Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az indiai konyhaművészetről hosszan lehetne értekezni, hiszen számtalan olyan fogást találunk, amely izgalmas lehet az európai ember számára, ám akadnak olyanok is, amelyek bizonyos szempontból ismerősek. Többek között ilyenek a lepénykenyerek: ezek között a legismertebb a naan, illetve hüvelyesekből – lencse- és babfélékből számtalan étel készül az ázsiai országban.
Miközben elmerülünk az ízek kavalkádjában, érdemes észben tartani néhány dolgot: a számunkra ismeretlen fűszerek, a tisztított vaj, a gí gyakori használata, illetve a sok olajban sütött fogás megterhelhetik a gyomrunkat, ezért kis adagokban kóstoljuk az ételeket.
Ezeket megtalálod minden indiai konyhában
Noha ez az ország olyan hatalmas, hogy át kell értelmeznünk az “ahány ház, annyi szokás” mondást, de ahogy a magyar spájzokban, úgy Indiában is minden konyhában ott van a fehér és a teljes kiőrlésű liszt, ugyanis ezekből készülnek a lepénykenyerek, amelyekből számtalan fajta létezik.
Az egyik legismertebb ezek közül a naan, de a csapati és a roti a napi étkezések kísérője Indiában. A parata, ezt a gível készülő, zöldségekkel töltött lepénykenyér igazi jolly joker: fogyasztják reggelire, ebédre és vacsorára is. A puri a lángos távoli rokona: vízből, lisztből és sóból készül, majd olajban sütik ki, és a vékony tészta így levegős, puha lesz.
A hüvelyesek szintén fontos alapanyagnak számítanak Indiában: a barna és vörös lencse, a sárga borsó, a csicseriborsó és a mungóbab csak néhány a rendkívül színes palettáról. Ezekből készül a dhal, amely állagát tekintve főzelék sűrűségű, és egytálételnek számít. A legtöbb dhal alapja paradicsom, hagyma, csili és rengeteg más fűszer, ehhez adják hozzá a lencsét, és kuktában főzik készre, majd gível és friss korianderrel tálalják.
Ha arra is kíváncsi vagy, miért nem eszi meg egy indiai az isteni magyar bejglit, ezt a cikkünket ajánljuk.
