János 1296-ban, Luxemburgi Henrik gróf legidősebb gyermekeként látta meg a napvilágot: tizenkét éves volt, amikor korábban jelentéktelennek számító édesapját a német tartományurak királlyá választották, ugyanis azt gondolták, a szerény birtokokkal rendelkező Luxemburg-dinasztiából származó uralkodóra könnyen nyomást gyakorolnak majd. Henrik – akit idővel német-római császárrá koronáztak – több fronton igyekezett saját és családja pozícióját megerősíteni, ezért, miután sikerrel megbuktatta a cseh trónt elfoglaló Karintiai Henriket, fiát hozzáadta az utolsó Přemysl király, II. Vencel lányához, Erzsébethez, megkaparintva számára a trónviszálytól sújtott országot.
Hadjárat során vakult meg a folyton katonáskodó király
A Franciaországban nevelkedett János kamaszként lett egy olyan ország uralkodója, melynek nyelvét nem ismerte, szokásai, kultúrája idegen volt számára – 36 évig tartó uralkodása során a csehek mindvégig bizalmatlanul, külföldiként, kívülállóként tekintettek rá, és ő maga sem rajongott királyságáért, ideje java részét inkább a szívéhez közel álló Nyugat-Európában töltötte, apja halála után azonban nem sikerült megszereznie a német trónt. Házasélete szintén hamar zátonyra futott, és fiával, Károllyal – a későbbi IV. Károly német-római császárral – is folyamatos konfliktus jellemezte viszonyukat.
A király a magánélet gondjaiban kevésbé, a hadászatban viszont annál nagyobb örömét lelte, folyamatosan háborúskodott, és igyekezett kiterjeszteni birodalma határait. Lokietek Ulászlóval versengett Lengyelország bekebelezéséért, melyben riválisa sokkal eredményesebbnek bizonyult: 1314-re sikerült egyesítenie a lengyel területeket, Szilézia azonban János kezén maradt, aki – hogy kifejezze teljes Lengyelországra való trónigényét – felvette a lengyel király címet, és szövetséget kötött az Ulászlóval ellenséges Német Lovagrenddel.
Szintén a teuton lovagokat támogatta János 1336-ban, amikor a litvánok és az oroszok ellen viselt háborút: a hadjárat során a bátor lovagkirály kötőhártya-gyulladást kapott, amely a korabeli orvosi praktikák fejletlensége miatt először fél szemére tette vakká, néhány év alatt pedig teljesen megfosztotta őt szeme világától. A Vak János ragadványnevet elnyert uralkodó nem hagyta, hogy fogyatékossága ambíciói, illetve kedvenc hobbija, a katonáskodás útjába álljon, továbbra is erős kézzel kormányozta országát, és maga kísérte hadba seregeit.
Nem zavarta, hogy semmit sem lát, belovagolt a csatába az angolok ellen
A franciák oldalán beszállt az angolok ellen vívott százéves háborúba, és személyesen részt vett az 1346 augusztusában, az észak-franciaországi Crécy falu mellett vívott csatában, amely döntő jelentőségűnek bizonyult Európa sorsát illetően. A krónikások szerint János vaksága ellenére ragaszkodott hozzá, hogy személyesen vigyen be néhány csapást az angoloknak, ezért megparancsolta szárnysegédjeinek, ültessék lóhátra, és adjanak fegyvert a kezébe. A biztonság kedvéért lova kantárát mindkét oldalról hozzákötötték egy-egy megbízható lovagja paripájához, így indult csatába délután 4-kor, a franciák jelére az ötvenévesen, látássérülten is vitéz cseh király.
A védekezésre berendezkedett angol íjászok azonban alaposan meglepték a masírozó franciákat és szövetségeseiket, akik tömegestül hullottak el a csatamezőn – szó szerint vakon haladó hősünk is a nyílzápor áldozatává lett. A franciák katasztrofális vereséget szenvedtek Crécynél, VI. Fülöp király 30 ezer fős seregéből alig néhány ezren voltak képesek megmenekülni, a francia grófság jelentős része odaveszett, míg az angolok összesen kb. száz embert vesztettek.
Halálában sem hagyták nyugodni a néhai cseh uralkodót
A kalandos életű cseh király sorsa halála után is izgalmasan alakult: földi maradványait először egy luxemburgi bencés kolostorban helyezték örök nyugalomra, a 16. században azonban az apátság elpusztult, ezért a csontok egy másik kolostorba, Neumünsterbe kerültek. A francia forradalom idején a maradványok ismét menekülni kényszerültek, az apátok kérésére a vagyonos Boch család rejtette el őket egy padláson, a Saar-vidéki Metlachban, majd 1833-ban a família ajándékaként Vilmos porosz herceg tulajdonába került, aki Kastel-Staadt falucska mellett rendezte be a néhai király új síremlékét.
János csontjai azonban még itt sem nyugodhattak örök időkre: a második világháború végén a luxemburgi kormány kicsempészte a maradványokat a szétdúlt Németországból, és a fővárosban, Luxembourgban található Notre-Dame katedrálisban helyezte el őket, ahol ma is megtekinthetők.
Három szakácskönyv ingyenes szállítással!
Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.
MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!
Tekintsd meg ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
