyiunkat megérintették. Ez aztán vagy meghálálja magát egy forgatáson, vagy épp ellenkezőleg.
A filmezés ugyanakkor nagy varázslat, nagy csalások sokasága, ami sokszor kicsit háttérbe szorítani a személyes dolgokat.
A filmrendezés ugyanakkor az empátiáról szól.
Nehéz volt érzelmileg ez a forgatás?
Igen, de lépésről lépésre hatott. Az előkészítés során, ahogy elmerültünk a filmen és láttuk, hogy pontosan mi is történt, volt egy sokkélmény. Feladat volt, hogy túltegyük magunkat ezen és realizáljuk, hogyan is tudnánk a vászon megjeleníteni. Amikor aztán hosszú-hosszú előkészítés után végre egy-egy felvétel megszületett, akkor az is sokkolt.
Addig minden spekuláció volt, elméletben éltünk csak át dolgokat, de amikor sikeresen tudtuk rekonstruálni a helyzeteket, amelyekben egyszerűen tényleg sokrétű volt a borzalom, akkor az egy újabb nagyon nagy csapás volt.
Előfordult, hogy olyasmit tudtatok meg a szakértőktől, amit nem építhettetek be a filmbe, titokról lévén szó?
Nem, nem volt ilyen. Ilyen határokat nem feszegettünk: a részletgazdagság és a pontosság volt számunkra fontos a konzultációk során. Ahhoz, hogy minden néző át tudja élni a történetet, bizonyos struktúrákat meg kell velük értetnünk, ezt próbáltuk a lehető legtisztábban artikulálni.
De mindig törekedtünk ara is, hogy ne csak a rögvalóság alapján mozgó történet legyen.
A katonák épp annyira katonák, amennyire az egy ilyen történethez hitelesség szempontjából kell.
Technikailag és szakmailag nagyon nehéz kihívás volt megtalálni a magunk hitelességét és a magyar hadsereg hitelességét ebben a történetben. Nem az amerikai hadseregről van szó, amivel kapcsolatosan a túlzásoknak is bőven van helye a vásznon. Mi ilyen szempontból a lehető legátélhetőbben akartuk a történetet bemutatni, mindenféle túlzás nélkül.
Az előzetes Youtube-kommentjei közt azért lehet olvasni párat, amely arról szól, hogy ezek az események nem is így történtek. Külön feladat kommunikálni, hogy nem dokumentumfilmet készítettetek?
Én a nézőre bízom ezt a munkát. Aki beül és ezt megnézi moziban, annak nyilvánvaló lesz, hogy ez egy mozifilm, amelynek az érzelmi hitelessége a fontos.
Fontos tudni azt is, hogy mindent, amit látnak, a nulláról építettünk fel. Bármit lát benne az ember, az előtte nem volt Magyarországon. Nyilván mindenki megtalálja a hibákat, meg a saját szubjektív élményét, de nekünk, alkotóknak nem az a feladatunk, hogy nekik megfeleljünk.
A hadművelet résztvevői látták már a filmet?
Mindenki nagyon pozitívan fogadta, mi, alkotók is elégedettek vagyunk. Most már ideje a nézők elé tenni.
2021-ben Magyarország szomszédjában még nem dúlt háború, de mire elkezdtetek forgatni, már más volt a helyzet. Ez változtatott szerinted azon, ahogy lecsapódhat majd a film a nézőben?
Biztos vagyok benne, hogy másképp érintik az ilyen filmek az embert akkor, ha már közelebb csapódnak be a golyók. Mi ugyanakkor tényleg egy egyetemes történetet próbáltunk kitalálni. Persze minden egyénnek más az érzete minden filmélményről, de mi a végső reménysugarakat próbáltuk ebben a filmben megmutatni.
Nagyon-nagyon pokoli körülmények között a helytállásról, a bajtársiasságról, és leginkább az emberségről akartunk beszélni.
Bemutatni, milyen, ha valakinek tényleg az az igazi hivatása, hogy más embereknek segítsen. Ez itt a lényeg.
Tavaly befejezted a forgatást, most merre tovább?
Nyáron rendeztem meg a Hogyan tudnék élni nélküled második részét, úgyhogy most annak a vágási munkájukon vagyok benne nyakig.
Azért ez két eléggé eltérő világ.
Így van, így van. Többek között ezért is vállaltam el Hogyan tudnék élni nélküled filmet, mert azért Kabul egy komoly, traumatizáló élmény is volt mindamellett, hogy az életem egyik legjobb feladata. De sikerült túlélnünk, és nagyon más a hangulata most egy vidámabb műfajban lenni. Élvezem, hogy átkapcsoltam az agyam egy másik állapotra.
Szacsvay Lászlóval készült beszélgetésünkben a művész bevallotta, miért félelmetes számára színpadra lépni.
