A reneszánsz kor emberei meglehetően bizarr gyógymódokra támaszkodtak, amikor valami gond támadt az egészségükkel. Egy 16. századi orvosi kézikönyvek vizsgálatán alapuló kutatás szerint ebben az időszakban a gyógyszerként alkalmazott főzetek gyakran egzotikus összetevőket tartalmaztak. Az egyik kötet például kígyóolajat, porított gyíkot és vízilófogat említ.
A kutatás szerint a mai szemmel meglehetősen furcsán ható gyógymódok nagyrészt a korabeli gondolkozásmódból fakadtak: sokan úgy tartották, hogy a növények és állatok bizonyos tulajdonságai korrigálhatják az emberi szervezetben fellépő hiányállapotokat, és az azokból fakadó betegségeket.
Nehéz helyzetben voltak a reneszánsz kor betegei
A korai reneszánsz időszakában a betegek igencsak magukra voltak utalva. Amikor valamilyen egészségügyi problémájuk támadt, a legtöbb esetben csak megfelelő tudással nem rendelkező orvosokra, vagy homályos eredetű és hatású gyógymódokat tartalmazó könyvekre támaszkodhattak.
A kor orvosi kézikönyvei végigvezették az olvasókat a főzetkészítés folyamatán, olyan készítményeket ígérve, amelyek a hajhullástól a hasmenésig sokféle egészségügyi probléma kínáltak gyógyírt.
A főzetek előállításához bizarr alapanyagokat, például porított gyíkot, vízilófogat vagy akár emberi ürüléket használtak.
Az angliai John Rylands Research Institute and Library és a Manchesteri Egyetem számos olyan régi kötetet őriz, amely betekintést enged a kor gyógymódjaiba. Közéjük tartozik Bartholomäus Vothgerr német szemorvos két munkája, a „Hogyan gyógyítsuk és űzzük ki az emberi test minden baját és betegségét”, valamint az „Egy hasznos és alapvető kis orvosi könyv a közember számára”. A kutatók számára nemcsak maguk a könyvek, hanem az azokon talált minták is értékes információkkal szolgáltak.
Bizarr gyógymódok sorát tárták fel a könyvek
A kutatók a lapokon hátrahagyott ujjlenyomatokból és szerves maradványokból nyertek ki fehérjemintákat, majd ezeket elemezve tárták fel, hogy a reneszánsz emberek a gyakorlatban milyen gyógymódokat használtak. A vizsgálat rámutatott, hogy egyes alapanyagok nem szerepeltek hozzávalóként a könyvekben, de valamilyen kapcsolatban álltak a kezelni kívánt állapottal, így kísérleti jelleggel alkalmazhatták őket.
A hajhullás elleni főzetek például bükkből, vízitormából és rozmaringból készülhettek, egy másik készítményben pedig a kopaszság ellenszereként egy mustárral azonos családba tartozó növényt használhattak – őrölt káposzta és retekolaj mellett. A minták alapján a főzetek készítői mindezeken túl cikóriával, csillagfürttel, szójababbal, húsvéti liliommal és eukaliptusszal is kísérletezhettek.
Vogtherr idejében az egzotikus összetevőkön alapuló gyógymódok lettek a legelterjedtebbek. Ezeket állatokból nyerték ki, és távoli vidékekről szállították Európába.
Különösen a hüllőket tekintették divatos orvosságnak. A hajhullás elleni főzetekhez például egyes esetekben gyíkokat és teknőspáncélt használtak.
A korszak irodalmának alaposabb vizsgálata azt mutatta, hogy a német hajnövesztő szerekben népszerű alapanyagnak számított a gyíkolaj (lehetőleg francia vagy olasz eredetű), valamint a szárított és porrá zúzott gyíkfej.
Az egyik könyv szerint a legértékesebb hozzávalók közé tartoztak a vízilófogak is, amelyekről úgy tartották, hogy gyógyítják a fogfájást, a fejfájást és az aranyeret. Sőt, valójában az egész állatnak gyógyító erőt tulajdonítottak. Hamvait például bőrápolásra használták, zsírjából lázcsillapítót készítettek, csontjaiból pedig fogsort faragtak.
Lehettek hasznos összetevőik is
A különös összetevők felhasználása mögött az a hiedelem állt, hogy a növények és állatok egyes tulajdonságai korrigálhatják az emberi szervezetben fellépő hiányállapotokat, így gyógyító erejük lehet.
Nem minden reneszánsz gyógymód állt ugyanakkor távol a valóságtól. Egyes ajánlások olyan növényi összetevőket tartalmaztak, mint a ginszeng, amely erős antioxidáns tulajdonságokkal rendelkezik, így az érintettek számára valóban előnyösnek bizonyulhatott a fogyasztása.
Ha kíváncsi vagy a középkor legveszélyesebb gyógymódjaira, olvasd el ezt a cikkünket is!
