A nácik háborús bűneitől minden jóérzésű embert elborzad, de talán azok a legiszonytatóbbak, ha ebben egyáltalán bármilyen sorrendet fel lehet állítani, amit gyermekek ellen követtek el. Az árja fajnemesítő program egyik legszörnyűbb példája a Lebensborn, azaz az „élet forrása” projekt, amelyben a nácik a megszállt területekről raboltak el gyermekeket, hogy „németesítsék” őket.
A Lebensborn program kegyetlen gépezetéről Volker Koop német történész írt könyvet, Adj egy gyermeket a Führernek címmel. Ebben a szerző részletesen beszámol arról, hogy miként működött a kegyetlen rendszer, és hogyan szakították el gyermekek százait a szüleiktől és neveltek fel a náci ideológia szellemében.
Tökéletes gyermekeket akartak nevelni a Lebensborn-otthonokban
A Lebensborn program Heinrich Himmler, az SS vezetőjének találmánya volt, mellyel 1935-ben állt elő. A cél kezdetben az volt, hogy elősegítsék a „fajilag kifogástalan”, árja gyermekek születését.
Ennek érdekében a nácik arra buzdították a megszállt területeken, elsősorban Dániában, Hollandiában és Norvégiában állomásozó katonákat, hogy a helyi anyáknak nemzzenek gyermekeket, mert ezek a nők az „értékes északi germán” fajhoz tartoztak – elméletük szerint.
Ezek az anyák kiemelt gondoskodásban részesültek, szanatórium jellegű intézményekben helyezték el őket, ahol folyamatosan ellenőrizték az egészségüket. Az itt megszületett gyermekek szintén a szokásostól eltérő figyelmet és „alapos náci nevelést” kaptak, és sokakat közülük Németországban adoptáltak, ezzel is biztosítva a további, ideológiai szempontból megfelelő fejlesztésüket.
Összesen 11 ezer gyermek született ezekben az úgynevezett Lebensborn-otthonokban.
Gyermekek százait rabolták el szüleiktől a program nevében
Koop szerint azonban a Lebensborg program túlmutatott az otthonok fenntartásán és az árja gyermekek intézményesített nevelésén:
„a valóságban a rendszer gigantikus gyermekrablási gépezetként is működött”.
Himmler ugyanis 1942 júliusában parancsot adott arra, hogy gyermekeket küldjenek a Birodalomba Szlovéniából. A szülőket hamis vádak alapján elítélték vagy koncentrációs táborba küldték.
A hozzávetőleg hatszáz 6-12 év közötti gyermekekről listát is vezettek, George Rödel SS Hauptsturmführer pedig gondoskodott arról, hogy azokat, akik „eléggé árják” voltak, az SS tisztjei fogadják örökbe. Hans von Mann, München náci vezetője például két gyermeket adoptált a korabeli dokumentumok szerint.
Lengyelország lerohanása után pedig a nácik kiürítették az árvaházakat, és azok a gyermekek, akiket nem találtak alkalmasnak a németesítésre, koncentrációs táborba küldték.
Himmler rendkívül komolyan vette borzalmas feladatát: egy kevésbé ismert beszédében kijelentette 1943 októberében, hogy az SS tisztjeinek
„kötelességük kiemelni ezeket a gyermekeket a környezetükből, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell rabolniuk őket”.
Ha arra is kíváncsi vagy, miként „tenyésztettek ” tökéletes embert a németek Paraguayban, ezt a cikkünket ajánljuk.
