Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Több mint ezer méterrel a tengerszint fölött, Észak-Irán zöldellő Gilan tartományában, a festői Alborz meredek lejtőin bújik meg Masuleh, amely okkerbarna épületei szinte kinőnek a meredek hegyoldalból – nem is akárhogyan. Lakóházainak teteje ugyanis egyben a fölöttük húzódó utca része, vagyis a tetők a faluban nem lezárják, hanem összekötik az épületeket.
Masuleh története nem itt kezdődött: az ősi falu elődje 6 kilométernyire északnyugatra feküdt, a Kohneh Masuleh, vagyis Ó-Masuleh néven ismert vidéken. A terület Gilan tartomány révén a selyemút közelében helyezkedett el, így a korábbi, akkor még Khortab vagy Masalar nevet viselő település egy vasbánya köré szerveződve jelentős kereskedelmi központtá vált. A gazdaság alapját adó vasfeldolgozás hosszú időn át biztosította a helyiek megélhetését.
Ezért költöztették el a falut
A fennmaradt történeti források szerint a település áthelyezése nem egyetlen döntés eredménye volt, hanem egy hosszabb, kényszerű folyamaté. Egy pusztító földrengés és egy halálos pestisjárvány fokozatosan lakhatatlanná tette az eredeti falut. Az egykori hely ma már csupán egy kövekkel borított, kopár földsáv – nem úgy, mint az utódja, a mai Masuleh, amely a közeli hegyoldalban él és virágzik.
Több szempontból is ideális Masuleh elhelyezkedése
Ami azt illeti, Masuleh jelenlegi fekvése egyáltalán nem véletlenszerű. A hely kiválasztásánál elsősorban éghajlati és környezeti szempontokat vettek figyelembe. Az alacsonyabban fekvő területeket az állandó áradások veszélye fenyegette volna, míg a magasabban fekvő régiókban az iráni telek tették volna nehézkessé az életet.
A falu mai elhelyezkedése azonban ideális a napfényviszonyok, a hőmérséklet és a természetes védelem szempontjából is.
Különleges építészete a helyieknek köszönhető
Masuleh az a település, ahol a természet, az épített környezet és az emberi közösség ritka harmóniában él együtt. Köszönhető ez többek között az építészetnek is, amely nem szakemberek tervei alapján született, hanem maguk
a lakók alakították mai formájára, vigyázva a természetre és a környezeti adottságokra.
A háztető a felső szomszéd udvara
A fából, vályogból és kőből készült házak egy közel 60 fokos lejtőn állnak – látszólag egymás hegyén-hátán – természetes sziklaalapzatra építve. Az épületek hátoldalát nem más, mint maga a hegy támasztja, ennek köszönhető az a lépcsőzetesen kialakított forma, amelynek hála,
minden ház teteje egyszerre udvar, kert és közlekedési útvonal a fölötte élők számára.
A helyiek arra is odafigyeltek, hogy legyen minden lépcsőhöz rámpa is, amelyeket kizárólag a lakók árukat szállító talicskái számára alakítottak ki. Masulehben tényleg mindent a gyalogosokra szabtak, hogy szabadon mozoghassanak, ám a faluban autót használni szigorúan tilos.
A falu más részei is figyelemre méltók
Masuleh különleges lakóházain túl érdemes szót ejteni a falu ősi mecseteiről, szentélyeiről és közösségi tereiről is, amelyek bepillantást engednek a helyiek életébe és szokásaiba. Miután a település közössége nagy gondot fordít gazdag kulturális örökségük megőrzésére, megannyi fesztivált és szertartást is rendez. A helyi kézművesek és mesterek műhelyeiben az arra járók olyan nemzedékeken át öröklődő technikákat ismerhetnek meg, mint
a szőnyegszövés, a fazekasság vagy épp a fafaragás.
Az iráni falu meglátogatására a tavasz és az ősz a legalkalmasabb időszak, ekkor a legbarátságosabb ugyanis az időjárás Észak-Iránban és a Kaszpi-tenger térségében.
Ha szívesen olvasnál egy eltűnt kikötőről, figyelmedbe ajánljuk a Moynaqról szóló cikkünket is.
