A rovarok lassú eltűnése csendes folyamat, a hatása azonban annál zajosabb lesz: ha nem lépünk időben, élelmiszerválság is kialakulhat miatta.
Régen a nyári autózások természetes velejárója volt az autó szélvédőjén szétkenődő bogárréteg, ma már ez nincs így, a hiány pedig az egyszerű átlagemberek számára is jelzi, amit a kutatók csak rovarapokalipszisnak neveznek.
Lassú eltűnés fenyegeti a rovarokat
Ez elég drámaian hangzik, de a számok sajnos alátámasztják a folyamatot: a kilencvenes évek közepe óta a méhfajok száma negyedével, az amerikai lepkék száma több mint 20 százalékkal csökkent, a német erdőkben pedig egyes repülő rovarpopulációknak mintegy a háromnegyede eltűnt.
Az ok soktényezős. A klímaváltozás gyorsabban alakítja át a természet ritmusát, mint ahogy a rovarok képesek ahhoz alkalmazkodni: a növények manapság korábban virágoznak, a hőhullámok és az aszályok pedig alaposan
megtizedelik azokat a fajokat, amelyek eddig minden tavasszal megbízhatóan tértek vissza.
Ehhez még hozzájön az élőhelyek tömeges pusztulása, a természetes területeket felváltja a beton, a szántó és a pázsit, ezek alig kínálnak táplálékot vagy menedéket. A növényvédő szerek, főként a neonikotinoidok és a glifozát még tovább gyengítik a már így is megterhelt ökoszisztémákat.
Élelmiszerválsággal fenyeget
A tét óriási. A világ élelmiszer-növényeinek háromnegyede támaszkodik valamilyen formában a rovarbeporzásra, a kávé és a csokoládé előállítása szempontjából például kifejezetten nélkülözhetetlenek. Egyre nyilvánvalóbb: a cél már nem csupán a zuhanás lassítása, hanem a biodiverzitás helyreállítása kellene legyen.
Hogy azért egy kicsit javítsunk az összképen: a Fender-kék pillangó megmentése jól mutatja, hogy a célzott természetvédelem működik. Az apró lépések is számítanak: őshonos növényfoltok, sövények, méhbarát gyepek és a visszafogottabb vegyszerhasználat akár a városi környezetben is életmentő lehet a rovarok számára.
Ha kíváncsi vagy, milyen a valóságban egy békén hagyott kert, olvasd el ezt a cikkünket is.
