Az 1945-ben az új-mexikói sivatagban végzett atomrobbanás 300 méteres körzetben üveggé változtatta a homokot. A kutatók az így létrejött anyagot trinitit névre keresztelték el. Most ebből mutattak ki egy különös kristályt, amelynek eddigi tudományos ismereteink szerint nem is szabadna léteznie.
A korábban soha nem látott, úgynevezett klatrátkristálynak a természetben nincs párja, így felfedezése váratlanul érte a kutatókat. Végül azonban sikerült rájönniük, hogyan keletkezett.
Új korszakot nyitott az atombomba-teszt
Az Egyesült Államok első nukleáris fegyvertesztjét, amely Trinity néven vonult be a történelembe, 1945. július 16-án végezték az új-mexikói Jornada del Muerto-sivatagban, a White Sands bázis területén.
Ez a kísérlet jelentette az atomkorszak kezdetét, és ugyanazt a technológiát alkalmazta, mint a később Nagaszakira ledobott Fat Man bomba.”

A szerkezet a „The gadget” („A szerkentyű”) kódnevet kapta, ami azon túl, hogy arra utalt, a fegyver még nem vethető be, a kémkedés elleni védekezést is szolgálta: a projekt során tudatosan kerülték a bomba szó használatát.
Az atomfegyver kifejlesztése a legnagyobb titoktartás mellett zajlott. A Trinity elnevezés onnan jött, hogy amikor az atombomba atyját, Robert Oppenheimert megkérdezték, mi legyen a kísérlet kódneve, John Donne angol reneszánsz költő 14. szent szonettje jutott az eszébe, így kibukott belőle: „Szentháromság”.
Hosszas előkészületek előzték meg a robbantást
Az Alamogordo közelében lévő helyszínt nyolc lehetőség közül választották ki. Az előkészítő munkálatok 1944 őszén kezdődtek meg. A területen ellenőrző pontokat állítottak fel, illetve a robbanás megfigyelésére két bunkert építettek 16, illetve 26 kilométer távolságra a bombától, amelyet egy 30 méter magas torony tetején helyeztek el.
A robbantást eredetileg hajnali 4 órára tervezték, ám az időjárás rosszra fordult, és mivel félő volt, hogy a sugárzási és kihullási veszélyt megnöveli az eső, a villámlás pedig hozzájárulhat a szerkezet véletlen felrobbanásához, a 20 perces visszaszámlálást csak 5 óra 10 perckor kezdték meg.
A legtöbb magas szintű tudós és katonatiszt, köztük Oppenheimer és Thomas Farrell dandártábornok a toronytól 16 kilométerre lévő alaptáborból figyelte a tesztet, míg mások távolabb helyezkedtek el.
Amikor kétszer kelt fel a Nap
A bomba végül helyi idő szerint 05:29:45-kor robbant fel, 20 kilotonna TNT-nek megfelelő detonációval. A következő 1-2 másodpercben a környező hegyeket a napsütéshez fogható vakító fény világította meg, az alaptáborban pedig olyan hőmérséklet uralkodott, mint egy sütőben.
A robbanás moraja 40 másodperc múlva érte el a megfigyelőket.
Bár a lökéshullámot 160 kilométer távolságban is érezni lehetett, a jelenlévők meglepően kicsinek érezték azt. A helyszínen tartózkodó Groves tábornok ezt azzal magyarázta, hogy a robbanás fénye annyira lenyűgözte őket, hogy képtelenek voltak másra figyelni. Mint mondták, aznap kétszer kelt fel a Nap. Oppenheimer az események hatása alatt a Bhagavad-gíta egyik mondatát idézte:
![]()
Szólt a Magasztos Úr: Most én vagyok a Halál, világok pusztítója.”
A robbanás legalább 12 kilométer magas gombafelhőt hozott létre, és egy 3 méter mély és 330 méter széles krátert hagyott maga után a sivatagban. A kráterben a nagyrészt szilícium-dioxidból álló sivatagi homok megolvadt, és világoszöld üveggé alakult. Az enyhén radioaktív anyagot trinititnek nevezték el.

Soha nem látott kristályt hozott létre
Több mint 80 évvel a robbantás után a kutatók felfedezték, hogy a trinitit olyan egyedi kristályokat tartalmaz, amelyek a természetben sehol máshol nem találhatók meg. A PNAS című tudományos folyóiratban közzétett felfedezés egy különös, vörös trinitit mintákban azonosított kvázikristály megtalálása után született.
A kutatóknak feltűnt, hogy az elsősorban alumíniumból álló kvázkristályokkal ellentétben ez a darab gazdag szilíciumban. Megfigyelésük arra utalt, hogy más szokatlan képződmények is rejtőzhetnek a Trinity-üvegben.

Mint kiderült, a minta bíborvörös színe a megsemmisült teszttorony és az azt körülvevő fémberendezések miatt alakult ki. Ezek a fémcseppek csapdába estek az olvadt szilíciumüvegben, és a robbanás következtében teljesen összeolvadtak.
![]()
A mintában a kutatók egy korábban soha nem látott klatrátkristályt is találtak.
A klatrát olyan kristályszerkezet, amelyben az egyik elem atomjai egyfajta „ketrecet” alkotnak, és ebbe más atomokat zárnak be. A kísérlet során a szilícium atomjai rezet és kalciumot zártak magukba egymással összekapcsolódó 12 és 14 oldalú kristályrácsokban. Ez a fajta elrendezés ritka a természetben, különösen a szervetlen vegyületek esetében.

A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Létrejöttére az lehet a magyarázat, hogy a robbanás során a hőmérséklet meghaladta az 1500 Celsius-fokot, a nyomás pedig rövid időre elérte a 8 gigapascalt, amia földkéreg mélyén uralkodó értékhez fogható. Ezek az extrém körülmények az atomokat olyan szerkezetbe kényszerítették, amelyet egyébként nem tudnának felvenni.
A felfedezés átírja az ásványokkal kapcsolatos ismereteinket, és azt mutatja, hogy az olyan extrém események, mint a nukleáris robbanások, villámcsapások és becsapódások, egészen újfajta struktúrák létrehozására is képesek.
Kapcsolódó: a pusztító erejű robbanások ellenére Hirosima és Nagaszaki meglepően gyorsan épült újjá.
























